Szabó J. Róbert

ESPERESI SZÉKFOGLALÓ BESZÉD

2021. július 10.

Főtiszteletű Püspök Úr! Tisztelt Főgondnok Úr! Kedves Testvéreim és Szolgatársaim! Szeretett Családom! Kedves Barátaim! Tisztelt Vendégeink!

1. Igei alapvetés

Ebben a felfordult, zűrzavaros és egyre inkább istenidegen világban, Krisztust követő emberként ma sincsen más igazodási és viszonyítási pontunk, egyedül csak a Szentírás! Ezért elengedhetetlen, hogy esperesi székfoglaló beszédemnek legyen igei alapvetése! S ez az igei alapvetés nem más, mint az a bibliai igehely, amit a meghívón is olvasni lehetett: „Ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR –, … hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz! Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító.” Ézs. 43,10-11.

Látóterünkből minél jobban elveszik Isten, minél inkább növekszik bennünk és körülöttünk a lelki-szellemi sötétség, úgy válunk egyre bizonytalanabbá abban, kik is vagyunk valójában. Ezért fontos újra meghallanunk azt, miként is tekint ránk a Mindenható: „Ti vagytok tanúim”!

Isten tanúi vagyunk tehát, és ez egyszerre hívás és küldetés. Hívás, ami arra vonatkozik, hogy minél jobban megismerjük Őt, egyre jobban támaszkodjunk Rá, hogy egyre világosabban lássuk ki is az, Akihez tartozunk! Az előbbiek nélkül pedig lehetetlen betölteni küldetésünket! Azt, hogy őszintén, hitelesen, erőteljesen és szenvedélyesen tanúskodjunk arról, hogy nincs más Isten, nincs más szabadító, egyedül az Úr! Aki Krisztusban emberré lett, Aki Krisztusban megváltott és új élettel ajándékozott meg bennünket, és aki mindannyiunkat arra hív, hogy hirdessük: „… megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban…” Titusz 2,11-12.

2. Mi következik ebből?

Az igei alapvetés bennem két dolgot erősített meg. Esperesként először magamnak kell naponként jobban és jobban megismernem Istent, megtanulnom feltételek nélkül hinni és bízni benne, hogy jó tanúként és hiteles elöljáróként szolgálhassam Őt közöttetek. A másodszor pedig esperesi szolgálatommal mindenekelőtt azt kell képviselnem, arra kell mindnyájatokat biztatnom és bátorítanom, és a Krisztust még nem ismerő világ felé azt kell hirdetnem, veletek együtt, hogy: nincs más Isten, nincs más szabadító, egyedül az Úr, mert nem adatott más név, csak Krisztusé, aki által üdvözülhetnénk!

Félelmetes küldetés ez, emberi erőt meghaladó feladat és lélek megroppantó felelősség ez mindannyiunk számára, hogy „egy lélekért se érjen vádja téged”, ezért arra kérem mindnyájatokat, hogy imádkozzatok értem, imádkozzunk egymásért, hogy mindig tudjunk engedni a hívásnak és engedni a küldetésnek, hogy lehessünk Krisztus áldott tanúivá és bizonyságtevőivé a magunk családjaiban, gyülekezeteiben és ki-ki a maga településén.

2. A tervezés bizonytalansága

A székfoglalóban valamiféle programot is kell hirdetnie a beiktatott esperesnek. De a pandémia sok egyéb mellett azt is megtanította, hogy vannak olyan idők, amikor nehéz előre tervezni. S amikor ma előre tekintünk, sok bizonytalanságot látunk, ami nehézzé teszi az előre tervezést.

Látjuk, hogy a pandémia nem élet- és szemléletváltoztatásra, egyházi szóval élve: nem megtérésre indította a világot, hanem inkább felgyorsított folyamatokat, amik ellentmondanak mind a józanésznek, mind hitünk igazságainak. És itthon is tovább erősödtek az Egyház-ellenes hangok és erők.

Látjuk, hogy nagyon sok múlik majd azon, hogy miként fog alakulni a jövő évi választás Magyarországon. Vagy, hogy lesz-e végre erőnk szembenézni egyházi életünk valóságával, és tudunk-e, akarunk-e biblikus, józan és bölcs válaszokat adni erre a valóságra, még akkor is, ha ehhez hitre és bátorságra lesz majd szükségünk.

Így talán még sohasem voltak aktuálisabbak Jakab apostol szavai: „Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” Jak. 4,15.

3. Esperesi 5 pontom

Székfoglalómban, szigorúan ezzel a „jakabi feltétellel”, mégis 5 pontot szeretnék elétek hozni.

3.1. Misszió

Szeretném, ha együtt keresnénk a misszió egyházmegyei, gyülekezeti és intézményi lehetőségeit. Ha mindenekelőtt ez lenne a célunk mindennel, amit szólunk és cselekszünk, hogy felfedezzük, megértsük, hitelesen képviseljük és bátran meg is valljuk Isten számunkra adott eszközeivel és lehetőségeivel, hogy: nincs más Isten, nincs más szabadító, egyedül az Úr.

3.2. Közösség építés

Szeretném, ha tennénk egy újabb lépést egymást felé, mi lelkipásztorok, presbiterek, gyülekezetek, a megyénkben működő intézmények tagjai. Ha sikerülne párbeszédbe kezdenünk egymással, ha létrejönnének olyan fórumok, találkozók, akár egyházmegyei konferenciák, ahol egymást bátoríthatnánk jobb tanúvá lenni. Ha jobban megélnénk: összetartozunk, mások vagyunk, de közösek a céljaink, mert egy az Úr, és ezért egy az út, ami adatott nekünk.

3.3. Egymásba kapaszkodó iskolarendszer

Szeretném, ha az Egyházmegyénk területén már működő és még épülő, de hamarosan működni kezdő egyházi óvodáinkból és általános iskoláinkból kialakulhatna egy egymásba kapaszkodó, egymást támogató iskolarendszer. Mert egymásra vagyunk/leszünk utalva és együtt erősebbek vagyunk! Ennek az iskolarendszernek megkoronázása lehetne egy jövőben átveendő középiskola is, elérhető közelségben megyénk gyülekezeteihez és általános iskoláihoz, hogy az óvodától - a középiskoláig nevelhessük egyházunk következő nemzedékét.

3.4. Pap Kovách Gábor Idősek Otthona

Hálásak vagyunk az általunk fenntartott Idősek otthonáért is! Ebben is sok lehetőséget látunk! Intézményvezető asszonynak és az ott dolgozóknak köszönjük az elkötelezett és áldozatos munkát, amit a körülmények adta nehézségek ellenére végeznek! S reméljük lesz lehetőségünk forrást találni az otthon teljes felújítására, fejlesztésére és bővítésére.

Egyúttal jó lenne, ha intézményeink jobban beágyazódnának gyülekezeteink és Egyházmegyénk életébe.

3.5. Áldozatvállalás, adakozás, önfenntartás

Egyházban nem beszélünk pénzről, az anyagiak terén szemérmesek vagyunk. Pedig a Biblia beszél arról is, hogy még Jézus szolgálatához is szükség volt olyan emberekre, aki anyagilag támogatták Megváltónk földi szolgálatát.

De a lelkiek mellett, beszélnünk kell az anyagiakról is. Mert az elkövetkező években arról is gondolkoznunk kell, hogyan tudjuk életben tartani gyülekezeteinket, fenntartani és megtartani a meglévő lelkipásztori állásokat. De kérdés, hogy tudunk-e újakat létesíteni, mert szükség lenne azokra is, hiszen „az aratni való sok, de a munkás kevés”. Mert bár szükség van a külső építkezésekre, hiszen a templomot, a parókiát, az iskolát, az infrastruktúrát fenntartani és folyamatosan fejleszteni kell. De ezek semmit sem érnek, ha nem építkezünk belülről, lelkiekben is, ehhez pedig több lelki munkásra van szükségünk!

Gazdasági téren bizonyosan várnak ránk majd népszerűtlen és nehéz döntések. De csak akkor juthatunk eredményre, ha gyülekezeteink tagjai megértik: nem külső forrásokban kell bizakodnunk, hanem nekünk kell áldozatot vállalnunk, adakoznunk és megtalálnunk közösen az önfenntartásunk lehetőségeit. S ezzel nem a pályázatok ellen beszélek, mert hálásak lehetünk ezekért a lehetőségekért, hanem amellett érvelek, hogy nem várhatunk csak a pályázatoktól megoldást problémáinkra. Nekünk kell, hogy fontossá legyen Isten országának építése, amiért lelki-anyagi áldozatra, szolgálatainkra és igen, adományainkra is szükség van!

4. Befejezés

Számomra is ismeretlen a jövő, és előre tekintve sok bizonytalanságot látunk, ami félelelemmel tölti el szíveinket. De előre aggódásunkkal juthatunk-e bárhová? Halljuk meg inkább Isten bíztató szavát: Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg? 12b-13.

Lehet, hogy terveink felülíródnak, semmivé lesznek a jövő bizonytalanságai és ma még nem látott valósága között, de olyan sohasem lesz, hogy az Úr elhagyjon bennünket, vagy hogy bármi kiragadjon bennünket az Ő kezéből. Istennek terve van velünk, és hiszem, cselekedni akar általunk. Ámen!