Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.10.22

2020-10-22 10:19:09 /

Október 22.

„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. ... mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,16.18)

Szép és igaz mondás, miszerint mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Nem éveink száma határoz meg minket, hanem belső, lelki állapotunk. Éveink száma csupán egy szám; belső, lelki békénk, örömteli életünk viszont meghatározóbb egy évszámnál. Lelki- állapotunk, és önértékelésünk függ attól, kinek látjuk önmagunkat. Amit elsődlegesnek tartunk, ahogy az életről gondolkodunk, ahogy elfogadjuk betegségeinket, az határozza meg, hogyan érezzük magunkat az életben. Akkor is, ha azt gondoljuk, körülményeink megváltoztatásával jobb lenne az életünk. Akkor is, ha mások hozzáállásán változtatnánk. Valójában a mi lelkünkben és gondolatainkban dől el, hogy képesek vagyunk- e időről időre megújulni, vagy csak „vonszoljuk” magunkat át az életen.

Elgondolkoztunk-e már azon, honnan nyerünk erőt a mindennapokhoz? Istenbe vetett hitünk hogyan segít? Nyilvánvalóan Tőle kérjük el a megoldásokat, a cselekvéshez szükséges erőt, időt és lehetőséget, de emellett bölcsességet és képességeket is Tőle remélhetünk. Azonban a hívő embernek van még egy nagyon fontos tényező a gondolkodásában, ami megújulásra késszé teszi a mindennapokban. Ez pedig az, hogy tovább tekint annál, mint hogy a „külső ember megromlását” el szeretné kerülni. Amíg a hitünk addig tart, hogy a földi létünkben minden rendben legyen, addig semmit sem fogunk érteni a hit dolgaiból. Ha elkezdünk Isten világából kiindulva tekinteni a földi létünkre, elkezd kibontakozni egy teljesebb kép saját életünk felől is. A nem látható dolgok értékesebbek, mint a láthatók. Ha ezeket megtapasztaljuk, akkor a láthatókról való látásunk is átalakul. Nem látható Isten- tapasztalataink sora; életünk ideje, amely természetesnek tűnik, mégis minden pillanata Isten adománya; nem látható, hogyan fűzi egybe Isten emberek életének szálait és rendel egymás mellé segítőként. Többnyire észrevétlenül marad, hogy elvégzett munkánkhoz is Isten adott erőt, képességeket.

A megújulás önmagunkból kiindulva nem fog menni. Isten viszont újjá tud teremteni. Meg tud újítani. Ha Őrá tekintünk, adja ehhez az utakat, a módokat, a lehetőségeket, és nem önmagunk erejéből küszködve kell újra erőt nyernünk megfáradásaink, vagy kiégés esetén. „Rácsatlakozhatunk” a világ Teremtőjének hatalmas erejére. Ámen.

(Kiss Gyöngyi)