Szeptember 13.
„Akkor ezt mondta Dávid Abígajilnak: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged." (1Sám 25,32)
A mára kijelölt ószövetségi igeszakasz nem tekinthető a legismertebb bibliai résznek. Sok tanulságot le lehetne vonni a történet szereplőinek személyiségéből, de én most nem erre szeretném a hangsúlyt fektetni. Egy olyan dologról szeretnék ma említést tenni, amely számunkra különösen nagy jelentőséggel bír: az Isten, a hívő emberek által meg tudja előzni a súlyos bűnöket. Nagy, de mégis milyen dicső feladata ez a hívő embereknek. Abigajil felismerte a helyzetet, hogy milyen nagy kegyetlenségre készül az Istenfélő Dávid, aki azért akarja leigázni Nábált és háza népét, mert Nábál megsértette Dávid önbecsülését. Hirtelen haragból és sértődéstől micsoda bűnöket tudunk elkövetni, hiába vagyunk hívő emberek, haraggal a szívünkben a hit mit sem ér.
Az Isten Nábál felesége által felhívja Dávid figyelmét, hogy amire készül, az bűn, amelynek következménye alól soha nem fog megszabadulni, ott lesz örökké a kínzó lelkiismeret, hogy miért tettem ezt?! Dávid ezt az isteni közbelépést felismeri: „Akkor azt mondta Dávid Abigajilnak: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy én magam álljak bosszút. Bizony, az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem jössz elém sietve, akkor reggelre egyetlen férfi sem maradt volna Nábál házában.”
Kedves Testvérek! Mindannyiunk életében Isten küld Abigajilokat, akik által figyelmeztetni akar, hogy a bűn ott leselkedik ránk, de mi álljunk ellen neki. Ahhoz, hogy észre tudjuk őket venni, szükségünk van arra, hogy Isten iránti nyitott szívvel járnunk. Dávid is azért ismerte fel az Úr üzenetét, mert vele együtt járt.
Hogyan járhatunk együtt az Úrral? A mindennapos kapcsolattartással, vagyis olvassuk az igét és imádkoznunk, mert csakis így kommunikálhatunk Vele, így láthatjuk meg az Abigajilokat, illetve így válhatunk mi is azzá! Váljunk Abigajilokká, hiszen az Isten elhívott gyermekeiként ez kötelességünk, mert akkor az Isten általunk is megelőzheti a bűnöket. Óriási kegyelmi ajándék ez, éljünk hát vele!
Áldjon meg minket a mindenható Úr Isten, olyan nyitott lélekkel és hittel, amellyel megláthatjuk az Ő küldötteit, valamint észrevehessük azokat az embereket, akikhez nekünk kell odamenni, hogy ezáltal is az gyarapítsuk az Isten dicsőségét. így legyen, ezért imádkozzunk, ha kell nap, mint nap. Ámen.
(Szabó Gergely)