Mit is kell csinálnia egy tábori lelkésznek? Mi a feladata?

            az állomány szabad vallásgyakorlásának biztosítása mellett;

• az állomány megfelelő szintű mentális állapotának fenntartása, erősítése, a mentális-pszichikai problémák kiszűrése, megoldása;
• a parancsnok munkájának segítése, az alakulat fegyelmi szintjének fenntartása;
• Istentiszteletek, Bibliaórák tartása;
• egyéni lelki gondozói beszélgetések;
• a beteg, vagy balesetet szenvedett katonák látogatása a segélyhelyen, esetleg a kórházban;
• segítségnyújtás pszichés-mentális problémák esetén;
• javaslattétel pszichés-mentális problémák esetén;
• állandó kapcsolattartás a műveleti területen a vezető lelkésszel és más nemzetek tábori lelkészeivel;
• nyilvántartja és tárolja a Tábori Lelkészi Szolgálattal kapcsolatos iratokat, okmányokat és felszereléseket;
• A katonák vallásgyakorlathoz szükséges iratokkal történő ellátása (Biblia, imakönyv, stb.);
• a parancsnoki munka segítése a szabadidő értelmes és hasznos eltöltésének szervezésével;
• ünnepi megemlékezések megszervezése, ünnepségeken való szolgálatok;

Így került sor ez év első nemzeti ünnepe március 15-e méltó megünneplésére. Az ünnepi állománygyűlésen, Nagy Tibor dandártábornok, az EUFOR parancsnokhelyettese, nemzeti rangidős mondott ünnepi beszédet. Kiemelte a 163 éve történt események fő tanúságát, mely szerint a közös cél elérése érdekében az összefogás a legfontosabb. Őt követte a tábori lelkésze, aki arra kereste a választ beszédében, hogy milyen lelki meggyőződések vezették példaképeinket 1848-ban, ami elvezetett egészen a forradalomig. Arra buzdította a katonákat, hogy ne engedjék feledésbe merülni március 15-e tiszta, szent eszméjét. A kontingens néhány katonája az alkalomhoz méltó, felemelő műsorral tette még emlékezetesebbé ezt a napot. Ebéd után sportrendezvények: asztalitenisz, tollaslabda, foci, sakk, kosárdobó, fekve nyomó verseny színesítették a programot. A „bevállalósak" este egy jó hangulatú szellemi vetélkedővel fokozták a hangulatot, amit szintén a tábori lelkész szervezett meg.

A tábori lelkésznek ugyan nem előírt kötelessége, de ennek ellenére elkíséri/elkísérte a katonákat éles lőgyakorlatra is, amelynek során a lövészszázad és a kontingens vezető állománya történelmi helyen, Kalinovik mellett hajtott végre a számára előírt feladatokat. Azon a lőtéren, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia hegyi tüzérségi ezredei ( akik Hajmáskéren a katonavárosban települtek) gyakorlatoztak a múlt század elején, mivel a Bakony lejtős dombjai nem nyújtottak ideális terepet ilyen gyakorlatokhoz.

Olyan történelmi helyekre is eljut/eljutott a csapat, amiről sokan csak álmodnak, vagy sóvárogva vágyakoznak. Így láthattuk azt a hidat, amely a  Kelet-boszniai Višegrad városban 1570-es években épült, amely hídnak állít emléket Ivo Andrić Nobel-díjas regényében  (Híd a Drinán )

Sokak legnagyobb megelégedésére eljutottunk Mostarba is.

Valamikor a szigetvári csata idején, Mostar lakóinak kérelmére Isztambulban úgy döntöttek, hogy a régi és elhasználódott függő fahidat kicserélik új, szebb kőhídra. Az év jelentős részében vadul hömpölygő Neretva fölé hidat építeni különösen nagy feladat volt, ezért Szulejmán szultán Mostarba küldte építészét, Hajrudint.

A Stari most (régi vagy öreg híd) 1565-ben (vagy 1562-ben?) készült el. A különleges szépségű alkotás a városnak és az országnak is szimbólumává vált. Hazai ismertségéhez jelentősen hozzájárult Csontváry festménye is, amely az építészeti stílus alapján a Római híd Mostarban címet kapta. A híd persze nemcsak a korától érdekes, hanem a szivárvány hajlásához hasonló harmonikus szépsége teszi különlegessé.
A híd 418 évig kapcsolta össze a város két felét. A nyugati oldalon a legutóbbi időkben főleg horvátok telepedtek le. Ennek is volt köszönhető, hogy 1993. november 3-án a boszniai horvát alakulatok egyik parancsnoka szétlövette az építményt. A világot megdöbbentette az értelmetlen pusztítás. A háború lezárulása után nagy nemzetközi összefogás szerveződött, az újjáépítésérére. A folyóba zuhant hatalmas köveket például magyar műszaki alakulat katonái közreműködésével emelték ki.

Bosznia-Hercegovinában bosnyákok, szerbek és horvátok élnek. Gyakorlatilag mindhárom etnikum államalkotó nemzet, bár a horvátok számára folyamatosan csökkenő létszámukkal arányosan apadozik az a befolyás is, amit e státusz biztosít. Az érzékeny nemzeti politika miatt 1991 óta nem rendeztek népszámlálást, csak az egymásnak ellentmondó becslésekre lehet hagyatkozni. Az akkori adatok szerint a lakosság 48%-a volt bosnyák, 30%-a szerb, 22%-a horvát. Az etnikai felosztás felekezeti arányokat is jelöl: a bosnyákok nagy része muzulmán, a szerbeké ortodox, a horvátoké, római katolikus vallású, kis csoportot pedig a protestánsok alkotnak vegyes származással.

Az én mottóm, vezérigém, munkám mozgatórugója, otthon és külföldön, templomban, vagy konténerből kialakított kápolnában, ugyanaz, ami január 12-e napi igéje volt: álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek, ennek az életnek minden beszédét.

 Oláh Emil alezredes  ref. tábori lelkész