-          Milyen tervekkel vág neki nagytiszteletű esperes úr a hatéves választási ciklusnak?

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a mostani kádártai lelkészértekezletünkön bemutatott és megújult Dunántúli Református Lapban már írásban is elmondtam röviden terveimet, beszéltem azokról a feladatokról, amelyeket e néhány évben fontosnak tartanék megvalósítani. Ezt szeretném most is megismételni, hiszen, ha mást mondanék, akkor önmagammal is ellentétbe kerülnék, és ez nem lenne hasznos, hiszen ellentétekből már elég sok van ebben az országban.

Rövid-, közép és hosszú távú terveim vannak, terveim lényegét tekintve pedig első helyen a misszió áll az evangelizáció jegyében. Nagyon fontosnak, és kiemelt feladatnak tartom továbbá, hogy a támogatott gyülekezetek támogató gyülekezetekké váljanak!

-          ... ez lehetséges, ismerve a mai egyházi struktúrát?

Lehetséges, hogyha az egyháztagság alapjaitól kezdve kezdjük el újra a gyülekezet építést. Elő kell vennünk egyházalkotmányunkat, ahol láthatjuk, hogy megvannak az egyháztagnak a jogai és kötelességei, hogyha biztosítjuk az egyháztagjainknak azokat a jogait, amelyekkel szívesen élnek, de érzik, hogy ezekből ebből fakadóan kötelezettségeik is vannak. Akkor az önkéntes egyházfenntartási hozzájárulás nem válik számukra adóvá. Az adót ugyanis az adóhatóság behajtja, de szeretném elérni, hogy ez ne teher legyen, hanem valóban szívből jövő önkéntesség. Szolgálatunk lényege, hogy az embereket Krisztushoz vezetve döbbenjenek rá, hogy a megkeresztelés, református egyházunk igeszolgálata mind-mind ingyenes, szeretetből jövő szolgálat, ami gazdagít, ami az örök élethez vezethet.

-          Beszélhetünk arról, hogy akkor ez valóban hosszú távú terv, hiszen református népnyelvünkben valóban úgy él az egyházfenntartói járulék, mint „egyházi adó"?

Valóban sokan vannak olyanok - akiknek, ha csekket adunk -, úgy fizetik be az egyházfenntartást, hogy ráírják: 2008. évi egyházadó, mert még a népnyelvben ez benne van, de teljes nézőpont átalakításra van szükség, és újra biblikus alapra kell helyezni az egyházfenntartást. És akkor a mérték is önkéntesen változik, és nem kiszámítva változik.

-          Az egyházmegyében is, nem csupán az egyházkerületben is prioritást élvez ebben a hatéves választási ciklusban a misszió. Tisztelettel kérdezem esperes urat arról, hogy milyen missziói célokat fogalmazhatunk meg a Veszprémi Református Egyházmegyében?

Egyházmegyénkben is vannak nagyvárosok és elnéptelenedő falvak. Nem lehet a kettőt egymással szembeállítani. A párhuzamos együttműködés a fontos, akkor is, ha a kistelepüléseken egyre kevesebb a gyermek, ha iskolák szűnnek is meg, vagy iskolákat is vonnak össze. Az egyházmegye világi székhelye Veszprém, amely egyetemi város. Ilyenkor szeptember közepén-végén több ezer fiatal kerül be az egyetem falai közé az ötéves képzési ciklusba. Több ezer fiatalt hagyunk sokszor parlagon heverni, és úgy érezzük, hogy eddigi egyház általi megszólításuk, vagyis a mi szolgálatunk erőtlen volt. Ne különféle áramlatok vigyék el őket, hanem a Kálvini eszme, református hitbeli tanításunk ragadja meg őket. Tehát egy úgynevezett egyetemi gyülekezet létrehozása a cél, amelyre korábban Márkus Mihály püspöksége alatt is történtek próbálkozások, de úgy érezzük, hogy a nagyvárosi misszió lehet egyházmegyénk egyik, ha nem a legfontosabb hitbeli kitörési pontja ebben a ciklusban.

-          Mostani lelkészértekezletünk után is kényes a kérdés, de nem lehet kikerülni: az elmúlt időszakban történtek olyan események - gondolok itt például az esperes választás elhúzódására -, amelyek nem a békességet szolgálták. Hogyan alakul az egyházmegye élete és mit lehet tenni az esetleges békétlenségek elsimítása érdekében?

A békétlenség mindig az egyes ember szívében van először, nem a közösség életében, ezért az egyes embereket lehetőleg személy szerint szeretném felkeresni a közeljövőben és szeretnék velük elbeszélgetni, valamint tudatosítani, hogy nem veszik el a véleményük. Fontos továbbá, hogy mélyrehatóan lássuk, mit tesz az adott személy a gyülekezetében, milyen szolgálatai vannak, hiszen fontos, hogy a lelki békesség kihasson a gyülekezetre is, hogy a közösség is békében járjon. Tehát alulról építkezve szeretném a békességet keresni és munkálni, valamint az egyházmegye életében is erre törekedve szeretném esperesi szolgálatomat végezni.

•-          Végezetül - mint minden lelkipásztortól megkérdeztem a nap folyamán - esperes urat is kérdezem: mi újság Keszthelyen?

Keszthelyen folyik a városmisszió szeptember 13-tól 20-ig. A református templomban történt a városmisszió megnyitása, Dévai Nagy Kamilla és határon túli zeneiskolásai nyitották meg a rendezvényt. Minden este történik valamilyen esemény, és végtelenül sajnálom, hogy immár a harmadik olyan délutánról-estéről beszélhetünk, amikor más, közegyházi elfoglaltságom, esperesi teendő miatt nem tudok részt venni a keszthelyi városmisszió eseményein hallgatóként. Ugyanis minden este más-más helyszínen zajlanak a rendezvények, nem templomokban, hanem világi helyeken. Ma este éppen a KÉP-MÁS újság szerkesztősége látogatott Keszthelyre, és velük történik egy kerekasztal beszélgetés.

-          Köszönjük szépen esperes úrnak e rövid beszélgetést, bizonyságtételt és esperesi szolgálatára, az egyházmegye és a keszthelyi gyülekezet életére is Isten gazdag áldását kérjük!

Én is köszönöm a beszélgetést, a lehetőséget és mindnyájunk számára is Istenünk gazdag áldását kérem!

**

Kép és szöveg: Rásky Miklós