Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

Az esemény fővédnökségét a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa vállalta, de pár nappal ezelőtti közleményükben jelezték, hogy az elnökségi tanács egyik tagja sem lesz jelen a konferencián, hogy, mint írták, „személyes jelenlétünkkel semmilyen módon ne befolyásoljuk sem a meghívott véleményformálókat, sem azokat, akik a résztvevők soraiból szólnak majd hozzá az elhangzottakhoz".

 

A Ráday Ház díszterme megtelt a több mint hatórás konferenciára, az érdeklődés óriási volt. Az eseményt végül négy részre osztották, amelyekben tematika szerint csoportosítottan hallgathatták meg az előadásokat a résztvevők. A témákhoz fűzött ötperces hozzászólásokra azok kaptak lehetőséget, akiket a konferenciára regisztrált személyek előzetesen megszavaztak a jelentkezők közül.

 

Református-e még ez az egyház?

Az első szekcióban a kegyelemtannal és a megváltástannal foglalkoztak a felszólalók. Elsőként Kodácsy Tamás Szentségtörésbe keveredve című előadásában arról beszélt, hogy Kálvin szerint a népnek hatalmában áll méltó papokat választani, a méltatlanokat elutasítani, de nehezen tudnánk megfogalmazni, mit jelent a méltó és a méltatlan. A lelkipásztor úgy véli, a kegyelmi ügyben sem feltétlenül értjük, mi miatt is kellene vagy nem kellene bocsánatot kérnie Balog Zoltán püspöknek. Az előadó szerint Balog Zoltán azért kért bocsánatot, hogy az egyházat rossz hírbe keverte, miközben azért kellett volna, hogy ártatlannak vélt embernek kért kegyelmet.

 

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

 

Kodácsy Tamás egy püspöktől nem politikai korrektséget vár - Egy püspöktől nem feltétlen azt várom, hogy politikailag korrekt vagy a közvéleménynek megfelelő legyen - hangsúlyozta Kodácsy Tamás, aki úgy vélte, nagyobb gond, hogy az ártatlanság hozzákapcsolása a kegyelemhez tárgyiasítja azt. - A reformáció pont a kegyelem tárgyiasítása ellen harcolt. Soli gratia: nincs érdem, ártatlanság vagy más feltétel a kegyelem mellett, mert akkor már nem volna kegyelem. Az is felmerülő kérdés, hogy ártatlannak miért kegyelmet kért a püspök, hiszen azt a bűnös kaphat - hívta fel a figyelmet. Kodácsy Tamás szerint fel kell tenni a kérdést, hogy ha a kegyelemtanunk így eltorzult, akkor vajon tényleg református-e még ez az egyház?

 

Az egyház kommunikációs kríziséről beszélt A nyelv megtérése című előadásában Nagy Károly Zsolt református teológus, kulturális antropológus, az SRHE tudományos rektorhelyettese. Szerinte már az „áldás, békesség" kifejezéssel gond van, hiszen üres köszöntéssé vált. Úgy véli, az áldás szót nehéz megfelelő értelemben használni, amikor egy református lelkész már akár egy szoborra is áldást kér.

 

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

 

Nagy Károly Zsolt problémásnak tartja a hatalmi kifejezések betörését az egyházi nyelvezetbe

Előhozta az Ez is református! kampányt, amiről azt olvasta, hogy nem is kampány. Úgy véli, meg kell állni és elgondolkodni, hogy az „igen legyen igen, a nem pedig nem". A megtérés megértés - jelentette ki, és emlékeztetett, hogy a nyelven keresztül ragadunk meg mindent, ezen keresztül cselekszünk és konstruáljuk meg a valóságunkat. Példaként a második világháború után a betánista szó jelentésváltozását hozta fel, amely szitokszóvá vált, de korunkból is említett hasonló kifejezéseket. Problémásnak tartja a hatalmi kifejezések betörését az egyházi nyelvezetbe és azt, ha a keresztyén szabadság zálogát az államban látjuk. Szerinte a keretek lebontására van szükségünk, ehhez nyíltan kell keresnünk a megoldást, mert „Isten az egy igazságot sokunknál tette le, amit össze kell raknunk".

 

Masri Mona Aicha egyetemi lelkész, teológus, az ELTE-misszió alapítója és vezetője a sérülés esztétikájáról beszélt, azt hangsúlyozva, hogy ha nem foglalkozunk esztétikai értelemben a kegyelemmel, akkor kihagyjuk az örömet okozó részét. Derridát idézte: „Nincs költemény baleset nélkül, sem olyan költemény, amely ne tátongana nyitott sebként, miközben maga is hasonló sebet üt."

 

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

Masri Mona Aicha: Sérülés nélkül ez a konferencia sem lett volna

 

Az előadó szerint sérülés nélkül nincs költészet, sérülés nélkül ez a konferencia sem lett volna, mert fájdalom nélkül a meghitt, a megszokott folytatódik. A történések sem maguktól vannak, hanem Krisztus örök sebétől. A korábbi idézetbe illesztve úgy fogalmazott, hogy nincs kegyelem baleset nélkül.

[...]

 

 

Tudtuk-e hirdetni az evangéliumot, amikor velünk foglalkoztak?

Az egyházat ért XX. századi megrázkódtatásokat rendre a megújulás vágya követte, ezek dokumentumaiból mutatott be néhányat Szabó Előd lelkész, a Pápai Református Teológiai Akadémia egyetemi tanára Krisztus az állandó című előadásában a második szekció nyitányaként. Idézte Ravasz Lászlót, aki 1945-ben azt mondta: „Van menekvés, ha a léleknek vetünk. Ennek első lépése a bűnbánat." A lelkipásztor által felolvasott részletek arra biztattak mindenkit, hogy közösen vállaljuk a felelősséget az egyház állapotáért, ő maga pedig úgy vélte, a válságból kivezető útra akkor tudunk rálépni, ha nem osztogatjuk a sértéseket, és ha egyetlen vezérlőelv marad, mégpedig az, hogy Krisztusban egymásnak testvérei vagyunk.

 

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

A válságból kivezető útra akkor tudunk rálépni, ha nem osztogatjuk a sértéseket, és ha egyetlen vezérlőelv marad, mégpedig az, hogy Krisztusban egymásnak testvérei vagyunk - mondta Szabó Előd

Szabó Előd úgy véli, a missziói parancsot sokat emlegetjük, de a tetteink sokkal inkább egy kényelmes egyházra utalnak. Figyelmeztetett, hogy a Szentírás és a történelem tanulsága az, hogy amikor az egyház komolyan vette a küldetését, akkor üldöztetésben, elnyomásban volt része.

 

Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság vezetője arról beszélt, hogy az egyházban mi a szocializmus öröksége, és mi van már régebb óta velünk. Már 1896-ban volt olyan, aki azt hangoztatta, hogy a magyar protestantizmus a szolgaság szélén táncol, amikor hosszas huzavona után bevezették a nem katolikus alsópapság illetménykiegészítését. Az intézményrendszer és a népegyházi keret sok helyen már ekkor nem volt fenntartható, egyes helyeken a lelkész fizetését sem tudták kigazdálkodni. Ravasz László úgy fogalmazott mintegy öt évtizeddel később, hogy az „eszményem egy olyan egyház, amely a maga erejére van utalva".

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

 

Földváryné Kiss Réka: Az egyház és állam viszonya sosem statikus, állandó korrekcióra szorul

 

A nagy püspök már akkor figyelmeztetett, hogy a külső építkezés nagyobb volt, mint a belső megerősödés, és szerinte az egyházban „arra kell számítanunk, hogy megéljünk akkor is, amikor nem lesz államsegély". Az egyházat még nagyobb anyagi függésbe taszította a második világháború utáni földosztás és a birtokos parasztság felszámolása a téeszesítéssel. Földváryné Kiss Réka emlékeztetett arra is, hogy az egyház és állam viszonya sosem statikus, állandó korrekcióra szorul, és Ravasz László száz évvel ezelőtti programját ajánlotta mindenki figyelmébe mint ma is követendő példát.

 

[...]

 

Egy hozzászóló, aki a „hívők többségének" képviselőjének nevezte magát, megjegyezte, hogy az egyházunk politikai érintettség nélkül létre sem jött volna, és vannak olyan egyházpolitikai kérdések, amelyek nem mondhatók el a nyilvánosság előtt.

 

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

 

Ha az egyház az édesanyám és gondom van vele, nem a szomszédnak mondom azt el - mondta Karsay Eszter

 

Karsay Eszter lelkésznő kifejette, hogy hiba összehasonlítani a reformáció korát a jelenkorral, mert akkor még nem volt olyan erős egyházellenesség, mint a mai Magyarországon. - Ha az egyház az édesanyám és gondom van vele, nem a szomszédnak mondom azt el - jelentette ki. Koncz Hunor feltette a kérdést: van-e jó példa a történelemben a közös bűnbánatra? Erre Szabó Előd úgy felelt, hogy a korábbi megújulási kísérletek is pár emberrel kezdődtek, aztán kiterjedtek, de az egyénekben is meg kell érlelődnie erre az igénynek.

 

Farkasbőrbe bújt bárányok

Az egyház és hatalom kapcsolatáról szóló harmadik szekciót Fazakas Sándor lelkész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára, a Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet vezetője a tekintély válságáról szóló előadásával nyitotta meg. Ebben élesen megkülönböztette a hatalmat és a tekintélyt, majd arról beszélt, hogy már Kálvin korában gond volt a genfi gyülekezetben, hogy olyan városi elöljárók jutottak be a presbitériumba, akik azt politikai célokra akarták használni. Kálvin úgy fogalmazott, az isteni rendelés és az emberi megvalósítás között különbség van. A reformátor szerint is orvosolni kell a botrányokat, és meg kell találni a lényegi problémát, ami a válságot okozta.

 

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

 

Fazakas Sándor: Ma sokszor elfelejtjük, hogy az egyházi tisztségviselők „megbízottként" csak részesednek a „megbízó", vagyis Isten tekintélyéből, és nem ők kölcsönzik a tekintélyt az általuk betöltött pozíciónak

 

Fazakas Sándor beszélt a tekintély válságáról az egyház vonatkozásában is. Úgy véli, ma sokszor elfelejtjük, hogy az egyházi tisztségviselők „megbízottként" csak részesednek a „megbízó", vagyis Isten tekintélyéből, és nem ők kölcsönzik a tekintélyt az általuk betöltött pozíciónak. A református egyházban Krisztus az egyedüli tanító - hangsúlyozta. Fazakas Sándor szerint ma az egyházi tisztségviselők tekintélyét sokszor a társadalmi vagy egyházjogi státuszuk határozza meg, miközben előfordul, hogy a döntéshozók kivonják magukat a számadás alól. Óvott attól is, hogy az egyházi tisztséget hatalomként értelmezzük, politikai vagy társadalmi érdekek szócsövévé tegyük, a hibákat pedig ne megbánjuk, hanem utólag igazoljuk. Luthert idézve elmondta, a hívő közösségnek joga van a tanítóit megítélni.

[...]

 

 

Az egyház a politika fogságába esett, az ölelő karokat pedig nem fojtogatásnak, hanem intézményi reneszánsznak tekinti - jelentette ki Visky András író, egyetemi tanár. A fogsággal szerinte a testvériség áll szemben, mert annak boldog, feltétel nélküli megélése építi az egyház immunrendszerét. Ennek az immunrendszernek az összeomlására az hívta fel a figyelmet, hogy az egyházat nem a kegyelmi ügyben való érintettség rázta meg, hanem az azt követő társadalmi felháborodás, és ha ez nem történik meg, az egyház tűzjelzői hallgattak volna - jegyezte meg az író.

 

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

Úgy véli, hogy az egyház köveket halmoz, hátha majd azok kiáltanak helyettünk, ha már a tanítványok elhallgattak. A magyar református egyház látványosan visszavonta szellemi, kulturális ajánlatait a társadalom felé, nem rendelkezik olyan felülettel, kiadvánnyal, amely cenzúramentesen megszólító lehetne - emelte ki Visky András, aki szerint az egyház politikai regnálásokra és hallgatásokra van berendezkedve, és a kegyelmi botrány leleplezte azt a szellemi, nyelvi vákuumot, amelybe engedte belehullani magát. Az író úgy véli, az egyházban elfogadottá vált mostanában, hogy a farkasok közé farkasbőrbe öltöztetett bárányokat kell küldeni, hogy azok képviseljék a bárányokat. - Azt hallgathattuk, hogy a farkasdivatnak hódolva van lehetőség jó báránynak lenni, és ha a farkasok olyanokat téptek szét, akik nem tartoztak közénk, akkor csendben maradtunk, miközben az egyházi intézmény ruhatára tele van kölcsönözhető farkasjelmezekkel, és krízishelyzetben újabb bárányok jelentkeznek és adják le ruhaméreteiket, mert farkasbőrbe bújni áldozat lett, farkasnyelven megszólalni pedig bocsánatos taktikai lépés - mondta Visky András, aki szerint köszönettel tartozunk azoknak a világi személyeknek, akik önmagunk mérlegelésére, bátor lépésekre kényszerítenek bennünket. - Ha Isten velünk, akkor könnyen lehet, hogy Isten van ellenünk is, hogy igazán velünk lehessen - jelentette ki.

 

A vezetés veszélye, hogy torzulhat a vezető személyisége és a közösség, de a vezetés szükséges akkor is, ha vannak veszélyei - jelentette ki Thoma László az előadásában. Úgy látja, ma az ember a hatalom és az erő bűvöletében él, miközben azt valljuk, hogy „tied az ország, a hatalom". A lelkipásztor emlékeztetett, hogy a Biblia szerint az ember a hatalmát Istentől kapja, de a világ feletti „uralkodói" joga csak helytartói, reprezentatív, az Úrra mutat. A hübrisz bűnébe eső vezető egyenlőséget tesz maga és a közösség között, túlságosan bízik saját ítélőképességében, mindenhatónak gondolja magát („elintézzük"), miközben elveszíti valóságérzékét. Ezt súlyosbíthatja még a nárcizmus is, ilyenkor előbb-utóbb katasztrófa következik be.

 

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

 

Thoma László: Az istenfélő közösség és vezető arról ismerszik meg, hogy egyre inkább megfeledkeznek saját fontosságukról

A közösség is torzulhat, és a gyermeki működés erősítheti vagy létrehozhatja a rossz vezetést: a közösség tagjai olyan biztonságot várnak a bálványozott vezetőtől, amilyet csak Isten adhat nekik - hívta fel a figyelmet Thoma László, aki szerint az még nagyobb csapda, ha ezt a vezető el is hiszi. Ilyen helyzetben a közösségből maga Isten is kiszorulhat. A lelkipásztor szerint a gyógyulás - akár terápiás, akár bibliai szemmel nézzük - az elveszettségtudattal kezdődik, ebből megszülethet a bűnbánat, aztán a „felnövés", ami Isten gyógyításának keresésével folytatódik, de a végső gyógyulást csak Isten adhatja meg. Thoma László úgy véli, hogy az istenfélő közösség és vezető arról ismerszik meg, hogy egyre inkább megfeledkeznek saját fontosságukról és „csak" szolgálják az Istent.

 

Bereczky Örs budakalászi lelkipásztor a hozzászólásában megjegyezte, hogy szerinte visszaélés volt a lelkészekkel szemben egyszerre hirdetni az önfenntartás gondolatát és közben nem eljuttatni a gyülekezetekhez például az egyszázalékos adófelajánlásokat.

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

Bereczky Örs: A rendszeren lefelé „csorgó" adományokból alig jut el valami a gyülekezetekhez

 

Úgy látja, a rendszeren lefelé „csorgó" adományokból minden szinten „lecsípnek", és alig jut el valami a gyülekezetekhez, amelyek közben fizetik a közalapot is, amiből elvileg az egyházmegyét, az egyházkerületet és a Zsinatot tartjuk el. Azt is problémának nevezte, hogy a rendszerváltás óta sok intézményt „behabzsoltunk, és egy részüket nem tudtuk megemészteni".

 

Szabó Zsolt gyülekezeti tag a lelkészek túlhatalmáról beszélt, és szerinte az egyházszervezet túlzottan központosított, ami miatt létrejöhetnek hatalmi gócpontok, és már alig különbözik a református egyház vezetése a katolikus egyházétól. Miközben az egyház öregszik és zsugorodik, a központi bürokrácia egyre nagyobb, és az egyházi struktúrák elszakadnak a gyülekezetektől - hangsúlyozta.

 

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

 

Már alig különbözik a református egyház vezetése a katolikus egyházétól Szabó Zsolt szerint

Központibizottság-jellegű fórumot lát az Elnökségi Tanácsban, és úgy véli, a Zsinatnak is inkább lelki-hitvallási kérdésekkel kellene foglalkoznia. A presbiter megjegyezte, hogy az egyházkerületek létére sem lát semmilyen indokot: díszletgondnokok helyett elhivatott presbiterekre van szükség, akik nélkül nem tud megújulni az egyház.

 

 

A szeretet erősítése

A negyedik szekciót Gaál Sándor esperes, a DRHE tanszékvezető egyetemi docense nyitotta meg értekezésével, amelyben azt tárgyalta, hogy nem mindegy, hogy az egyház térdre ereszkedik, vagy térdre kényszerítik. Szerinte az egyház krízise ritkán kezdődik el egyetlen pontban, egyetlen személytől, így rendszerben kell néznünk a problémát és több helyen keresni a forrásaikat.

 

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

Gaál Sándor: Az önazonosság megtalálásának útján kell elindulni, amelyhez az is hozzátartozik, hogy felismerjük, hogy nem a magunk jogán vagyunk egyház és létezésünk lényege az Ige

 

A megoldás pedig nem egyszerűen intézkedés kérdése, hanem az önazonosság megtalálásának útján kell elindulni, amelyhez az is hozzátartozik, hogy felismerjük, hogy nem a magunk jogán vagyunk egyház és létezésünk lényege az Ige - jegyezte meg az esperes. Az önmeghatározáshoz a jelenben a „meghajtom térdemet az Atya előtt" igehelyet idézte, míg jövőbeli célként azt, hogy „Jézus nevére minden térd meghajoljon". Az Atya előtt önként térdet hajtó egyház szimpatikussá válik. Olyan egyházra van szükség, amelyik szembenéz a súlyvesztéssel, amely nem fajsúlyvesztés - jelentette ki Gaál Sándor.

 

[...]

 

A politika nem önmagában tisztátalan, a keresztyének azt nem engedhetik át teljesen a hitetleneknek - figyelmeztetett Sándor Balázs kisoroszi lelkipásztor, aki hozzászólásában kijelentette, hogy Jézus is politizált és ma is politizál. Szerinte a keresztyének politikai felelőssége az Úrtól kapott látás érvényesítése, és azt kimondani, amit az Isten ránk bízott.

Sándor Balázs szerint a politika nem önmagában tisztátalan

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

Külön kitért arra, hogy véleménye szerint Balog Zoltán püspök felelős vezetőként képviselte az egyház hitét akkor, amikor megkérdezték a véleményét. Sándor Balázs úgy gondolja, hogy az egyház a világi támadás hatására magára hagyta a vezetőjét, és voltak, akik beálltak a megfeszítést követelők közé. Nagy kérdésnek nevezte, hogy ki képviselte hitelesen Isten üzenetét a kegyelmi ügyben.

 

Ezután Gyimóthy Géza, a Tatai Református Egyházmegye volt főgondnoka, az Országgyűlés egykori alelnöke kért szót, és a Filemon-levél alapján arra bátorított mindenkit, hogy „mondj le rabszolgádról", azaz nyilvános bűnbánattal mondjon le az egyház arról, amit „einstandolt", de nincs rá szüksége, és erre példaként az Alkotmány utcai ingatlant említette.

Fotó: parokia.hu/Füle Tamás

 

Gyimóthy Géza: Ha az egyház visszaadja, amire nincs szüksége, akkor visszaszerzi a társadalom előtt a hitelét, de ha nem önkéntes lesz a jótettünk, akkor vége lesz az egyháznak

 

- Ha föltámadnának az öreg falusi papok, szégyellnék magukat, hogy ide jutott az egyház - mondta, és kijelentette, hogy ha az egyház visszaadja, amire nincs szüksége, akkor visszaszerzi a társadalom előtt a hitelét, de „ha nem önkéntes lesz a jótettünk, akkor vége lesz az egyháznak".

Gégény István katolikus teológus kifejezte abbéli reményét, hogy a katolikus egyház is megtanulja majd ezt a reformátusoktól, mert - Fabiny Tamás evangélikus püspököt idézve - a konferencián nem a hallgatag és nem is a fecsegő egyházzal találkozott, hanem a beszélgető egyházzal.

 

Az aggódás hangja

A zárszóban Pecsuk Ottó lelkipásztor megköszönte, hogy egy „ilyen ellenszélben szervezett" konferenciát ennyien megtiszteltek, és olyanok is eljöttek, akik mást gondoltak bizonyos dolgokról, mint a szervezők. Hangsúlyozta, hogy az a kritika, ami ma elhangzott, a szeretet és az aggódás hangja volt. - Köszönöm, hogy olyan egyházhoz tartozhatom, amelynek a tagsága hitt az elmúlt századokban a szó erejében, és ennek a konferenciának sincs hatalma, de ha Szárszóra gondolunk vagy Luther téziseire, a szavaknak igenis van ereje - mondta zárásként.

A következő hasonló konferenciát októberben tervezik megtartani, ahol folytatni fogják a téma megbeszélését.

 

Ez cikk  teljes terjedelmében olvasható az alábbi linken: