A táborozás alkalmával szép számban kisgyermekek, ifjak és felnőttek 5 napon keresztül figyelnek a Biblia tanítására. Most a tékozló fiú történetét veséztük ki, alfától omegáig. Napi bontásban, csoportokat alkotva készültünk egy-egy részlet megbeszélésére a délelőtti bibliamagyarázat alkalmán.

Ebben az évben is volt lehetőség kreatív foglalkozásokon való részvételre, a karkötő- és nyakláncfonáson kívül kavicsfestés, levegőre száradó gyurmaformák készítése mellett ki-ki megtalálhatta a kézügyességének megfelelő elfoglaltságot.

Mozgásban sem volt hiány, a Petörke tóban való megmártózás, a szilvásszentmártoni templom késő esti meglátogatása, a Zselici Csillagpart kilátójának megmászása, a focimérkőzés, a ping-pongcsaták, a szennai Skanzen meglátogatása mind-mind a közösségépítés nemes célját szolgálták. Egymásra találtak kicsik és nagyok, lányok és fiúk, újabb barátságok születtek.

Számomra külön öröm volt, hogy bármerre is jártunk, énekeltünk. Kétszeresen imádkoztunk. Esti éneket énekeltünk a templom tövében (511. dicséret), a test feltámadásáról és az örök életbe vetett hitünkről tettünk bizonyságot a zselickisfaludi temetőben Bellai Dávid és felesége sírjánál megállva (421. dicséret), a délelőtti bibliatanulmányozás és az esti -templomi- áhítat alkalmával pedig saját részünkre szerkesztett énekfüzetből zengtük, hogy „milyen nagy vagy, mily hatalmas!"

A sok-sok kapott információ után elérkezett az adás ideje is. Prokofjev - A tékozló fiú című balettelőadásából részletet hallgatva mi magunk alkottunk képet a belsőnkben a zene hatására felszabaduló érzéseinkről, gondolatainkról. Aki a rajzolást túl nehéz feladatnak ítélte, nagy segítség volt az étkező falára felhelyezett festmények sokasága, melyekből ihletet meríthetett, vagy a látottak átbeszélése során értelmet kapó apró részletek magyarázattal szolgálhattak a cselekményre. Ebben az évben is minden csendességre érkező báránynak gazdája lett és minden gazda egyben bárány is volt. Apró figyelmességek, kicsi ajándékok jelezték, hogy gondoskodó kezek vesznek körül bennünket itt a földi viszonylatban is.

Egy új, merész vállalkozásba kezdtünk csütörtök késő délután. Labirintust építettünk lelkészasszonyunk, Lukátsné Orovicz Piroska indíttatására. Rövid ismertetését követően, az esti sötétséget kivárva mécsesek fényénél indult el minden résztvevő az Atya szívét jelző középponthoz, ahol csendben megállva egy fohásszal ajkunkon tehettük le a súlyos terheinket, kérhettünk és adhattunk hálát. A kezdeti „lámpalázat" bibliai igehelyek felolvasásával próbáltuk oldani.

Esténként a templomban összegyűlve az Úr asztala körül állva nem csak lelkészünk szájából hangzott az Ige, hanem aktív részvétellel a közösség is fennhangon imádkozott, bibliai részt és verset olvasott, kánont énekelt.

Weöres Sándor - Nyári este című versének sorait csoportmunkával próbáltuk a megfelelő sorrendben az asztalra helyezni. 4 csoport, 4 különböző verset hozott létre, de egyik sem volt az eredetivel megegyező. Érdekes volt látni, hogy mennyire különbözőek vagyunk, mennyire eltérően gondolkodunk, mégis egy közösség -egymást kiegészítő- tagjai vagyunk. (...Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei...)

A tábor udvarán található tónál pénteken este vízre bocsátottuk a Csendes Napok résztvevőinek nevével ellátott hajónkat a PET palackból készült kísérőhajókkal együtt jelezvén, hogy a csoport minden tagja ugyan abban a hajóban utazik az Élete során, egymást segítve, egymáshoz szorosan kötődve.

Szombat délelőtt még egy közös képre összeáll a társaság, mindenki befejezi az évről-évre írt naplóba bejegyzésit, lassan érkezik a következő csoport, indulni kell. Otthonról, haza.

Imádságos szívvel gondolok vissza erre az évre is. Kívánom, hogy a Csendes Napok adta energia kitartson bennünk legalább a jövő év augusztusáig, amikor újra hallhatjuk a zselickisfaludi templomba hívogató harang szavát!

„Bim-bam! Torony üregében
Érc hang pihen el az éjben!"

(Weöres Sándor - Nyári este részlet)