Július 29.

„De aki mindvégig kitart, az üdvözül." (Máté 24, 13)

Tévtanítások, hazugság, erőszak, üldöztetés, káosz, gyűlölet, gyötrelem – az egyik oldalon. Kitartás, hűség, erő, üdvösség, bizonyságtétel, dicsőség – a másik oldalon. Ugyanazon a világon, a földi életünkben, a végső időkben. Jézus nem szépít, amikor az utolsó időkről beszél. Tisztán láttatja, mert így akarja láttatni Övéivel, mi vár rájuk, az emberiségre. A nagy megpróbáltatás ideje lesz ez, ahogyan a mai szakasz felirata is üzeni. Mi segít hát megmaradni, kérdezték sokan a régiek közül, kérdezik sokan ma is. Talán csendben, suttogva, talán hangosan, kiáltozva; tehetetlenül vagy épp nagy reménységgel a szívükben. A jézusi válasz megbúvik a sorok között, és aki nem képes meghallani ezt a rövid figyelmeztetést, ígéretet, az valóban elmerülhet a szomorúságban. A válasz maga nagyon rövid, egyszerűen hangzik, ám borzasztóan nehéz, küzdelmes útja van: Aki mindvégig kitart, az üdvözül. Ennek a mondatnak minden egyes szava hangsúllyal bír. Mindvégig kitartóan, hittel, Istenbe és az evangélium erejébe kapaszkodva megállni, hogy végül üdvözülhessünk.

A kitartást nem igazán szükséges túlmagyarázni. Aki el szeretett volna már bármit érni az eddigi életében, enélkül nem tudott boldogulni. Mert jelent ez a fogalom összpontosítást, figyelmet, koncentrált erőt, amely valamennyi emberre igaz lehet. Ám amennyiben a hittel kapcsoljuk össze, egészen elmélyül a jelentése. Kitartó hite volt Ábrahámnak, aki idős korára sem mondott le Isten ígéretéről. Ilyen kitartó hite volt Annának, Sámuel anyjának is, aki saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent belekapaszkodni Isten kegyelmes szeretetébe. Ilyen kitartó hite volt a Saulusból Pállá lett tanítványnak, de a korai keresztyéneknek is. A kitartó hit nem csügged el, képes felfelé tekinteni, még ha a körülményei teljesen ellene is szólnak. Egyedül a kitartó hit vezet üdvösséghez.

Üdvösség. Ez pedig az a szó, amelyet csakis Krisztussal együtt tudunk értelmezni. Tehát aki mindvégig, az utolsókig kitart Ura és Mestere mellett, aki vállalja és felvállalja, megvallja hitét, az üdvözül. Annak helye lesz a mennyei dicsőségben, az Atya és a Fiú oldalán. Ez az üdvösség a szabadulás szóból származik a Biblia nyelvén, tehát ez azt jelenti, hogy aki vágyik az üdvösségre, annak előbb meg kell vallania töredelmes lélekkel, hogy bizony van miből és honnan megszabadítani őt. Aki pedig eljut idáig és megvallja hitét, nyomorúságát és reménységét, annak az útja fel, a mennybe visz, az üdvözül. Adja Isten, hogy mindvégig kitarthassunk, hogy így üdvözülhessünk! Egyedül Krisztusban, Krisztus által. Ámen.

(Magyarné Seres Gabriella)