Kétségtelen, van ok a félelemre. Saját kutatási eredményeim alapján a következő megállapításra jutottam: a Facebookon szerzett ismerősök jelentik az aktuális barátokat.

Tény az is, hogy a Facebookon szerzett ismerősök nagy többsége idegen, alkalmi ismeretség, vagy ezer éve nem látott iskolai barát. A Facebookot felszínesen vagy egyáltalán nem használók fennakadnak azon, ha azt hallják, hogy valaki ilyen idegen emberekkel van „kapcsolatban". A Facebookon létrejött baráti kapcsolatoknak számos homályos eleme van.

Röviden, a Facebook nem fog a valódi emberi kapcsolatok helyébe lépni, bár képes a mi közösségi világunkat megjeleníteni. Egy hamarosan közlésre kerülő tanulmányban néhány Facebook-használó ACU-s (Abilene Christian University - Abilene Katolikus Egyetem) kollégával együtt próbáltuk megjósolni a diákok ragaszkodását iskolájukhoz (kik azok, akik a második tanévet is elkezdik). Azt állapítottuk meg, hogy az egyetemen belüli Facebook-aktivitás jelentős mértékben összefüggött a „valódi világban" létrejött emberi kapcsolatok mértékével. Például, ha valakinek sok bejegyzés szerepelt a Facebook-oldalán, akkor ő a közösség aktív tagjának érezte magát, és nagyobb valószínűséggel folytatta a tanulmányait. Mi ennek a magyarázata? Ki írogatna rendszeresen bejegyzéseket az idővonaladra? Persze a régi barátok időnként megtalálnak téged az oldaladon. De az itt megjelenő bejegyzések nagyrészt olyanoktól érkeznek, akikkel felszínes (néhány napos, hetes) kapcsolatban vagy. A lényeg, hogy ismered ezeket az embereket. A velük való beszélgetések a Facebookon valódi kapcsolatot jelentenek, csak úgy, mint a programok szervezése, imádkozás valakiért, a félreértések kezelése, élmények megosztása másokkal.

Barátom blogján nemrég élénk vita folyt arról, hogy az „ezredfordulós", úgynevezett Y generáció tagjai vajon miért fordulnak el az egyháztól. A legtöbb válaszadó szerint az egyház túlságosan felszínes, álszent, ítélkező és politizáló. Számos tanulmány jutott arra a megállapításra, hogy ez a vélekedés széles körben elterjedt a 20-as és 30-as generáció körében. A hívő és nem hívő fiatalok kezdik úgy érezni, hogy az egyház eléggé „keresztényietlen". Úgy látják, hogy az egyház homofób, képmutató, elítélő. Nehéz őket ezért a véleményért elítélni.

Az említett blogon folyó vitához hozzászólva amellett érveltem, hogy az egyház mindig is ezen az úton járt. Miben különbözik a mai egyház a korábbi évtizedek egyházától? Szerintem semmiben. Az egyház valamit nagyon elrontott. Mint mindig. Az egyház nyomasztóan változatlan volt az évtizedek folyamán. A változás az egyházat hidegen hagyta. Változás csak az ezredfordulós generáció megjelenésével történt. Hogyan érintette ez az egyházat?

A legnyilvánvalóbb változás a mobilkommunikáció megjelenése és a közösségi oldalak elterjedése. Az X generáció tagjainak még nem volt mobiltelefonja, mint ahogy Facebookot és SMS-t sem tudtak használni. Mégse mondható, hogy a két egymást követő generáció (X és Y) tagjai különbözően látják az egyházat. Az X generáció tagjai 1961 és 1981 között születtek, egyetemi éveik az 1979-1999 közötti időszakra estek. Jelentős részük még egyáltalán nem rendelkezett mobil-előfizetéssel. A szociológiai kutatások azt mutatták, hogy ez a generáció sokkal kritikusabb és rendszerellenesebb (lázadóbb) volt, mint a következő generáció. Az egyház megítélésében mégsem különböznek.

Vajon mi történt? Az X generáció tagjai miért nem távolodtak el az egyháztól, és a következőnek a tagjai miért hagyják el nagy tömegben?

A generációk között nem az egyház megítélésében van különbség. Itt inkább a mobiltelefonokról, a közösségi létről, kapcsolatokról van szó. A 90-es években a mobileszközök és a közösségi internetezés elterjedése nem volt jelentős mértékű.

Mégis miért hatott a közösségi internetezés olyan mértékben a hívők létszámára? Ha az egyház mindig olyan béna és idegesítő volt, az emberek miért tulajdonítottak neki olyan fontos szerepet?  Az egyszerű társadalmi kapcsolatok miatt. Az egyház - templom - mindig is a társadalmi kapcsolatokról szólt. Az emberek itt találkozhattak a barátaikkal, megbeszélték az életüket, információkat osztottak meg egymással, megvitatták a helyi politikai élet eseményeit, megosztották a legújabb pletykákat és közös programokat beszéltek meg.

Akkor is, ha valaki gyűlölte az egyházat, enélkül magányosnak érezte volna magát. Amerikában az egyházat az otthon és a munkahely után a harmadik számú közösségi térnek tartották, ám ez kezd megváltozni.

Az ezredforduló nemzedéke más társadalmi helyzetben van. Nincs szükségük fizikai helyszínekre a közösségi kapcsolataik fenntartásához. A programjaikat a mobiltelefon, SMS vagy a közösségi oldalak segítségével szervezik. Ezért nem érzik szükségét annak sem, hogy templomba járjanak, mert úgy gondolják, ha van egy mindentudó okostelefonjuk, akkor már egy közösség részei tudnak lenni.

Az elemzések azt mutatják, hogy a mai fiatalok leginkább az álszenteskedésre és a felszínességre hivatkoznak, ezért távolodnak el az egyháztól. Véleményem szerint ez a közvetlen magyarázat, és a közösségi internetezés csak egy közvetett ok. A közösségi oldalakat aktívan használó fiatalok könnyedén elutasítják az egyházat. Ez az erő pozíciója, ami más generációknál nincs meg. Kritizáljuk az egyházat, de végső soron továbbra is fenntartjuk vele a kapcsolatot. Számunkra az egyház, a templom tölti be a Facebook szerepét.

A következtetés az, hogy a fiatal korosztály a közösségi internetes oldalak használatával nem teremt hagyományos értelemben vett valódi és élő kapcsolatokat. Én nem értek egyet ezzel a megállapítással, mivel ahogy azt már korábban is kifejtettem: a Facebookon olyan emberekkel tartunk fenn kapcsolatot, akiket ismerünk, szeretünk, és napi kapcsolatban vagyunk velük. Bár a Facebook nem helyettesíti a valódi, hús-vér kapcsolatokat, de általa nagyon egyszerű a valódi barátokkal a kapcsolattartás. És ha ez működik anélkül, hogy vasárnap kora reggel fel kellene kelned, akkor minek is mennél templomba? Különösen, ha az egyház olyan képmutató és felszínes, minek bajlódni vele?

Miért fordulnak el a fiatalok az egyháztól? Az egyház hagyományosan a társadalmi kapcsolattartás funkcióját tölti be, és ehhez közösségi teret (templom, gyülekezet) biztosít. Az internetes közösségi oldalak átveszik ezt a funkciót az egyháztól, ami ezáltal elveszti fő „vonzerejét".

A Facebook így alapjaiban tette tönkre az egyházat. Nyugodjon békében.

Eredeti nyelvű forrás:

http://experimentaltheology.blogspot.hu/2010/03/how-facebook-killed-church.html

**************************************************************************

Gondolataim a cikkel kapcsolatban

Keresztyén emberként és aktív Facebook felhasználóként nem tudok teljes mértékben egyetérteni a szerző felvetéseivel.

Ördögi vívmány-e a mondjuk a távirat vagy a fényképezőgép? Az ipari forradalom óta eltelt időszakban minden kornak megvoltak és megvannak a maga közkedvelt és népszerű találmányai, amelyek alapvetően megváltoztatták és szórakoztatóbbá tették életünket. Az ember kapcsolattartáshoz használt eszközei az idők folyamán egyre több funkcióval bővültek, amelyek lassan minden igényünket kielégítik. Ez természetesen kényelmessé és felszínessé tehet minket.

A Facebook és a többi, közösségi élményt, kapcsolattartást lehetővé tevő eszköz vagy program azt a nagy veszélyt hordozza magában, hogy a használók függővé válnak, elszakadnak a valós világtól, valódi kapcsolataik megfogyatkoznak vagy meg is szűnnek.

1 milliárd (egyéni) felhasználó azonban jelent valamit, ennyi ember nem tévedhet.

Ha a Facebook olyan kártékony, ahogy a szerző állítja, akkor mi a helyzet az internettel? Az internet mennyire káros? Attól függ.

Minden gépnek, eszköznek van egy használati útmutatója. Az internetnek, Facebooknak is vannak előnyös és hátrányos tulajdonságai, hatásai. Ha valaki jól használja, akkor sok hasznos dolgot tud megvalósítani a segítségükkel, de természetesen haszontalan, tartalmatlan időtöltésre is használható.

Bizonyára fájdalmas dolog az egyháznak, hogy ma inkább negatív gondolatok, érzetek kapcsolódnak hozzá. Ez azonban nem indok arra, hogy bűnbakot keressen, és ne magában keresse a hibát.

Az egyháznak, a hívő embereknek évezredekkel ezelőtt egy részletes használati utasítása (Biblia) készült el, ami jó iránytű abban, hogy mit és hogyan kell csinálnunk életünk folyamán.

Véleményem szerint részben az egyháznak a Bibliától, Isten igéjétől való eltávolodása az oka annak, hogy a fiatalok elfordulnak az egyháztól. Ma már nem tudják betölteni azt a közösségi szerepet sem, mint régen. Az egyház elavult a fiatalok szemében.

Minden kornak megvoltak a maga „bűnös" eszközei, szokásai, amit meg lehet vádolni azzal, hogy emiatt távolodtak el az emberek a bibliai tanításokat közvetítő egyháztól. Téves álláspontnak tartok egyetlen dolgot okolni az egyház összes hibájáért. Ahogy valójában Jézust sem csupán egyetlen, konkrét személy árulta el.

Ahogy a szerző, úgy én sem tudok megoldást a fenti felvetésekre, de a közös gondolkozás már nagy lépést jelenthet a megoldás keresésében.

Gönczöl Csaba