Július 5.
„Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is." (Máté 18, 22)
Megdöbbennek a tanítványok Jézus válaszán. Ők azért érdeklődtek a hétszeri megbocsátás iránt, mert azt akarták tudni, vajon minden ellenük elkövetett vétket meg kell-e bocsátani?
De Jézus válasza még a legradikálisabb tanítványokat is megdöbbentette. Nemhogy minden ellenünk elkövetett bűnt el kell engedni, hanem még azokat is, amelyekről nem tudunk, vagy csak ezután fognak bekövetkezni. A tanítványok a bűnök számolásába kezdtek, de Jézus azt üzente nekik, hogy a megbocsátásnak éppen úgy végtelennek kell lennie, mint ahogyan az elkövetett vétkeknek sem akar vége lenni. De Jézus a válaszában nemcsak kér, hanem arra magyarázatot is ad. Ő úgy kér, hogy közben a tanítványok megérthetik: mindennek azért kell megtörténnie, mert nekik a megbocsátás és elengedés történetének mindkét oldalán van szerepük. Ugyanis Jézus azért vár emberileg nézve nagyon nehezen teljesíthető magatartást, mert Isten egyszer már megtette mindezt velünk. Isten nem számolta azt, hogy az ember hányszor botlott meg. Ő nem számolta, hogy hányszor kellett újrakezdeni. Ő nem számolta, hogy hány alkalommal volt az ember engedetlen. Ő nem számolta, hogy hány nap múlt el őszinte imádság nélkül. Ő nem számolta, hogy naponta hányszor indult neki az ember az eltévesztett tetteinek. Ő nem számolta, hogy hányszor ígértük meg könnyes szemmel mindennek a megváltozását. Ő nem számolta, hogy hányszor cselekedhettünk volna másképpen. Ő egyetlen dolgot számolt: azt, hogy a megbocsátásnak pontosan annyiszor kellett megtörténnie, ahányszor vétkeztünk. Sőt, Ő már előre megfizette az árat mindazért, amit csak ezután fogunk elkövetni.
Ez az igazi krisztusi számítás, amelybe Isten már belekalkulálta a hitelt, az adósságot, a fizetésképtelenséget, az emberi csődöt. Kamatot fel nem számolva nézi az életünket és közben számítja a kegyelemnek az árát. S amíg Isten nézi az ember életét, addig minden olyannak tűnik ebben a mennyei matematikában, ahol az egyik oldal felbillen, mert a sok engedetlenség lenyomja, akárcsak a mérleg egyik serpenyőjét. De Isten azt akarja, hogy a két oldal - az Övé és a mienk - egyensúlyban maradjon. Ezért Fiát átteszi az isteni számítás túloldalára, mert tudja, hogy csak a krisztusi kegyelem képes kiegyenlíteni mindent és csakis ez teheti azt lehetővé, hogy Ő úgy tekintsen ránk, mint akiknek hetvenszer hétszer is megbocsátották vétkeiket. Ha nincs meg életed egyenletében az egyensúly, akkor vidd be számításaidba Isten kegyelmét és minden kiigazodik majd! Ámen.
(Dr. Petró László)