Jól tudta, mit jelent függőnek lenni. Évtizedekig küzdött kábítószer - függésével. Az 50-es évek végén kezdett problémájává válni, amikor amfetamint szedett, hogy a turnék közötti hosszú autóutakon ébren maradjon, és legyen ereje az előadásokhoz. A 60-as évek közepéig egyre csak romlott az állapota - zenekara és családtagjai attól féltek, hogy egy túladagolás végez majd vele. És sokszor állt hozzá közel.

Odáig jutott, hogy öngyilkos akart lenni. Életrajzában leírja, hogy 1968-ban bement egy barlangba, hogy ott kövessen el öngyilkosságot úgy, hogy ne találják meg. De valami más történt. A barlang sötétjében fekve spirituális élménye volt - találkozott Istennel. Megtalálta a kivezető utat, és azt állította, hogy ez a találkozás tette képessé arra, hogy ott és akkor felhagyjon a drogokkal.

De Robert Hilburn, életrajzírója azt állítja, hogy Cash története nem igaz. 1968 után is szedett drogokat, bár ritkábban. Az igazi esemény, ami droghasználatát csökkentette, nem a barlangbeli élmény, hanem fia, John Carter Cash megszületése volt 1970-ben. De még ezután is voltak drogproblémái, annyira, hogy 1983-ban egy elvonó kúrára befeküdt a Betty Ford Klinikára.

Bono, a U2 énekese mesélte, hogy egyszer Cash-éknél volt ebédre Nashville-ben. Ahogy elmondta, „Johnny olyan szép asztali áldást mondott, amilyet még sosem hallottam. Aztán áthajolt hozzám az asztal fölött szemében ördögi villanással, és ezt mondta: »De persze hiányzik a drog«".

Mindent egybevetve, Cash olyan ember volt, aki hitelesen tudott szólni azokhoz, akik a drog sötétségében vannak, akik ismerik a függés ciklusait, folyamatait, a tisztulást, a visszaesés, és a világosság és a sötétség időszakainak egy életen át tartó folyamatait.

Két dal - egy korai és egy késői siker - beszél ékesen Cash drogfüggéséről.

Az első a „Sunday Mornin' Comin' Down". A dalt Kris Kristofferson írta, és Ray Stevenssel ők adták elő először. De igazi top sláger Cash előadásában lett 1970-ben, amikor a country sikerlistát vezette.

Kris Kristofferson - Sunday morning coming down (1970)

Egy emberről szól, aki vasárnap reggel másnaposan ébred. Hogy elmulassza a fejfájását, reggelire két sört iszik. Ziláltan kibotorkál a házból, hogy sétáljon egyet.

Menet közben rágyújt egy cigarettára. Elmegy egy lakás mellett, ahogy megüti orrát a „vasárnapi csirkesütés illata". Az illat fájdalmas emlékeket idéz fel benne, visszaviszi „oda, ahol valamikor, valahogyan elvesztett valamit". Folytatva útját egy teli templom mellett halad el. Aztán egy parkot érint, ahol egy apa hintáztatja a lányát. Mindezek a látványok, illatok és hangok az elidegenedés fájdalmát éreztetik vele. A drog magányossá és társtalanná tette, és így siránkozik:

Johnny Cash - Sunday Morning Coming Down

Vasárnap reggel a járdán
Azt kívánom, Uram, köveztek volna meg
Mert van valami a vasárnapban
Ami magányossá tesz.

És nincs olyan gyors halál
Félig sem olyan magányos, mint
A járdán-alvás hangja
És a vasárnap reggeli lecsúszottság

J. Cash ismerte ezt az érzést. Egyszer egy vasárnap felébredve a drogoktól, elsodródott és elvágta magát családtól, hittől és magától az élettől.

A második említésre méltó dal a „Hurt" (Belövés)

1993-ban Cash úgy érezte, hogy zenei karrierje véget ért. De a sikeres hip-hop és rock producer, Rick Rubin a legendával akart dolgozni. Így megkereste őt. Kezdetben Cash kétkedő volt, főként önmagával szemben. Azonban első látásra kijöttek egymással, és hat albumot hoztak össze. Attól kezdve együtt dolgoztak egészen Cash 2003-ban bekövetkezett haláláig. Az albumok, amiket együtt csináltak, mind a kritikusi, mind hallgatóság sikerét elnyerte, és Cash fontos személyiség lett az egész új nemzedék számára.

Rubin egyik nagy ötlete volt, hogy Cashnek saját műfaján kívül másfelé is kellene lépni, így a punk, metal és alternatív rock bandák felé is. Az ötlet zseniális volt. Amikor a dalok szövegeit meghallotta a szorongásokkal teli ifjúság, összefonódva Cash idősebb, habozó, ám ugyanakkor bátor hangjával, a pátosz láthatatlan mélységeit hozta elő. A legjobb példa erre a „Hurt".

Reznor írta heroin-függése közepén. De ahogy Cash énekli, a visszaemlékezés érzését adja - ahogy egy öregember visszanéz élete fájdalmas, veszteségekkel és sérülésekkel teli korára. És az énekestől ez hiteles volt, hiszen ő maga is ezekkel küszködött. Visszatekintő éneke szívfájdító:

Ma megszúrtam magam,
Hogy lássam, érzek-e még
A fájdalomra figyeltem,
Az egyetlenre, ami valóság
A tű lyukat szúrt - a régi fullánk.

Próbálok felejteni
De mindenre emlékszem.

Kórus:
Mivé lettem, drága barátom,
Tudom, a végén mindenki elhagy
Mindez a tiéd lehet - az én szennyes birodalmam
Elhagylak, megszúrom magam.

Csalóm trónján én viselem a töviskoronát
Telve vagyok összetört gondolatokkal, amit nem tudok összerakni
Az idő mocskos vasfoga megrágja az érzéseket
Te már valaki más vagy, De én még mindig itt vagyok.

Kórus:
Mivé lettem, drága barátom,
Tudom, a végén mindenki elhagy
Mindez a tiéd lehet - az én szennyes birodalmam
Elhagylak, megszúrom magam.

Ha újra kezdhetném a világ másik felén
Vigyáznék magamra Megtalálnám az uram

A videoklip, amit Cash készített a Hurt-höz, minden idők egyik legjobb videója.

Johnny Cash - Hurt (2002)

Talán azért volt annyira nagy hatású énekes, mert - akár szereti valaki a countryt, akár nem - hiteles volt. Mindig tudta, miről énekel, mert már „járt ott".