A  „ korai egyház" elindulását, megakadásait , fejlődését e fennt említett mondat igazsága igazolhatná. Azok az emberi kezek, emberi elmék és emberi szívek, kik az Egyházat  az isteni tisztaságban megtartva előre vitték, hajlandóak voltak az Egy Igaz Istentől kérni és várni a segítséget. Ennek eredménye akkor is megvolt és ma is megvan.
    Az első Krisztus-követőktől a mai napig él az Egyház állandó hitvallásban. A leírt hitvalló tanok mutatják  Isten munkáját az eszközként használt embereken, eseményeken, történelmen keresztül. Ilyen hitvallás lehet a zene az ének. A 2009 - es év : Kálvin év. Kálvin emlékével együtt a reformációt is úgymond előhívjuk - képekben, hitvallókban, tanokban és a zenében - . Egy évben egyszer biztosan felhangzik a protestáns templomokban az „ Erős vár a mi Istenünk. „ kezdetű dicséret. De tudjuk e, hogy ezzel az énekkel milyen kincset őrzünk énekeskönyvünk lapján?
    Az Erős vár a mi Istenünk  ( 390. dicséret ) a protestánsok egyik legkedveltebb éneke, mozgósító hatása miatt a reformáció „harci dalának" is hívták. John Julian négy elméletet említ az eredetéről.  Heinrich Heine szerint Luther Márton és társai ezt énekelték 1521. április 16-án, amikot a wormsi birodalmi gyűlésre mentek; Schneider szerint Luther tisztelgése barátja, Leonhard Kaiser felé, aki mártírhalált halt 1527. augusztus 16-án; Jean-Henri Merle d'Aubigné szerint német evangélikus fejedelmek énekelték az 1530-as   augsburgi birodalmi gyűlésre menve, ahol beterjesztették az ágostai hitvallást; egy negyedik nézet szerint az 1529-es speyeri birodalmi gyűlés kapcsán íródott, ahol a német evangélikus fejedelmek bejelentették tiltakozásukat V. Károly német-római császárnak, aki érvényesíteni akarta a wormsi ediktumot.
    Az első fennmaradt énekeskönyv, amiben az Erős vár a mi Istenünk megtalálható, Andrew Rauscher 1531-es könyve, de feltehetően szerepelt Joseph Klug 1529-es könyvében is, Der xxxxvi. Psalm. Deus noster refugium et virtus címen és Hans Weiss 1528-as énekeskönyvében Ez arra utal, hogy 1527 és 1529 között írták, mert Luther énekeit röviddel elkészültük után ki szokták nyomtatni. A hagyomány szerint II. Gusztáv Adolf svéd király ezt a dalt játszatta a csatába induló csapatainak a harmincéves háborúban. Magyarországon 1566-ra már megjelent, és a 17. és 18. század folyamán katolikus énekeskönyvekben is megtalálható volt.

    1829-30-ban komponálta Mendelssohn a reformáció évfordulójára d-moll szimfóniáját. Az alkalom ihlette egyrészt a Luther-korál, az „Erős vár nékünk az Isten" idézésére, másrészt hittételszimbólum, az úgynevezett drezdai ámen formula citálására Az V. szimfónia fiatalkori alkotás, a huszonegy éves Mendelssohn műve. Megtévesztően magas opus - számát azért kapta, mert több mint két évtizeddel a zeneszerző halála után jelent meg nyomtatásban. 1830-ban Mendelssohn már ismert zeneszerző és zongoraművész volt, aki mögött jelentős művészi tettek álltak. Tehát fiatal kora ellenére is érett, széles látókörű, lelkes gyakorlati muzsikusként írta - a vallásháborúk korából merítve ihletét - a Reformáció-szimfóniát. A reformáció harcait, szenvedélyes konfliktusait érzékletesen fejezi ki a mű első tétele, amely lassú bevezetéssel indul, majd mozgalmas, szokatlanul tömör hangszerelésű szakaszban folytatódik. A tétel végén ismét felhangzik a bevezetés lassú zenéje. A gyors ütemű második tétel nyilvánvalóan népi fogantatású: erre utal táncszerű kezdő- és zárószakasza, valamint az áhítatos hangulatú középrész. A harmadik tétel lassú zene, ám ezúttal nem Mendelssohn jellegzetes lírai ábrándozásának, hanem a hangszerek szenvedélyes deklamációjának kerete. Minden eddiginél világosabban utal a reformáció gondolatkörére a finálé, amely az Erős vár a mi Istenünk kezdetű korállal indul. A korál dallama hatja át a következő, gyors szakaszt és a tulajdonképpeni zárótétel lüktető zenéjét is. A mű befejezésénél egy harci induló ünnepélyes hangjait lehet hallani.

Aki egyszer már meghallgatta ezt a zeneművet, elmondhatja, hogy megérzett a reformáció szeléből valamit, aki kétszer hallotta, az kíváncsivá válik az Úr 1517. esztendejének forgatagaira, aki pedig már ezeken is túl van, boldogan mondhatja el a reformáció egyik vezér gondolatát a páli igét:
„ A hit tehát hallásból van." ( Róm.10,17 )
 
                                                                                                                                                                                                                              Erdélyi Valéria