A parókia udvarában gyűlt össze 10 órára gyülekezetünk apraja nagyja. Voltak, akik aggódtak az az időjárás előrejelzése miatt, de végül huszonhárman ragyogó napsütésben elindultunk.

Célunk a várvölgyön keresztül a Kálistó és Pusztapalota megtekintése volt. A Márciusi Ifjakat nem feledve, nemzeti színű kokárdákkal az öltözetünkön vágtunk neki a megbeszélt útvonalnak. Természetesen mindenki hozott magával némi elemózsiát és innivalót is. A parókia őrzője Káleb kutyus is elkísért bennünket Nagytiszteletű asszony, Piroska és lánya Eszter oldalán. A várost elhagyva láttuk, hogy a csodálatos idő sokakat vonzott a természetbe. A Zsidó temetőnél még kutyaiskolát is láthattunk sok-sok résztvevővel. A várvölgy bejáratáig pedig kisebb-nagyobb csoportokkal találkoztunk sétánk során. A völgyben több pihenőhely van, ahol tájékozódhatnak a kirándulók a táj jellegzetes növény- és állatvilágáról a kihelyezett táblákon. Mielőtt elértük volna célunkat, egy-két pihenőhelyen azért mi is megálltunk és egy kis folyadékot vettünk magunkhoz, és beszélgettünk az ünnepet emlegetve és hálát adva a teremtés ajándékáért, a csodálatos természetért, madárdalért és a rügyező természetért. Utunk során az út mellett bőven termő medvehagymával frissítettük magunkat. A beszélgetések során mindenki megemlítette, hogy milyen jó így is együtt lenni, feltöltődni, valamint hogy ki milyen túrán vett már részt.

A Kálistónál páran megpihentünk, tüzet raktam és nekiálltam szalonnát sütni. Ez pár kistestvérnek is kedvet csinált és ők is sütöttek. A csapatból többen tovább folytatták a sétát és meglátogatták Bátorkő várát ( Pusztapalota ), visszaérkezve beszámoltak élményeikről. A Kálistónál egy kis erdei úton félrehúzódva kicsit elcsendesedtünk és nagytiszteletű asszony, Piroska tolmácsolásában mindenki számára áldásos, a természetben megfigyelhető gondolatébresztő dolgokról is hallottunk. A Máté evangéliuma 5. részének 43.-48. versei alapján csöndes testi-lelki imádságban, áhitatban fordultunk Urunk felé. A lelki fejlődést követően az egyik fára nemzeti színű szalagot kötött kb. 4-5 m magasba hitoktatónk: Petya. Amig ő a faágak között ügyesen lavírozott, mi lentről szurkoltunk, nehogy egy száraz gallyra lépjen és leessen. A fa alatt szoros gyűrűben álltunk, hogy ha esetleg mégis baj történne, segíthessünk, majd egy közös fotó után elindultunk vissza a város irányába. A visszaúton is beszélgettünk és közben a természet ajándékából, medvehagymából is szedtünk, ki-ki szükséglete szerint. A várvölgy bejáratát elhagyva örömmel pillantottuk meg templomunk tornyát, ami a város fölé magasodva mutatta a hazafele utat. Amint beértünk a városba, az ég beborult, feltámadt a szél, és csöpögni kezdett az eső. A Jó Isten áldását kérve és remélve a következő együttlétünkre, minden jót kívánok gyülekezetünk aprajának-

Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. (Zsolt. 89,12).

Sztanke József presbiter