Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

202007.29.

2020-07-29 08:43:35 /

Július 29.

„Ki tehát a hű és okos szolga?" (Máté 24, 45)

 

Ismét egy jézusi példázat van előttünk. Ezt már nem írja meg mindegyik szinoptikus, csakis Lukács. A Biblia szerkesztői által adott cím helyett, - ami “Az okos és a gonosz szolga” – úgy gondolom, sokkal inkább lehetett volna az, hogy “A hű és a hűtlen szolga”. Ugyanis ez a példázat inkább szól a szolgának az urához való hűségéről, mint az okosságáról. Ebben a példázatban a két szolgát szeretném górcső alá venni. Nagy különbség van a két szolgatípus között. Az egyik, hogy kinek tartják a Gazdát, az Urat? A hű, komolyan veszi mind Őt, mind azt, amit mond neki. Erre utal az a jelző, hogy hű, vagyis megbízható. Ő komolyan veszi, hogy az Úr: Úr. Elfogadja azt, hogy övé a gazdagság, övé minden, még a saját élete felett is rendelkezhet.

És mit csinál a hűtlen? Nem veszi komolyan a parancsot: „Késik az én uram…” (Máté 24,48) Miből gondolja ezt? Onnan, hogy ő maga ezt szeretné. Kivetíti a saját vágyait és úgy gondolja, ez a valóság. Kivetíti a maga gonosz vágyait és azt hiszi, ez a valóság és ennek megfelelően rendezi be az életét. Veri a szolgatársait és elkezd tobzódni, dorbézolni a részegekkel. De ezért meg is fizet. Hiszen az ura hazaér abban az órában, mikor nem számít rá, és nem úgy találja a dolgokat, ahogyan azt rábízta.

A másik ilyen különbség, hogy kinek tartják szolgatársaikat. Kit helyez előtérbe a hű szolga? A másikat, a többi szolgát. A nagyobb szolgál a kisebbnek. A gazda rábízta a feladatot, így neki kell a kisebbeket szolgálni. Ő van a többiekért és nem a többiek őérte. Ez a megállapítás igaz Isten gyermekeire is. Ez az alapállása, hogy szolgálja a másikat, hogy tehessen értük, hogy segítsen nekik. Mert rá bízatott a feladat, neki kell ezzel sáfárkodnia.

És mit csinál a hűtlen, gonosz szolga? A gonosz azt mondja, hogy ő nem függ a Gazdától, és ő nem veszi tudomásul azt, hogy ő lenne másokért, inkább a többieket tekinti eszköznek a maga kezében. Ezért kezd el hatalmaskodni, mulatozni és verekedni. Ő issza meg azt, amit a másiknak kellene fejadagként kiadnia. Ő habzsolja fel azt, ami a másiknak a napi munkájához lenne szükséges. Nincs rá szüksége neki sem, mert bőven elég annyit enni, amennyi egy embernek egy evésre elég, de ő többet akar, - mint, ahogy ez nagyon sokakat megkísért. És ezzel másokat szegényít meg.

Kedves Testvéreim! Tegyük fel magunkban a kérdést: Melyik jellemtípus igaz ránk? Komolyan vesszük a mi Urunkat és segítünk szolgatársainkon vagy nem? Adja meg számunkra a Mindenható, hogy mi is hű és okos szolgák lehessünk. Ámen.

(Szabó Gergely)