Októbertől minden hónap első vasárnapján gyülekezeti napot tartunk. A családi körös napokhoz hasonlóan az istentisztelet után együtt marad gyülekezetünk, és a közös ebédet követően előre meghatározott témával foglalkozunk. Ez a téma idén gyülekezetünk természetes fejlődése.

„Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel, éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett." (Márk 4, 26-29)

„Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (1Kor 3,6)

Nyár elején elvonultam három napra, hogy fokozottabban lehessek Istennel, és látást kérjek tőle gyülekezetünk jövőjét illetően. Az indulás előtti percekben, mielőtt hátizsákomat felkaptam volna, az irodában egy könyvre esett a tekintetem. Gondoltam, ezt is gyorsan bedobom még, hogy a szünetekben elkezdjem olvasgatni. Ez a könyv Christian A. Schwarz: A Gyülekezet természetes fejlődése című könyve volt. Legalább tíz éve megvolt már, de eddig még nem vettem kézbe. Amikor elvonulásom szüneteiben elkezdtem olvasni, nem bírtam letenni. Rengeteg könyvet olvastam már a gyülekezetépítésről, de ez teljesen másképp közelítette meg a témát. Hogy hogyan? Erre már az alcím is utal, aminek csak most világosodott meg számomra az értelme: „olyan elvek alapján, melyeket Isten maga helyezett teremtett világába”. Az alcímhez hasonlóan világosodtak meg számomra azok a „jól ismert igék” is, amelyekre eddig soha nem gondoltam gyülekezetek fejlődése szempontjából.

Egyik fő tétele az volt, hogy a gyülekezetépítés nagyon sok esetben - ugyan teljesen jószándékúan, de - saját erőből történik. Pedig Isten úgy találta ki egyháza növekedését, hogy magától történjen, ahogyan a növények nőnek, és a mi szerepünk „csak” annyi, hogy ezt a fejlődést elősegítsük.

A másik döbbenetes alaptétele, hogy ezt tudományosan is alá lehet támasztani – ahogyan a mezőgazdasági folyamatokat is. Ennek érdekében megalapították a Természetes Gyülekezetnövekedés Intézetet. Szerették volna, ha a vizsgálati eredmények nem csak bizonyos országokra lesznek érvényesek. Ennek csak egy útja volt: az egész földkerekségen meg kellett vizsgálni gyülekezeteket. Ezért öt kontinensen 32 országban több mint 1.000 gyülekezet vett részt a kutatásban, a számítógépbe 18 különböző nyelven 4 millió válasznál többet kellett betáplálni és tudományos kritériumok alapján kiértékelni. A legátfogóbb kutatás a kereszténység történetében, amit eddig a gyülekezetnövekedés okairól végeztek! A könyv szerzője (aki egyben a Természetes Gyülekezetnövekedés Intézet vezetője), így vall erről: „Számomra a legnagyobb privilégiumok egyike, hogy a sok különböző kultúrával történő találkozás során újólag megtanuljam, hogy melyek valójában azok a gyülekezetnövekedési elvek, amiket Isten mindenhol használ - és melyek talán csak az én kedvenc gondolataim, amiktől a legjobb ha búcsút veszek, mivel azok Isten elképzeléseinek egyszerűen nem felelnek meg.”

Az említett gyülekezetnövekedési elvek azt a meglepő tételt mondják ki, hogy kortól, kultúrától és felekezettől függetlenül van nyolc olyan minőségi jellemző, amelyek ha egy gyülekezetben bizonyos mértékben rendben vannak, akkor mindenképpen növekedés várható. Ez a nyolc minőségi jellemző a következő:

1. Felhatalmazó vezetés

2. Ajándék-orientált lelkimunkások

3. Szenvedélyes hitélet

4. Célszerű struktúrák

5. Inspiráló istentisztelet

6. Teljeskörű kiscsoportok

7. Szükség-orientált evangélizáció

8. Szeretetteljes kapcsolatok

Mire elvonulásomból hazaértem, megérett bennem, hogy ezzel a mi gyülekezetünknek is szükséges megismerkednie. A közös presbiteri és munkatársi megbeszélésen egyetértettünk abban, hogy az elkövetkezendő nyolc hónapban, minden hónap első vasárnapján, amikor gyülekezeti napot tartunk, a gyülekezet természetes fejlődésével foglalkozzunk a nyolc minőségi jellemző alapján. Ha Isten megáldja, akkor ez a mi gyülekezetünk természetes fejlődéséhez is elvezethet. Hordozzuk imádságban!

Szűcs László lelkipásztor