Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.09.22.

2020-09-22 08:09:03 /

Szeptember 22.

„Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt?” (1Kor 6,7)

A korinthusi gyülekezetben Pál apostol azokat szólítja meg, akik peres ügyeikkel szégyent hoztak a gyülekezetre. Vitás ügyeikben a rómaiak törvényhozását kérték igazságot szolgáltatni, ahelyett, hogy egymás között megbeszélték volna a dolgokat. Érthető Pál haragja, hiszen milyen képet mutat ez a hitetlenek felé a Krisztusról.

Vitatkozó keresztyének sokasága ma is eltántorít embereket Istentől. Sokat beszélünk a példamutatásról, aminek erejét kevéssé látjuk hatásosnak mások életében. Talán éppen ezért. Ahogy vitás ügyeinket kezeljük, az is Istenről - és természetesen rólunk - mutat példát, ami alapján mások mérlegelik azt, amit képviselünk. Jelen esetben keresztyén hitünket.

Pál számára az egyik legfájóbb dolog nem az, hogy vannak nézeteltérések, hanem az, hogy milyen ügyek tekintetében. Világi kérdésekkel fordulnak a gyülekezet tagjai világi bíróságokhoz, világi előnyökért, világi javakért. Ennek üzenete az, hogy az értékrendjük nincs helyén. Azért, hogy Isten előtt kedvesek legyenek, nem tudnak lemondani földi előnyökről. Azért, hogy a misszió előrejusson, képtelenek megbocsátani. Tetteikkel, döntéseikkel hirdetniük kellene, mi az igazán értékes számukra az életben. Vitás ügyeik azt jelzik: nem Isten az. Persze, sokféle dolog lehet emögött a megnevezés mögött, amit Pál „peres ügyek” néven említ. Bizonyára ő is tudta, milyen kérdésekről volt szó. Éppen ezért írta le intését a gyülekezetnek. El kell gondolkodniuk: értékrendjük nincs helyén. Van, hogy Isten vesz el valamit, vagy Ő enged meg valamilyen bajt. A peres keresztyének azt felejtik el, hogy ezekben is Istennel van dolguk, nem csupán emberekkel. Nem tekintik hitkérdésnek nézeteltéréseiket. Nem viszik Isten elé. A megoldást sem Tőle kérik. Létezik egy hívő „arcuk”, és egy hétköznapi, amire nincs hatása az elsőnek.

Jézus - sok más közt - testvérszeretetre tanít a Biblia lapjain. Ha fő szempontunk az, hogy Neki tetsző életet éljünk, akkor minden ügyünket ennek rendeljük alá. Még a harag kérdését is. A jogosság kérdését is. Még a megbocsátás és az elfogadás kérdését is. Ma inkább arra biztatnék, hogy - ha lehetséges - ezeket a dolgokat Isten kezébe tegyük, hiszen Ő jobban „működik”, mint bármely földi bíróság. Egyszer pedig nem csak mi teszünk majd mérlegre másokat, hanem Isten minket. Ha akkor kell majd „sérelmet” és „kárt” elhordoznunk az isteni igazságszolgáltatás előtt, akkor az nem földi életünket fogja érinteni csupán. Ámen.

(Kiss Gyöngyi)