Ez nem azt jelenti, hogy rosszak lennének, hanem azt, hogy a keresztyénség alapjai ismeretlenek számukra. Vegyük figyelembe, hogy ezek a főiskolai diákok keresztyén otthonokban nőttek fel és maguk választották, hogy keresztyén iskolába járjanak. Mégis, a tanárok feltárták számomra, hogy a keresztyén hittel kapcsolatban a diákok többsége olyan, mint egy üres tábla.

Még egyszer megismétlem: keresztyén diákokról van szó egy keresztyén iskolában. Kaliforniában egy evangélikus iskolában tanító baptista teológus mesélte, hogy mennyire megdöbbentette a diákjai tudatlansága. Valamennyi diákra a moralizáló erkölcsi istenhit (MTD)* jellemző. (C. Smith és társai 2005-ös felmérése az amerikai fiatalok körében)

Az MTD fogalmát Christian Smith vezető szociológus alkotta meg közel egy évtizeddel ezelőtt, ami úgy határozható meg, mint a kortárs amerikai tinédzserek körében ténylegesen meghatározó vallás fogalma. Egyszerűen összefoglalva, egy álvallás, amit azt állítja, hogy a hit nem szól többről, minthogy érezzük jól magunkat, legyünk boldogok, biztonságban és éljünk békében.

Az egyik keresztény főiskola tanárai azt mondták, hogy nem ítélik el emiatt diákjaikat. Valójában inkább mindannyian mélységes aggodalommal tekintenek a fiatalok erkölcsi és szellemi jólétére. „Mi csak négy éven keresztül vagyunk velük kapcsolatban" – mondta az egyik tanár. "Megpróbáljuk bepótolni mindazt, amit korábban nem kaptak meg, de ez minden, amit tenni tudunk értük."

A tinédzserek nem hibáztathatók semmiért. Azok követtek el hibát, akik részt vettek a nevelésükben: a szüleik és a vallásos intézmények. Egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy nem készítették fel őket a világ kihívásaira. Talán azt gondolták, hogy a gyerekeket körülvevő kultúrában elég keresztyéniség van, ahonnan valahogy meg tudják szerezni az alapokat. Ha ez így van, akkor nagyot hibáztak. Kutatások kimutatták, hogy az ezredforduló generációja az amerikai történelemben még soha nem látott tömegben fordul el az egyháztól. A világi kultúra  irányzatai több millió fiatal keresztényt vontak el a hittől és az idősebb generáció még egy kicsit segített is ebben.

Mi van azokkal, akik továbbra is járnak templomba? Mit fog velük kezdeni az egyház, ha nem az ő alapelveiket, doktrinájukat sajátították el? Ha az, ami Charlotte-ban történt a múlt hónapban, tendencia lesz, akkor komoly bajok lesznek. Egy charlotte-i katolikus középiskolában heves vita bontakozott ki azt követően, hogy  Jane Dominic Laurel nővér, egy ortodox katolikus vallási rendhez tartozó, Rómában képzett teológus előadást tartott a szexualitásról és a katolikus tanításról. Tanárok és diákok ezen dühösen felháborodtak azt állítva, hogy a nővér beszéde meglehetősen sértő volt számukra. Még egy petíciót is fogalmaztak, amiben a püspök közbenjárását kérték.

Miről is beszélt a nővér? Úgy, mint ez az írás, senki nem készített felvételt a nővér előadásáról. Egy jelenlévő lelkész azt nyilatkozta az egyik helyi újságnak, hogy a nővér mintaszerű előadást tartott a katolikus erkölcsi tanításról. Számos olvasóm, akik hallották Jane nővért, azt mondta, hogy az előadás semmiben nem különbözött a helyi katolikus iskolákban hallható beszédektől.

„Jane nővért kizárták, mert a katolikus tanítás néhány ellentmondásos témája kapcsán az igazságról beszélt." – töprengett egy iowa-i olvasó. „A közönség pedig, mivel nem volt hozzászokva, hogy az igazságról halljon, meg volt sértve, mivel a nővér nem értett egyet az MTV (amerikai zenecsatorna) által képviselt kulturális irányzattal, ami azt hirdeti, hogy el kell fogadni mindenkit és életstílusát és törekedni kell arra, hogy ne ítéljünk meg másokat."

Valószínűleg ez áll legközelebb ahhoz, hogy mi is történt valójában az amerikai iskolában tartott előadáson, bár egy, a beszédről készült felvétel alapján változhatna a helyzet.

Mindegy, hogy igazából mi történt az iskolában, a lényeg az, hogy a keresztény amerikai fiatalok nagy többségének csekély ismerete van saját vallási hagyományairól. Vagy elfogadjak, vagy elutasítják a vallást, de nem értik igazán, mi az, amit elfogadnak vagy elutasítanak. A szülők, az egyházak, és a vallásos iskolák nem nyújtanak túl sok segítséget a hitéletük felépítéséhez az érzelmi és erkölcsi közhelyeken kívül.

A főiskolákon tett látogatások után meglehetősen csüggedten tértem haza, de egyúttal fellelkesedve is, hogy rákényszerítsem magam önelégültségem leküzdésére. A gyermekeim még kicsik. Rendszeresen járunk templomba, ahol egy olyan lelkipásztor van, aki világosan és keményen tanítja őket. Viszont ő sem tudja egyedül cipelni a terheket. Anyu és Apu az első számú vallási tanítók a családban. Minden este leülők a srácokkal és tanítom őket a kátéból.

Isten tudja, hogy a gyerekeim elkötelezett keresztényként fognak felnőni, de ha mégis eltávolodnak a kereszténységtől, generációjuk többségével ellentétben ők legalább tudni fogják, mi az, amit maguk mögött hagytak.

Fordította: Gönczöl Csaba
Lektorálta: Lukátsné Orovicz Piroska

*MTD (angol nyelvű Wikipédia ismertető)