Johnny Cash fellép a San Quentin Állami Börtönben

Johnny Cash teológiájában nagy szerepet kapott a szolidaritás. Ezt ikonikus dala, a „Férfi feketében" is jelzi. De az őslakos indiánokon kívül - látni fogjuk - komolyan együtt érzett a börtönben levőkkel is.

1958.-ban a Sun Recordstól a Columbia lemeztársasághoz akart szerződni.  Meg kellett küzdenie azért sikerért, amit a Sun-nál élvezett. A Columbia először tudni szerette volna, hogy egyáltalán érdemes-e megkötnie a szerződést. 1963-ban a „Ring of Fire" dal egy időre biztosította ezt a lehetőséget, de az énekes egy kirobbanó albumot akart megjelentetni a lemeztársasággal. A legtöbb problémáját ebben az időben egyre inkább elmélyülő drogfüggősége okozta.

Évekig börtönökben adott koncerteket. Az, ahogy a hallgatóság fogadta, és a koncertekbe fektetett energia egyre inkább arra sarkallta, hogy ezekből egy albumot készítsen. De sem a lemezkiadót, sem a producert nem sikerült megnyernie erre a célra.

1967-ben Bob Johnson vette át a Columbia vezetését, és Cash ekkor végre talált valakit, akit érdekelt egy élő börtönkoncert felvétele.

És így 1968. Január 13.-án Cash és együttese a kaliforniai Folsom Állami Börtönben felvett egy élő koncertet. Erről kapta az „At Folsom Prison" c. album a címét.

Johnny Cash – Folsom Prison Blues

Egyszerre volt népszerű és sok bírálatot kapott album. Nemzeti reflektorfénybe emelte az énekest, és hanyatló karrierjét újraélesztette. Manapság az egyik legjobb albumának tartják.

Ezt az albumot hallgatva az ember érzi, hogy milyen közvetlen és együtt érző a börtönlakókkal. És bár őt sosem ítélték börtönbüntetésre, együttérzése annak is köszönhető, hogy többször bevitték. Híres letartóztatására 1965-ben került sor, amikor drog miatt fogták el El Pasoban. A megbilincselt, napszemüveges Cash képe bejárta a sajtót, mindenütt főcímben szerepelt.

A bebörtönzöttek iránti szolidaritás egyértelműen észrevehető a Folsom Prison albumban, amihez Cash halála előtt a következő kézírásos megjegyzést vetette papírra:

Folsom Prison blues

„Ezer év kultúrája törik össze, semmisül meg akkor, amikor becsapódik mögötted a cellaajtó. A kinti élet abban a pillanatban irreális lesz. Nem is törődsz vele, ami kint van, az egyetlen, ami a celládon belül veled marad, a tisztán állati ösztönök.

Részben tapasztalatból beszélek. Néhányszor voltam már elzárva. Néha okkal, néha ok nélkül. De mindig ugyanúgy együtt éreztem a börtöntársaimmal.

A rács mögött, elzárva a „társadalomtól", a nélkül rehabilitálnak, nevelnek, igazítanak el, tanítanak az életről, hogy bármi esélyed lenne újraélni azt. Egy alaposan megtervezett program alanya vagy, aminek része, hogy izolálnak, elszigetelnek a többiektől. Benne van a fenyítés, a „szelidítés", a kitanítás, stb. Mindez azt a célt szolgálja, hogy szégyenkezz a hibáid miatt, ébredj rá, hogy mit kellett volna, és mit nem odakinn tenned, úgy, hogy mire kiszabadulsz (ha egyáltalán fogsz), tisztán gyere ki abba a világba, amelyről reméljük, hogy üdvözöl és megbocsát neked.

Működhet ez? A pokolba is, dehogy! Ez a kínszenvedés tehet bármilyen jót bárkinek is? ...De akkor mi másért vagy bezárva?

Ülsz a hideg, acél, matracnélküli priccseden, és bámulod a csótányt, amint kimászik a szennyestartó alól, és nem ölöd meg. Irigykedsz, mert kimászik a cella ajtaja alatt.

Valahonnan lentről hallod, ahogy kinyílik egy acélajtó, majd bezárul. Mint mindenki másnak, neked is az az első ösztönös reakciód, hogy valaki érted jön, hogy kiszabadítson, bár tudod, hogy ez nem így van.

Annyiszor számolod meg az ajtón lévő acélrácsokat, hogy már gyűlölöd magad miatta. A napi legnagyobb teljesítményed egy matematikai művelet. Az egyetlen pozitívum, és valóban az egyetlen: 9 rács van az ajtódon hosszában és 16 vízszintesen.

Lent a csarnokban egy másik ajtó nyílik és záródik, aztán egy őr továbbmegy anélkül, hogy rád pillantana.

„Fia a....."

Jó lenne azt mondani, hogy vársz valamire, de sosem történik semmi. Nincs, amire várni tudnál.

Barátokat szerzel. Tagja leszel egy klikknek, akinek semmi célja nincs. Egyformán vagytok szegények és gazdagok. Az egyetlen, ami gazdagabbá tesz, az egy főre jutó dohány, amit „Duffy Füvé"-nek hívnak.

Mindannyiótoknak ugyanaz tűnt el az életéből: ami az embert emberré teszi. Nő, pénz, család, munka, szabad út, a város, az ország, a vágyak, hatalom, siker, bukás - egy millió dolog.

Cellatömbödön kívül fal van. A falon kívül egy másik fal. 6 méter magas, gránit tömbjei másik 2 méterre nyúlnak le. Tudod, hogy maradnod kell, ha élni akarsz, és nem itt rohadni.

Ezért mentem el negyedik alkalommal is Kaliforniába, a Folsom börtönbe. Előadó számára a rabok a legjobb hallgatók. Egy kis napsütést hoztunk a barlangjukba,- és ők értékelték is ezt. 6 év tárgyalás után végül rátaláltam arra az emberre, aki meghallgatott a Columbia Recordsnál. Bob Johnston hitt bennem, amikor elmondtam neki, hogy egy börtönben kellene felvenni az élő albumot.

Íme a bizonyíték.

Ha figyelmesen hallgatod ezt az albumot, észreveszed a háttérben a becsapódó ajtók, az éles fütyülés, az emberek kiáltásának a hangját is, sőt még nevetést is azoktól, akik már régóta képtelenek voltak rá.

De legfőképpen érezni fogsz elektromosságot, és meghallani kétezer szívdobbanást azoktól, akiknek szívük és lelkük, idegrendszerük, lelkük megszakadt.

A Folsom Prison Bluest hallgatva halld meg testvéreim, a fegyencek hangját is.

A Folsom Prison sikere után 1969-ben kiadott egy másik koncert-albumot, a San Quentin-t. Ez elsősorban „A fiú, akit Sue-nak hívtak" dallal lett híres.

A „San Quentin" c. dalt pár nappal a koncert előtt írta. Addig még nem adta elő közönség előtt. Mielőtt elkezdte, kinézett a hallgatóságra, és elmesélte a dal születését:

„Fiúk, tegnap rólatok gondolkodtam. Eddig már háromszor voltam itt... és úgy érzem, egy kicsit tudom, hogyan gondolkodtok bizonyos dolgokról. Nem az én dolgom, hogy a többiről megítéljelek benneteket. És nem is kárhoztatlak benneteket. Egyszerűen megpróbáltam magam a helyetekbe képzelni, és azt hiszem, így éreznék San Quentinről".

És aztán elkezdődött a dal.

San Quentin, élő pokol vagy nekem,
(19)63 óta itt tartasz
Láttam őket jönni-menni,
és meghalniRégóta nem kérdem már, miért

San Quentin, minden centidet gyűlölöm
Kiheréltél és mindenütt megsebeztél
Bölcsebb, de gyengébb ember lettem
Képviselő úr, miért nem érted?

San Quentin, mit gondolsz, tettél valami jót?
Azt hiszed, más leszek, ha már túl leszek rajtad?
Meggyötörted szívemet, eszemet, és megrontottad lelkemet
Kőfalaid kihűtötték véremet.

San Quentin, rohadj meg, égj el a pokolban
Omoljanak le falaid, kerüljek pokolra
Felejtse el a világ, hogy valaha is léteztél.
És sajnálja a világ, hogy semmi jót nem tettél.

San Quentin, te vagy nekem az élő pokol

A rabok megvadultak. Újra és újra a dalt követelték. Azonnal. És Cash elénekelte. Ezért van az albumon a szám kétszer, elejétől a végéig.

Cash még egyszer megtalálta a hangot azokkal, akik a társadalom peremén élnek. Megtalálta a San Quentin-ben élők szomorú hangját.

Az album hallgatása közben végig hallható az emberek éljenzése.

Barth Károly teológusnak van egy híres mondása: „Isten szólhat hozzánk az orosz kommunizmus által, egy fuvola koncerten keresztül, egy virágzó bokor által vagy egy halott kutyán keresztül is. Jól oda kell figyelnünk rá, hogy felfedezzük".

Igen, Isten egyetemesen fedi fel magát - nemcsak a Biblián keresztül, nemcsak Jézusban, akiről a Biblia bizonyságot tesz. Később írja, létezik a Világ Világossága, de vannak „kisebb fények" is, amik - hasonlóan a macskák szeméhez - a Nagyobb Fényre mutatnak, és Isten igazságát jelentik ki. Krisztus a feltétele, ismertetőjegye igazságuknak, nem a kizárása.

Jézus szavai szerint (Máté 25,36.) Isten kijelenti magát, szól hozzánk börtönben, sőt rabokban, akik a kis mécsesek a borzalmas sötétségben. Az Igében nem merül fel az ártatlanok vagy bűnösök, sőt a börtönőrök vagy börtönigazgatók kérdése! Vannak, akik azt mondják, hogy ez a szakasz az anonim keresztyénségről szól. Nem! Az idézet az anonim Krisztusról beszél, akit Isten „ezek legkisebbjében" jelentett ki, mint Krisztust olyan egyértelműen, mint az evangéliumban vagy az úrvacsorában.

J.C ezt énekli meg a Folsom, San Quentin albumokban. És mi meghallhatjuk!

Johnny Cash börtön koncertje