Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.09.10.

2020-09-15 10:35:09 /

Szeptember 10.

„Én láttam, amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahímelekhez, Ahítúb fiához." (1Sám 22,9)

Az élő Istentől egyre távololdó Saul és Dávid hatalmi küzdelmének egyik kegyetlen és tragikus eseményét olvashatjuk Sámuel próféta könyvében. Dávid menekül és bujdosni kényszerül Saul féltékeny gyűlölete elöl, bár Dávid szívében ennek ellenére sincs megvetés iránta. Saul gonosz lelkülete, mindenkivel szembeni gyanakvása, az a tény, hogy saját fia, Jónátán is Dávidot támogatta, egyre kegyetlenebbé teszi. Így amikor az edómi Dóégtól megtudja, hogy Ahímelek pap segítséget nyújtott a menekülő Dávidnak, magához hívatja, megvádolja és kegyetlenül lemészároltatja Ahímeleket és paptársait, sőt városuk Nób egész népét. Sokan tudták hol rejtőzik Dávid, a Saulhoz legközelebb álló emberek mégis bölcsen, védelmezően inkább hallgattak.

Valaki mégis fontosnak érzi, hogy megszólaljon. Dóég elmondja, hogy látta Dávidot Ahímelek papnál és ez az egyetlen mondat elegendő a kegyetlenséghez. Miért volt annyira fontos Dóégnak, hogy elmondja, amit tud? Ő miért nem volt képes hallgatni, csendjével békét teremteni, előbbre vinni királyainak és népének ügyét? Dóég esetében oka lehet ennek, az ősi gyűlölet Izráel népe és az edómiak között. Teheti éppen számításból is, hogy Saulnál előnyöket kovácsoljon magának. Tisztességtelen érdekei, ártatlan, vétlen embereket sodornak kegyetlen helyzetbe.

Gondolkodjunk el kicsit ma igei csendességünkben mi magunk is nyelvünk bűneiről. Jakab levelében erőteljes, ám szemléletes képekkel szembesülhetünk nyelvünk, beszédünk ártó, áldás helyett átkot mondó bűneiről. (Jakab 3,1-12) Kegyetlen fegyver lehet beszédünk emberi kapcsolatainkban, melyet olykor képtelenek vagyunk megfékezni, csendre inteni. Életünk különböző közösségeiben mi is megtapasztaljuk az ilyen ártó, másokat vagy éppen más ügyeket sértő megszólalásokat, fecsegéseket, melyek az egyszerű megbántásoktól kezdve akár komoly emberi tragédiákhoz is vezethetnek.

Vajon ezek a megszólalások önös emberi érdekből fakadnak vagy az élő Isten használja szavainkat? Bárcsak minden alkalommal az isteni tanítást követve, józan eszünkre, szívünkre és lelkiismeretünkre hallgatnánk. Átgondolnánk, mérlegelnénk annak hasznosságát vagy az ezzel okozott bántásokat.

Ne feledjük Jézus tanítását, mely szerint minden kimondott szóért számot kell majd adnunk: „De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.” (Máté 12,36) Adja az Úristen mindnyájunknak, hogy beszédünkkel mindig az igaz Isten ügyét szolgáljuk és az Ő Szentlelke vezérelje azt. Ámen.

(Kocsi Zsuzsanna)