A somogyi falucska csendjét ugyan 8. alkalommal lármázta fel a felnőttekből és gyermekekből álló harmincnál is több tagból álló csoportunk, mégis nagy szeretettel vártak bennünket a helybéli testvéreink. Hétfőn a késő délelőtti órákban érkeztünk, rutinosan foglaltuk el a bejáratott szobáinkat.

Egy ószövetségi igeszakasz alaposabb átbeszélése volt a mostani téma, melyet lelkészünk, Lukátsné Orovicz Piroska választott ki. Dávid életútját kísérhettük figyelemmel 5 napos bontásban.

Felkenése, Góliáttal folytatott harca, királlyá választása, a bűnbánati imája és fia, Absolon történetét ismerhettük meg részletesen, könnyen feldolgozható elbeszélésekből. A jól bevált módszer, miszerint képekben, festményekben, szobrokban is követhettük az eseményeket, nagyban megkönnyítette a haladást. A hozzászólások sokaságából ki-ki a maga értékeivel hozzájárulva egész jó délutáni programok indultak.

Remélhetőleg hagyományteremtő célzattal a mostani Csendes  Napokon az úrvacsora sákramentumával is élhettek a konfirmált testvérek, ami a templom mellett álló nagy tölgyfa enyhet adó árnyékában, hangszeres kíséret nélküli énekléssel történt.

Testünk táplálását a gondos asszonykezeknek és a gondos boros gazdáknak, lelkünk táplálását pedig lelkészünkön kívül az esti áhítatot tartó gyülekezeti tagoknak köszönhettük, akik az esti liturgiában igét olvastak és magyaráztak.

Az időjárás kedvezett a Petörke völgyben található víztározóban való fürdőzésre, aminek nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is kifejezetten örültek. A hét folyamán még sor került a szintén hagyományként megtartott „Gondnokok összecsapása" focimérkőzésre, amiben a várpalotai és a pétfürdői gondnoktársak által vezetett csapatok mérték össze tudásukat. Az elmaradhatatlan ping-pong mérkőzések mellett a Kreatív Műhely is megnyitotta kapuit.  Betsabé jó illatú testpermetét, Dávid Góliát ellen használt parittyakövét és a nagy melegre való tekintettel legyezőt készíthettek az ügyes kezű táborozók. A gyermekek legnagyobb örömére még Góliát is a tábor lakója lett, minden általunk ráaggatott bűnével együtt egy rongyokkal és újrahasznosításra váró palackokkal megtöltött ruházatban, akit aztán Dávidként igyekeztünk földre fektetni. Születésnaposokat is köszönthettünk, 3 gyülekezeti tagunknak is erre az időpontra esett a jeles nap. Énekkel és egy-egy könyvvel ajándékoztuk meg őket.

A hét újításának számított a „Pásztor-Bárány" játékunk, amiben minden egyes jelenlévő tag bárány volt, és pásztorként valaki gondos, jó gazdája is egyben. A neveket kalapból húztuk és nem volt szabad elárulni, hogy ki a bárányunk, akit a hét folyamán apró kedvességekkel pásztoroltunk. Több-kevesebb sikerrel jártunk a pásztor megkeresésében a hét végén.

Szilvásszentmárton fehérre festett református templomát most is meglátogattuk egy késő esti séta alkalmával, majd egy másik este Csillagtúrára indultunk. Ellátogattunk a nem egészen 2 esztendős Zselici Csillagparkba is, ahol egy távcső segítségével a Napot is szemügyre vehettük közelebbről. A 25 méter magas Kilátóról pedig megcsodálhattuk a teremtett világ azon részét, ami miatt háladalnak kell ajkunkon zengnie.

Egy csodálatos helyen voltunk idén újra, és hiszem, hogy az Úr megtartó kegyelméből a következő Csendes Napokon is együtt lehetünk testvéreinkkel!

Áldás, békesség!

Talum György (Dzsordzsi)
Várpalota, 2015. augusztus 12.