Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.07.04.

2020-07-04 11:06:26 /

Július 4.

„… ahol… összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." (Máté 18, 20)

Ellentét és egység dinamikája jelenik meg a sorok között. Iránymutatást fogalmaz meg Jézus azzal kapcsolatban, hogy milyen is legyen az Őt követők közössége; ezen belül is ma az elbukottakkal kapcsolatban figyelünk szavaira.

Jézus tudja, hogy követői között is lesznek olyanok, akik nem tudnak majd megállni a szent életben. Akik Istenhez nem méltó módon fognak élni, mégis részesei kívánnak lenni a Benne hívők közösségének. Szavai intésül szólalnak meg: az embernek választania kell. Vagy igyekszik Istennek tetszően élni, vagy továbbra is Istenhez nem méltó módon él - de akkor maradjon távol a Krisztus népének közösségétől.

Miért húz ilyen éles határt Jézus? A Nevében összegyülekezőket jelenlétével szeretné megáldani. Nem kínálja az önmagával való egységet annak, akinek nem fontos méltónak lenni Hozzá. Aki pedig nem akarja megtartani ennek feltételeit egy közösségben, az másokat is elzár Tőle.

Jézus nem egyénekben, egyéni kegyességben gondolkozik, hanem közösségben, hiszen a mennyben is együtt dicsérjük majd Őt; ennek előképe a gyülekezet Isten dicsérete, amit szavakkal, életvezetésünkkel, gondolkodásunkkal egyaránt folytatunk. Aki nem akar ehhez méltó életet élni, annak nincs helye sem a gyülekezetben, sem a mennyben. A bűneset történetében is az a legnagyobb tragédia, hogy Isten megvonja közösségét Ádámtól és Évától azzal, hogy kiűzi őket az Éden kertjéből, nem maga a tény, hogy el kell hagyniuk az Édent. Isten azért utasítja ki őket, mert nem hagyja, hogy világát megrontsa az ember azzal, hogy önmaga istene akar lenni saját szabályokkal, de igényt tartva a mennyei hazára – Isten tisztelete nélkül. Ezért ha valaki megrontja, beszennyezi ezt az Isten-ember egységet, kívül van a helye – a gyülekezetből is, a mennyből is.

Ugyanakkor Jézus ezekről az emberekről mentő szeretettel beszél. Az Őt követőket elsősorban arra inti, hogy próbálják menteni az ilyen embert. Hiszen Ő éppen a bűnök miatt, a bűnös ember bocsánatának lehetőségéért hal meg. A gyülekezet feladata ennek súlyát megértetni, nem ítélkezni az embertárs felett.

A szakasz vége felemelő ígérettel zárul. Olyan egység ígéretét fogalmazza meg Jézus, ami minden hívő ember vágya: ahol az Ő nevében, egységben vannak együtt a Benne hívők, ott Ő jelenlétét ígéri – túl a templomajtókon, el egészen mindennapjaink küzdelmeiig. Gondoljunk ma így gyülekezeti közösségeinkre és családunkra, mert Jézus áldással kíván megjelenni közöttünk! Ámen.

(Kiss Gyöngyi)