„Vidéki misszió újszerű látásmóddal - az evangéliumból az evangéliumért!...."

„ Menj el az útakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék házam.

Mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."

 ( Luk.  ev. 14: 23 - 24.)

Kedves Testvéreim!

Isten Kegyelméből Ünnepélyes megnyító istentiszteletre érkezhettünk a Reformáció Emléknapja előtti délutánon ide a hajmáskéri kis gyülekezet  templomába, hogy az igei üzenet meghallása, befogadása és  megtartása segítse életünket és közös szolgálatunkat: az Isten Országa építését!

                        A felolvasott két igevers Jézus Krisztus Isten Országáról szóló tanításainak csoportjába sorolható. Urunk az Isten Országát a  Király által rendezett  nagy vacsorához hasonlítja. Ki ez a mennyei Király, kik a meghívottak és ki az, aki átadja a meghívót?

Az a  szolga aki Hit-tel elfogadja Krisztus  hívását -  az Isten feltétlen Királyi Uralma alá helyezi életét. Ebből a döntéséből merőben  lelki tápláltatású élet, erő, vezettetés és kimondhatatlan nagy lelki gazdagság árad. Ez az üzenet kettős, mert egyszerre szól a meghívottaknak és a  meghívó szolgáról is, A szolga, aki a megbízást kapja a meghívásra csak olyan lehet hitelesen alkalmas, aki  már igent mondott a saját maga elhívására. A missziót elhívatott módon lehet és de kell is végezni!

                            Igen, csak az tud a misszióban hitelesen szolgálni, aki már „megkóstolta" már a királyi mennyegző nagy lakomájának édességét, aki már meglátta és megizlelte, hogy „jó az Úr." Az Ő „minőségi" lakomájából táplálja már lelkét, ami aztán az ő egész testi-lelki egészségi állapotára kihat. A Lélek gyümölcsét termö életet él, melyet  ajándékba kapott, nem hagyja nyugodni, míg másoknak is tudtára nem adhatja, hogy mi történt vele, miután engedelmeskedett a hívó szónak, erős hittel tiszta szívvel odaadó lelkesedéssel megelégítetve betöltheti és bizonnyal be is tölti az Úr az Ő javaival  mindenkinek az életét aki  meghallja szolgájának száján át az Ő hívását, s engedelmesen követik Őt, a mi Urunkat Jézust.

                            Misszió értelme és célja a XXI. sz-ban újfajta megfogalmazást igényel, mai kor eszközeivel - de nem „más evangéliumot" hirdetve.  „Csak", ami Isten Kijelentésében leíratott ( Sola Scriptura ) a reformáció tanítása szerint,  mint az melyet szolgáira bízott e világba vinni szerte szét - közel és távolban.  Nemcsak nagyobb városainkban - hanem vidéki falvainkba településeken élők eléréséért fáradozva lelkesedéssel, hogy mindaz aki meghallja és elfogadja a hívást -  meghitt és vonzó  közösségre vágyó kereső lélekként -  Krisztus megismerése által testvérre találjon  a másik emberben, és  egymásra is  rátalálhasson sok - sok kereső lélek az Anyaszentegyházban.

                         Amikor maga Jézus nagy vacsorához hasonlítja országát, akkor azt mondja ezzel, hogy Isten királyi uralma nem életidegen ügy, nem templomokba vagy kolostorokba zárt titokzatos cselekmények dolga, hanem maga az igazi a hétköznapi életet meg nem tagadó, de azt megerősíteni segítő, ünnepi életélmény, forrás helye, ezért ünnepi alkalom is e mai megnyitó: Mert Jézus Krisztussal ,Vele és az Atyával való közösség gyakorlása nem maradhat áldás nélkül, hisz ő maga ígérte titokzatosan és valóságosan az ő jelenlétét közöttünk, és bennünk. „Az Isten Országa tibennetek, tiközöttetek van."

                             Ahová Isten Országa és az Ő igazsága beleköltözik egy ember szívébe, ott csordultig megelégedett lesz nemcsak a szíve, hanem az egész egyénisége, jelleme, habitusa.

                             Vannak és lesznek mindíg is kifogások, és kifogást sorolók, hogy ki - mikor miért nem ér rá....Amikor az ember visszautasítja a Király meghívását...akkor egyetlen büntetése lesz: Kimarad a nagy vacsorából. Ez azt jelenti, hogy min magunk felett fogunk ítélkezni elmarasztalóan.

„Nem kell itt külön tűz és külön pokol majd a halál után, elég nekünk a fogcsikorgató és gyűlölködő mindennapokban megmaradni, - mert az maga a kárhozat." Monddom nektek, hogy azok közül senki sem kóstolja vacsorámat, akiket meghívtam, s akik visszautasították ilyen vagy olyan indokkal.

                 Ha valaki bárki úgy érzi, hogy ő nem boldog, nem elégedett, -  nem azt az életet éli, amit élhetne, vagy szerethetne, -  annak egyet feltétel nélkül ajánlhatunk: vizsgálja meg, hajlandó-e meghallani őszintén és igazán a nagy vacsora Gazdájának meghívását, vagy sem, mert minden ezen múlik. - nem egyszerű a döntés, -de a hívó az Ő asztalához invitál: nem máshova! - Minden bűnbánat és megtérés csúcsa számunkra az a szent „vendégség", amely a az úrvacsorában ábrázolódik ki legteljesebben.

                 E missziói szolgálattól -  ami most Veszprémi Reeformátus Egyházmegyénkben  a Vidéki Misszió jegyében beindul - azt mindenképpen elvárjuk, ( ezért kérem, hogy  buzgón is imádkozzunk, ) - hogy növelje az Úr azoknak a számát, akik elfogadják a hívást, sőt új követői és munkásai lesznek az Isten Országának.

Mindnyájan e legnagyobb királyi mennyegzőn felmentett bűnösök vagyunk és lehetünk az Ő Bűnbocsánata által! Mindazok, akiknek tízezer talentum arany adóságot engedett el a gazdánk, - nem fojtogathatjuk tehát egymást „száz" dénár adósságért!

                                 Cselekedje a Mindenható, hogy a Misszói Ház szolgálata által az úrvacsorai közösségre minél többen eljussanak, hogy ezáltal összetartozásuk Istennel és egymással elmélyüljön, - egyházmegye falvaiból is ideérkezők számára jelentsen megerősödést „szentháromságos összetartozást", Isten szövetségébe, ahova a keresztség által már befogadtattunk,, s éjünk is benne, kérve a dicséret szavaival „ Oltalmazzad Uram Egyházadat...."

Még egy érdekességet hadd említek.

                                    Kényszerítsetek ...olvassuk a régi szófordulattal. De lehet ezt kedvesebben, vonzóbban „pozitiv módon" is fogalmazva megértetni, - késztessetek minél többeket arra, hogy bejöjjenek...életük keresztútjairól, és kerítései mellől - a betegek és erőtelenek , a félénkek és bátortalanok is...hadd jöjjenek, - s kapjanak Őáltala erőt, áldást és megtartatást! Hitvallásunkban a heidelbergi Kátéban is erről a késztetésről vallunk: „ Szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őnéki éljek!"

                                    Legyen időn rá a másikat megszólítani, hívogatni, befogadni, testvérnek tekinteni,- szeretni annak a nevében aki előbb szeretetett minket, - hogy hirdethessük az Ő nagyságos cselekedeteit, amit tett értünk! Kívánom, hogy áldja meg Isten e Vidéki Missziói Munkát az egész Egyházmegyénk közösségének javára, hogy lehessen újra és ismét „Egyedül Istené a Dicsőség"!!

                                                                                                                                  Ámen