Textus: Mt 27, 62-66
Krisztus megfeszítése után vagyunk, és sorra törnek fel belőlünk kérdések: „Hol vannak most a nem is korábbi zavargások, kiabálások, kavargások Krisztus ellen, ó törvénytelenek! Hol van a népsokaság, a háborgások, a csapatok és a fegyverek, lándzsák? Hol vannak a királyok, főpapok, a bírák és az elítéltek? Hol vannak a fáklyák és a kardok, az összevissza ordítozás? - Nagy a csend a földön, immár nagy a csend és nyugalom! Az Isten Fia meghalt és az alvilág megremegett." (Ismeretlen szerző homíliája nagyszombatra, az V. századból)
Mi már elkészültünk a húsvét ünnepére. Minden kész, mi is készen vagyunk az örömhír hirdetésére, várjuk a vasárnap hajnalt, örömmel és reménységgel várjuk. De ott és akkor a tanítványok még nem vártak semmit, nem reménykedtek semmiben, és nem álltak készen semmire.
Ebben a nagy csöndben csak a főpapok és a farizeusok készültek valamire, csak ők nyugtalankodtak. Minden megtettek azért, hogy még az ünnep előtt megfeszítsék a Messiást. És pontosan ők azok, akik megtörve a szombatot összegyűltek, hogy Pilátussal őriztessék annak a sírját, akit halálra adtak. Tették mindezt azért, „nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül!" (Mt 27, 64b) Nehogy bizony! Mert ezek a beijedt tanítványok majd kockáztatják a keresztre feszítést. (Az akkori római jogrend és a rabbinikus rendeletek szerint egyaránt a sírhelyek a jog különleges védelme alatt álltak, aki megbolygatta őket, az a legszigorúbb büntetésre számíthatott.) Azok a tanítványok, akiknek a szívében sok minden van, de leginkább reménytelenség. „Figyeld meg, miként vetélkednek akaratuk ellenére az igazság bizonyításában! Megdönthetetlen bizonysága született ugyanis a feltámadásnak azzal, amiben mesterkedtek; hiszen azzal, hogy őrizették a sírt, kizárták a csalást. Ha pedig nem történt csalás, nyilvánvalóan és cáfolhatatlanul feltámadt az Úr!" (Chrisostomus Máté evangéliumához írt homíliája 90.)
Bizony, sokszor történik az ma is. Az istentagadók sokszor sokkal jobban tudják, hogy micsoda erő és hatalom véd minket, mint mi, mai tanítványok, Bár mindent megtesznek ellene, valahol tudják, sokkal jobban érzik, mint a tanítványok, hogy valami történni fog.
Mert történik is. Krisztus feltámadása elkerülhetetlen. Bármit teszünk, csak Isten tervét valósítjuk meg.
Nagyszombattal kapcsolatban még egy további téma kötött le:
I. Krisztus pokollraszállása az 1. Pét 3,18-20 alapján - itt nem arról van szó, hogy Krisztus valamiféle megtérésre, döntésre hívó evangélizációt tartott volna a hádészban, sokkal inkább arról, hogy proklamálta, kihirdette (kérüsszó) a halál feletti győzelmet, ami már a kereszten megtörtént (Lásd: Mt 27, 51-53). Mégis, szükség van Krisztus testének sírba helyezése, és egyfajta „halottakkal-létre", hogy húsvét napján megtörténhessen a közös ek nekrón történő feltámadás, amelynek zsengéje Krisztus. Fontos előképe a szakasznak az etióp Hénok könyve, amelyben Hénóknak az 1 Móz. 6 bukott angyalaihoz kell alászállnia, hogy közölje velük: nem találnak sem békét, sem irgalmat, menthetetlenül elvesztek. Az alvilág sötét tömlöceibe itt is egy isteni küldött hatol be, hogy hirdesse: engesztelő halála azoknak is megváltást és reménységet szerzett, akik menthetetlenül elveszettek voltak. Ebből így egy nagyobb ívű igehirdetés születhet.
Molnár Csaba Bertalan, Köveskál