A BALATONARÁCSI
REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG
TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN
A XVI. században Magyarországon is tért hódított a reformáció. Prédikátorok járták az országot, hogy Isten igéjének erejével enyhítsék a sanyarúságot, s az anyanyelv balzsamával gyógyítsák a sebeket. A Balatonarácsi Református Egyházközség Visolyi Lázár lúdtollal írt feljegyzései alapján - Dévai Bíró Mátyás hatására - „circa anno 1545" körül alakult. Visolyi leírása szerint, az első kőből épített, náddal fedett templomot a Darabos család adományaiból 1700-1702 között építették a (jelenlegi) katolikus templom helyén, 1702.év végére elkészült a parókiális ház is.
Több mint fél évszázados virágzás következett a gyülekezet életében, ez idő alatt 14 lelkipásztor hirdette Isten igéjét. Mária Terézia trónra lépte után fellángolt az ellenreformáció. A község földesura gróf Esterházy Károly egri püspök és Padányi Bíró Márton veszprémi püspök (akit hajdanában református templomban kereszteltek!) „összevetett vállal mindaddig munkálkodtak, míg az eklézsia szabadságát el nem nyomták". A nemeseket és az előljárókat „valamely színes oknál fogva Egerszegre rendelték", hogy távollétükben Inkey alispán a vármegye katonáival 1754 augusztusában elfoglalhassa a templomot. Tervük azonban nem vált be, mert a faluban maradt reformátusok fejszékkel és vasvillákkal felfegyverkezve a templomudvaron belül készen álltak arra, „hogy Isten házát csepp vérükig védelmezzék." A vármegye katonáit sikeresen megfutamították! Ezt az esetet „arácsi zendülés" néven jegyezték fel.
Az eset után a vármegye tisztjei a reformátusokat pártütéssel vádolták meg, és a püspökökkel együtt elérték, hogy 1754. december 12-én „80 vasas katonát"(nehézlovasságot) küldjenek a templom elfoglalására. A lovasság kapitánya nemes Szilassy Pétertől erőszakkal elvette a templom kulcsát és elfoglalta azt. Később tetézve a bajt, még az eklézsia földjeit és szőlőjét is elvették, ellehetetlenítve magát a létezését is! A templom elvétele után többeket is bebörtönöztek, megtorlás és megfélemlítés céljából. Közel 30 esztendeig árvaságra maradt a gyülekezet.
A sok akadályoztatás és nehézség után azonban, a Szilassy és Csík család egy fundust ajándékozott az eklézsiának, melyen felépülhetett a új templom és a prédikátor ház. II.József türelmi rendeletét követően 1784-86 között épült fel Isten háza, torony nélkül. Harangjainak, faragott harangláb adott otthont egészen 1921-ig,(a konzervált főtartó oszlop ma is látható) amikor is elkészült a templom elé épített torony.
1784 és 2009 között 31 lelkész szolgált a gyülekezetben (beleértve e sorok íróját is). Balatonarács közigazgatásilag Balatonfüred szerves része 1954 óta, de gyülekezeti szempontból teljesen önálló, olyannyira, hogy 1987-1999 között a Veszprémi Református Egyházmegye esperesi székhelye is volt. Gyülekezetünk létszáma 414 fő, a Presbitériumunk pedig 18 főből áll.
Abban, hogy Balatonarácson a XXI. században is van aktív református gyülekezet, benne van az elődök hite, imádsága és áldozata, de - reménység szerint - benne van az utódok hithűsége és tenni akarása is. Azoké, akik megtanulták a kevésen is hűséggel való sáfárkodás alázatát, a tradíció erejét, megtapasztalva saját életük folyamán Isten gondoskodó és megtartó kegyelmét.
Laus viventi Deo !
Császár Attila
református lelkész
