1994-ben erős földrengés rázta meg Los Angelest. Az egész városban kihunytak a fények, mert nem volt áram. A lakosság éjjel egyszer csak elkezdte hívogatni a 911-et, mert megijedtek. De nem a sötétség rémítette őket, hanem valami, amit az égen láttak, valami, ami azelőtt sohasem volt ott.... Vagy mégis? A betelefonálók egy ezüstös, barnás, sárgás felhő féleségről számoltak be, ami egyre magasabbra emelkedett a város felett. Hogy mi volt ez? Hát bizony a Tejút. Los Angeles lakosságának nagy része most látta életében először a Tejutat..... A város fénye olyan erősen szennyezte és szennyezi ma is az égboltot, hogy ezt a csodálatos éjszakai látványt bizony elorozza az égre tekintő szemek elől.
Kb. 2000 évvel ezelőtt néhány bölcs is meglátott az égbolton valamit, amit azelőtt soha. Két hatalmas bolygó (a Jupiter és a Szaturnusz) együttállása olyan jelenség volt, amelyből a tudósok az akkori ismeretek alapján fontos információra tettek szert: Júdeában hatalmas és jó Király fog születni. Ezek a csillagászok igen kíváncsi emberek voltak. No nem úgy mint mi manapság, hogy egy gombnyomással, egy helyben ücsörögve várjuk, hogy az ismeret elénk táruljon. Nem, ők elszánt kutatókként tettre készen fogadták a jelenséget. Fantasztikus apropóként arra, hogy felnyergeljék a tevéiket és útnak is induljanak. Nem csak olvastak, hallottak, láttak (mint mi oly gyakran), hanem egy iránymutató csillagot követve el is mentek és megnézték maguknak ezt az ő“csillagos csodájukat”. Ezt a leendőuralkodót. Jézust. Vették a bátorságot, és olyan közel mentek a fiúcskához, amilyen közel csak lehetett. És jól megnézegették. Úgy gondolom meg is érintették, megsimították ezt a kisgyermeket, akinek a születése olyan fontos esemény volt, hogy még ezek a misztikus, hatalmas égitestek is odalibbentek egymáshoz. Mintegy örömtáncot lejtettek, hogy ketten együtt még nagyobb fényárat keltve hívják fel az egész univerzum figyelmét egy az övékénél sokkal jelentősebb, sokkal fényesebb, és sokkal elevenebb KÖZELEDÉSRE - mely nem volt más mint az ÖRÖK ÉLET, a VÉGTELEN SZERETET és a REMÉNYT ADÓ BÉKESSÉG cirógató megjelenése egy pöttöm gyermek tekintetében. A Teremtő Isten ott és akkor a leggyengédebb módon mutatkozott be minden őt bámuló, kíváncsi léleknek; ott és akkor a legmegközelíthetőbb jelenléttel ragyogta be bárki örömsóvár életét.
Ott és akkor. Azokét, akik felkeltek, elindultak, oda is értek, és ránéztek. Azokét, akik maradtak és elidőztek az esemény lelkületében, hogy annak minden csepp igaz valósága igaz valósággá váljon BENNÜK is. Csak ott? Csak ők? Vajon a végtelen Isten engedi-e, hogy ma is megérintsék? Vagy inkább az a kérdés, hogy mi, akik úgy gondoljuk olyan tájékozottak, olyan önállóak vagyunk - nos, hogy vajon mi felkelünk-e, elindulunk-e, odaérünk-e, ránézünk-e. Elidőzünk-e a VÉGTELEN jelenlétében, aki a fényes Hajnalcsillag. Akinek a neve Jézus és ma is örök élettel, végtelen szeretetével és reményt adó békességgel szeretne megcirógatni minket. Már ha hagyjuk. Ha komolyan vesszük. Ha elhisszük. Mert mindez valóság volt 2000 éve, és valóság ma is.
Ma, amikor ismét Jézus születésének ünnepére, a karácsonyra készülünk - sütit sütünk, hogy mások lelkét megmelengessük;ajándékot kapunk, mert minket is szeretnek – ne siessünk elkapni tekintetünket arról a fényes Csillagról, Aki minket belülről tud beragyogni....mert Ő maga az ÉLET. A bölcsek, pásztorok számára felkínált végtelen KÖZELSÉG számunkra is valósággá válhat. Keressük hát, és éljük meg az ünnepek során.
Ámen
Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag... ...aki szomjúhozik, jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. (Jel.22:16b;17b)
Wéber - Fox Jutka