„Aki gyűlöli testvérét, az a sötétségben van” 1Jn 2,7–11
7 Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok. 8 Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. 9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10 Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató; 11 aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
„Aki gyűlöli testvérét, az a sötétségben van” (11). A felebarát iránti szeretet parancsa az Ószövetségben is benne van (3Móz 19,18), de annak újszövetségi újdonsága az, hogy Jézus a bűnösöket is szerette, azokat is hívta és hívja új életre. A gyűlölet nem Istentől való. A gyűlölet teher, átok, betegségek melegágya. Csak Jézustól kaphatunk erőt, készséget arra, hogy ellenségeinket ne gyűlöljük, hanem szeressük (Mt 5,43–44).
RÉ21 548 RÉ 234
Zsoltárdicséret | 192 | Drága dolog az Úr Istent dicsérni
„Amikor befejezték az örökség szétosztását az ország területén, akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak, Nún fiának is.” Józs 19
1 A sorsolás másodszorra Simeonra, Simeon fiainak törzsére esett, annak nemzetségeire. Az ő örökségük Júda fiainak az örökségén belül volt. 2 Az ő örökségük lett Beérseba, Seba és Móládá, 3 Hacar-Súál, Bálá és Ecem, 4 Eltólad, Betúl és Hormá, 5 Ciklág, Bét-Markábót és Hacar-Szúszá, 6 Bét-Lebáót és Sárúhen: tizenhárom város, falvaival együtt. 7 Ajin, Rimmón, Eter és Ásán: négy város, falvaival együtt. 8 Továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalat-Beérig, a délvidéki Rámáig. Ez Simeon fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően. 9 Júda fiainak a részéből adtak Simeon fiainak örökséget, mert Júda fiainak túl nagy birtokrész jutott. Ezért kaptak örökséget Simeon fiai azoknak az örökségén belül. 10 Harmadszor Zebulon fiaira, az ő nemzetségeikre esett a sorsolás. Örökségük határa Szárídig ér. 11 Fölmegy a határuk nyugatnak Maralá felé, érinti Dabbesetet, majd érinti azt a patakot, amely Jokneámmal szemben van. 12 Szárídnál keletre, napkelet felé fordul Kiszlót-Tábór határán, azután elér Dáberatig, majd fölmegy Jáfíáig. 13 Onnan továbbmegy keleti irányban Gat-Héfer és Ét-Kácín felé, majd elér Rimmónig, ott pedig elkanyarodik Néá felé. 14 Ezt megkerüli a határ Hannátóntól északra, és a Jiftah-Él-völgyben végződik. 15 Ott van még Kattát, Nahalál, Simrón, Jidalá és Betlehem. Tizenkét város, falvaival együtt. 16 Ez Zebulon fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 17 Negyedszer Issakárra esett a sorsolás, Issakár fiaira, az ő nemzetségeikre. 18 Az ő területükön van Jezréel, Keszúlót és Súném, 19 Hafárajim, Síón és Anáharat, 20 Rabbít, Kisjón és Ebec, 21 Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és Bét-Paccéc. 22 Érinti a határ Tábórt, Sahacímát és Bét-Semest, úgyhogy határuk a Jordánnál végződik. Tizenhat város, falvaival együtt. 23 Ez Issakár fiai törzsének az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 24 Ötödször Ásér fiainak a törzsére, az ő nemzetségeikre esett a sorsolás. 25 Az ő területükön van Helkat, Halí, Beten és Aksáf, 26 Alammelek, Amád és Misál. Nyugaton érinti a határ a Karmelt és a Libnát-patakot. 27 Innen napkelet felé fordul Bét-Dágón felé, érinti északon Zebulont, a Jiftah-Él-völgyet, Bét-Émeket és Neíélt, majd elér északon Kábúlig. 28 Innen Ebrón, Rehób, Hammón és Káná mellett egészen Szidón-Rabbáig húzódik. 29 Azután Rámá felé fordul a határ, egészen Tírusz megerősített városáig. Majd Hószá felé fordul a határ, és a tengernél végződik. Ott van még Hebel, 30 Ummá, Afék és Rehób. Huszonkét város, falvaival együtt. 31 Ez Ásér fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 32 Hatodszor Naftáli fiaira esett a sorsolás; Naftáli fiaira, az ő nemzetségeikre. 33 Az ő határuk Héleftől, a caananními tölgyfától Adámí-Nekeben és Jabneélen át Lakkúmig terjed, és a Jordánig ér el. 34 Azután nyugat felé Aznót-Tábórnak fordul a határ, és onnan elér Húkókig. Délen Zebulonnal érintkezik, nyugaton meg Ásérral érintkezik, napkeleten pedig a Jordánnal. 35 A megerősített városok ezek: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat és Kinneret, 36 Adámá, Rámá és Hácór, 37 Kedes, Edreí és Én-Hácór, 38 Jirón, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bét-Semes: tizenkilenc város, falvaival együtt. 39 Ez Naftáli fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 40 Hetedszer Dán fiainak törzsére esett a sorsolás, az ő nemzetségeikre. 41 Az ő örökségük területén van Corá, Estáól és Ír-Semes, 42 Saalbím, Ajjálón és Jitlá, 43 Élón, Timnátá és Ekrón, 44 Elteké, Gibbetón és Baalat, 45 Jehud, Bené-Berak és Gat-Rimmón, 46 Mé-Jarkón és Rakkón a Jáfó előtti területtel együtt. 47 Dán fiai azonban elvesztették területüket. Ezért felvonultak Dán fiai, és megtámadták Lesemet. Elfoglalták, kardélre hányták lakosait, majd birtokba vették, és letelepedtek benne. Azután Lesemet ősatyjukról, Dánról Dánnak nevezték el. 48 Ez Dán fiai törzsének az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 49 Amikor befejezték az örökség szétosztását az ország területén, akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak, Nún fiának is. 50 Az Úr parancsa szerint azt a várost adták neki, amelyet kért: Timnat-Szerahot, Efraim hegyvidékén. Felépítette a várost, és abban lakott. 51 Ezeket a területeket osztotta ki örökségül Eleázár pap meg Józsué, Nún fia és az izráeli törzsek családfői sorsvetéssel Sílóban, az Úr színe előtt, a kijelentés sátrának a bejáratánál. Így végezték el az ország felosztását.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(49) „Amikor befejezték az örökség szétosztását az ország területén, akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak, Nún fiának is.” (Józs 19)
A sok idegen név és város között felfedeztünk egy-két érdekességet is. E fejezet végén figyelhetünk fel a nép Józsué iránti hálájára. Amikor a többiek már mind hozzájutottak a részükhöz, Józsuénak örökséget adtak abból, amit kaptak. Meg tudjuk-e osztani másokkal, amit kaptunk? Mennyire jellemző ránk, hogy jóindulatúan figyelünk másokra? Józsué azt a várost kapta, amelyiket kérte, Timnat-Szerah (a maradék osztályrész) nem kiemelkedően jelentős hely, a hegyvidéken helyezkedik el. Ott épített hajlékot, s majd oda temetik el (Józs 24,30). Milyen sokszor természetesnek vesszük azt, amink van, máskor elégedetlenkedünk: miért nincs még? Józsué nem elsőnek kapott területet, hanem akkor, amikor már mindenkinek rendeződött a sorsa. Tudunk-e türelmesen várni, s hálásak lenni azért az otthonért, amit kaptunk? Különös örökség részesei lehetünk (Ef 1,11). A fejezet utolsó versében arról olvashatunk, hogy Józsué és Eleázár felosztották a földet, sorsvetés által, az Úr előtt. Ez emlékezteti őket arra, hogy nem akárkitől kapták osztályrészüket, s arra vigyázniuk kell.
