Augusztus 7.
„És megcsinálá Bésaléel a ládát sittim-fából; harmadfél sing a hossza, szélessége másfél sing, magassága is másfél sing!" (2Mózes 37,1)
Izrael népének élete újabb fordulóponthoz érkezett. Sok minden volt már mögöttük: csodák, szabadulások, örömök, arcot pirongató dolgok, vétkek. Türelmetlenek voltak. Amikor minden mást jobban akartak, mint Isten útját, Isten akaratát, fellázadtak, aranyborjút készítettek, hogy imádják. De Mózes nem szűnő kitartással, hittel és őszinteséggel kérlelte az Urat, ne hagyja magára népét. Az ő közbenjárásával Izrael fiai új lehetőséget s vele együtt két kőtáblát kaptak az Úrtól. Isten továbbra is gondoskodott övéiről, de szövetsége hűséget, engedelmességet követelt.
A Sínai-hegy lábánál szent sátrat építettek, pontosan Isten útmutatása szerint. A szent hajlék elkészítéséhez „segédeit” az Úr maga választotta ki Becalél és Oholíáb személyében, akiket isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel, képességgel ruházott fel. Ezután következett a szent hajlék berendezése.
Mikor Mózes 2. könyvének 37. fejezetét olvastam, elgondolkodtam, milyen aprólékos munkával, türelemmel, odafigyeléssel, szeretettel készülhetett a szövetség ládája, a szent kenyerek asztala, a lámpatartó és az illatáldozati oltár. A pontos és részletes leírást olvasva szinte megelevenedett előttem az akácfából készített, kívül-belül arannyal bevont láda, melynek fedelén két aranyból készült, kiterjesztett szárnyú kerub nyugodott. És ekkor bevillant egy gyermekkori emlékkép, amint egy idős néni könyvborítót hímzett. Szorgalmasan varrogatott, görbe kis ujjai fürgén mozogtak. S mikor az utolsó öltések végeztével óvatosan helyezte méltó helyére szent könyvecskéjét, arcán elégedett boldogság áradt szét. Mi hol tartjuk a Bibliát? Fiók mélyén, könyvespolcon porosodva, éjjeli szekrényen szem előtt? Milyen gyakran vesszük kézbe, hogy olvasgassuk? Vágyunk-e Isten jelenlétére, igéjére? Engedjük-e, hogy vezessen minket? Adunk-e lehetőséget, hogy a Szentírás által jobban megismerhessük a Mennyei Atyát, hogy megmutassa, hogyan éljünk, hogy lelki erőt, vigasztalást adjon. Tudunk-e nyitott szívvel az Ő szent szavának olyan kedves hajlékot készíteni, mint az az idős néni vagy Becalél? Fogadjuk ilyen lélekkel, kitartással, őszinteséggel és hittel Isten Igéjét. Mindenható Isten, ki osztasz kegyelmet, Igédet követni adj erőt, türelmet. Ámen.
(Vanyurné Ferk Ildikó)