Várpalota-Pétfürdői Református Egyházközség Honlapja

Tóth Árpád: A parkban

Halk hangon sírdogálnak a szelek,

Mint eltévedt és meghökkent fiúcskák;

Fakó aranyvonal a holdszelet

S átlépte már a hervadt hegyek csúcsát

A sápadt hajnal s halkan közeleg.

Megcsobbanó híg sárban gázolok

S az őszi kertben messze nézni félek,

Elfonnyadt ajkam csendesen zokog

S érzem édes ízét tört, sűrű vérnek.

Az ágakon gyászlobogó lobog.

S egyszerre, édes, lázas képeket

Látok kialvó szemmel, késő vággyal,

Hallok édes, lágy menüetteket

S halk, surranó, selyembevont bokákkal

Az Élet a bús fák közt ellebeg.