Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.11.19.

2020-11-19 09:03:57 /

November 19.

„Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet." (Jób 10,12)

Jóbot kezdi a reménytelenség hatalmába keríteni. Szívén és száján vannak már azok a kérdések, amelyek értetlenséget fejeznek ki Isten tervére is. Miért teremtettél meg? Miért mentettél meg? Miért hoztál el idáig? Kérdezi Jób szívének mély keserűségében és nagy testi fájdalmában Istentől. Ebben a mélységben nagyon hamar eljuthat az ember odáig, hogy minden értelmetlenné válik és megkérdőjeleződik benne Isten munkájának tervszerűsége. Érthetetlen Jób számára is, hogy ha Isten most nem ezt a nyomorúságot hozta rá, akkor miért segítette korábban meg? Minden esetre gyönyörű irodalmi stílusban ír Jób még ebben az állapotában is arról, ahogyan Isten megalkotta az életét és bizonyságát adja értetlensége közepette is, hogy meg tudja látni Isten életet megtartó munkáját.

Ha az egész 10. fejezetet tekintjük akkor joggal adhatnánk azt a címet ennek a sza- kasznak, hogy vajon volt-e értelme? Volt-e értelme a munkának, volt-e értelme a megmene- külésnek, volt-e értelme a fáradtságnak? Hány és hány alkalommal tettük már fel önmagunk számára is ezt a kérdést? Hány és hány szülő kérdezte egy-egy fájdalmas pillanatban, hogy volt- e értelme a kimondott szónak? Hány és hány pedagógus keseredik el, amikor sokadjára sem hallja vissza a diáktól azt, amit szeretne? Hány és hány emberi kapcsolat ért véget ezzel a felismeréssel: nem volt értelme annak, amit megtettem a másikért.

Jób története sok mindenre megtanít bennünket. Megmutatja nekünk azt, hogy igenis az ember könnyen eljuthat ebbe az állapotba, de még ott is keresni kell a továbblépést. Mert Jób számára is továbblépést eredményezett ez a helyzet. Ennek pedig egyetlen kulcsa volt: megtalálni az Isten kegyelmét. Elhinni azt, hogy Isten az emberekkel ellentétben nem hagy magunkra és nem tesz semmit sem hiába. Mert amikor Isten elvezet egy pontig, az nem azt jelenti, hogy magunkra akarna hagyni ott bennünket, hanem Ő minden látszólagos nyomorúság ellenére tovább akar ott is vezetni minket. Ez Jób történetének a nagy üzenete. Amikor azt látjuk, hogy értelmetlenné válik minden, amikor nem tudjuk, hogy Isten mit és miért teszi ezt, akkor soha ne feledd: csak emberileg nézve nincs értelme annak, amiben benne vagyunk. Is- tennél igenis mindennek célja és jelentősége van. Mégpedig az, hogy még ebben a mély emberi nyomorúságban is az szeretetet ajándékozó gondoskodását láthassuk meg. Adja Isten, hogy ez a reménység járjon át bennünket a mai napon is! Ámen.

(Dr. Petró László)