Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.07.31.

2020-07-31 10:01:18 /

Július 31.

 

„Amikor megtettétek ezt akárcsak egyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Máté 25, 40)

 

Nem tűnik nehéznek, hogy az ember észrevegyen valamit, ami a szeme előtt van. Mégis, igencsak embert próbáló feladat. Meglátni a saját igazam mellett a másokét is. Meglátni a saját bajom mellett azt, hogy másnak sem könnyű. Meglátni a saját veszteségeim mellett azt, hogy másoknak éppen úgy fájdalommal jár valami. Meglátni és elfogadni, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki szenved az igazságtalanságtól. Jézus számára sem volt könnyű, de két dolgot a szívünkre helyezett, ami nagyon is lényegessé tette mindezt.

Az egyik szerint az ember azért nem teheti meg, hogy ne vegyen észre másokat, mert semmi sem emeli őt mások fölé. Sőt, a krisztusi törvény szerint, aki előbb fölfelé emeli a tekintetét, mások feje fölé, annak aztán lefelé visz majd az útja. De aki előbb lefelé indul, annak fog majd az útja végül fölfelé vinni. Emberi kötelességünk, hogy mások észrevétele nyomán irgalmasak legyünk. Nem szabad félni észrevenni és meglátni a másik ember nyomorúságát, mert könnyen megtörténhet ugyanaz velünk is, és akkor nekünk is jólesik majd, ha valaki észreveszi életünket.

Jézus második szempontja tulajdonképpen válasz arra, hogyan is lehetséges az elsőt megtartani. Hatalmas kegyelem árad az elhangzottakból, mert. Jézus elmondja, hogy Ő ott van a legkisebbekkel is. S nem is csupán jelenlétét adja nekik, hanem egyenesen Önmagát azonosítja velük. Nekik, a legkisebbeknek is részük lehet a Krisztusban, mert az Isten Fia bennük lehet. Azért lényeges ez, mert ez az egyetlen útja annak, hogy megtanuljunk észrevenni másokat. Jézus tudott azonosulni velük, ha úgy tetszik „bele tudott bújni” a bőrükbe, fel tudta venni a cipőjüket, és velük együtt volt azért, hogy megtudja: kik is ők valójában és mi is nyomja igazán a lelküket. Ezt kínálja nekünk is. Ha hűségesek akarunk ma lenni Krisztushoz, akkor meg kell tanulnunk észrevenni másokat. Azt pedig csakis úgy lehet, ha ott vagyunk egy kicsit velük, lent a mélységben, vagy fent a magasban, ha megjárjuk velük együtt az utat, akkor tudjuk csak igazán észrevenni őket. De a legnagyobb kegyelem Isten Igéjében az, hogy amíg azon fáradozom, hogy megértsem a másik embert a lehajlásommal, addig fogom igazán megtalálni és meglátni az Isten Fiát, mert Ő azokkal fog találkozni, akik ebben a világban észrevenni akarnak. Vegyük ezért ma is észre a testvért, a barátot, a bajban lévőt, a segítségre szorulót és a lehető legnagyobbat fogjuk megtalálni: Jézus Krisztust! Ámen.

(Dr. Petró László)