Átverekedve magunkat a falu labirintusra emlékeztető utcahálózatán csütörtök estére mindannyian megérkeztünk, szám szerint 22-en. A gyerekek nagy örömmel vették birtokukba a faházakat, mi pedig az egykori vadászház konyha-étkezőjét sajátítottuk ki... akarom mondani szenteltük meg, hisz a továbbiakban ez lett kicsiny közösségünk közösségi tere... temploma.

A hosszúhétvége fő célja (az örömteli együttlét mellett), hogy együtt gondolkodjunk gyülekezetünk jövőjéről. Laci a Filippi levél alapján felvázolta egy példaként előttünk álló, őskeresztény gyülekezet képét. Kiderült, hogy nincs igazi keresztény közösség egyfajta látás, azaz Istentől kapott hivatás, cél, küldetés nélkül. Ezt a látást kértük el, és kaptuk meg igetanulmányozások, közös imák és beszélgetések során.

A tábori élet amúgy roppantul szervezetten folyt. Délelőtt a gyerekek (döntő hányada) Petra vezetésével játszott, míg a felnőttek (döntő hányada) együtt boncolgatta a Témát. A zárójeles egyének féllegális kalandtúrákat tettek az erdőben, elvesztek, vagy épp az elveszetteket keresték. Aztán következett a közös ebéd a ,,panoráma-teraszon", majd a szabad(i)-felhasználású délután.

Pénteken a közeli Úrkút vadregényes őskarsztját fedeztük fel, szombaton pedig sportdélutánt tartottunk. Kiderült, hogy nem csak fociban, hanem röplabdában is nagyon erős a csapat!

A napi program hivatalos részét minden nap dicsőítés zárta áhítattal. Nagyon személyes, megindító, megerősítő üzeneteket kaptunk Jucától, Andristól és Lillától, akik egy-egy kedves igéjük kapcsán mondták el, ami a szívükön volt. Fektetés után még késő éjjelig tartott a beszélgetés, hol komolyabb, hol viccesebb témákról, az energiaválságról, vagy épp Det és Metti esküvőjéről :)

A vasárnapi záró istentiszteletnek különös atmoszférát teremtett az idilli környezet. A közeli kálváriadomb tetején, hársfák és vadvirágos mező ölelésében hallgattuk az igét: Örüljetek az Úrban mindenkor... Ott és akkor ez egyáltalán nem volt nehéz...

És hogy mi maradt még emlék?

Egy hosszú piros csúszda, melyre mind a 11 gyerek ráfért!
Egy mókus fenn a fán, ami a tábor régi úttőrőtáboros múltjának máig élő letéteményese.
Egy egyedi manó-kiállítás, ami Gabi óvónéni és a gyerekek koprodukciójában készült.
Sok-sok dicsőítő dal, amiből mindig van egy még újabb, amit nem ismerünk (és nincs rajta egyik kottán se) ...
És egy végtelen-hosszú éjszaka, amikor megszületett gyülekezetünk féléves ütemterve!

Így érdemes elindulni az új (tan)évnek!

Szabó György (Gyura)
Presbiter, kántor, gyerekmunkás