Nyitottság, elfogadás, befogadás

Polgár Tibor / 2014-08-09 08:41:31

Egy anglikán lelkipásztor barátommal beszélgettünk, tőle hallottam, hogy náluk nyitva van mindig a templom ajtaja, igaz el is loptak már szinte mindent, ami mozdítható, de bárki bemehet bármikor és ez tetszik nekem. (Emlékszem még ifis koromban milyen sokat jelentett számomra, mikor egyik nyári hetünkön bemehettem az ottani református templomba elcsendesedni, Istennel kettesben lenni.) Elmondtam, hogy nálunk sajnos ez nem így van, a templomok általában zárva vannak, csak az alkalmakra nyitjuk ki az ajtókat. Bár én is nagyon fontosnak tartom a biblikusságot, és a református hitvallásosságot is, mégis azt gondolom, hogy részünkről sokkal nagyobb nyitottságra lenne szükség. Ki kellene tárnunk a sokszor bezárt, vagy csak résnyire nyitott templomajtóink mindkét szárnyát és beengedni, behívni, beszeretni az embereket a gyülekezeteinkbe, hogy nálunk, közösségünkben, Isten hajlékában ők is otthonra, békességre, elfogadó és befogadó szeretetre találjanak.

Én kívülről jövök, a szüleim igyekeztek mindent megadni nekünk, de én nem keresztyén családban nőttem fel. Emlékszem, milyen jó volt először átélni azt a krisztusi, feltétel nélküli befogadó szeretetet, amit még hosszú hajjal tapasztalhattam meg 20 évvel ezelőtt a kunszentmiklósi református ifjúsági csoportban, mikor az első alkalomra elmentem. Úgy szerettek és fogadtak el, ahogy voltam és ez nagyon sokat jelentett! Később szintén az otthoni gyülekezetben egyik esti alkalmon egy idős gyülekezeti tag lépet oda hozzám, csak megszorította a kezem és ezt mondta: „Örülök, hogy itt vagy!” Isten szeretete áradt ebből az őszinte köszöntésből.

Néhány éve, mikor adventi koncertet tartottunk, a fehérvári baptista fiatalokat hívtuk meg. Meglepetés volt nekem is, sőt megvallom őszintén, hogy egy kicsit szokatlan is, mert ők új stílusban dicsőítették Istent. Amikor még én voltam az otthoni ifjúsági csoport tagja csak egy-két gitár és sok éneklő fiatal vett részt a dicsőítésben, de ez valami egészen más volt. Mégis nagyon örültem ennek az alkalomnak és ezzel nem voltam egyedül!

Mint földbe vetett mag, avagy egy keresztyén édesanya tusakodásai

Polgár Tibor / 2014-08-07 14:30:34

Három gyermeket nevelünk. Csodálatosak és tökéletlenek egyszerre. Látom bennük a tehetséget, látom az értékeket, de sokszor szembetűnőbbek a hibák, a rossz nevelés gyümölcsei, mert tudom, hogy sok mindent elrontottunk mi, a szülők is. Főleg első lányunknál, akinél még tapasztalataink sem voltak, mit is jelent gyermeket nevelni. Sokat sírok miattuk, hol azért mert boldog vagyok és hálás, hol azért, mert bosszankodom és fájdalmat okoznak. Kicsi fiam nem tud ezzel mit kezdeni, néz kutakodva, néha meg is kérdezi, most miért sírsz anya?

Ha rájuk gondolok eszembe jut a várandóság sok izgalma, félelme, vicces pillanata, a boldogság, hogy valaki formálódik titkon bennem. Aztán ahogy nőnek, valósággá is válik: nincs hatalmam afelett, aki bennük lakik. Saját személyiségek. Ha látom magam bennük, vagy azt amit örököltek tőlem, jót is, rosszat is, szorongani kezdek, vajon mi lesz belőlük, meg tudnak-e harcolni az óriásokkal, azokkal a tulajdonságokkal, amikért engem is csúfoltak, bántottak, vagy éppen tudnak-e majd jól sáfárkodni a jó adottságokkal, ki tudják-e bontakoztatni azon körülmények között, amiben éppen élnek, harcosak lesznek-e, mint én?

Gyermekeinket már fogantatásuktól Jézus Krisztus megváltó kezeibe tettük. Nem telt el hittantábor, gyermek istentisztelet nélkülük, igyekszünk reggelente csendességgel kezdeni kis napjaikat. Imaéletünkben részt vesznek maguk is, hamar megmutatkozott nyitottságuk. Kis koruktól bátran vállalják velünk hitüket. Mindhármuknak volt személyes élménye, megtapasztalása élő Istenünkkel, mikor imádkoznak, tudják, hogy meghallgatásra találnak.

Jézus néz rám a két szemedből...

Polgár Tibor / 2014-07-26 22:35:22

Minden évben nagy kihívás a gyerekek közötti misszió. Gyülekezetünkben nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a legkisebbek is jól érezzék magukat Isten házában, tágabb családjukban a református gyülekezetben. Egész tanévben folyik a hitoktatás óvodában, iskolában, mindez gyermekszerűen, az ő nyelvükön, sok énekkel, kreativitással. De a heti fél-egy óra nem elég arra, hogy megismerjük a gyerekek igazi lényét, és ők sem ismernek meg bennünket teljes hitelességben, csak röpke pillantást kapnak belőlünk. Alig jut idő egy-egy buksisimogatásra, életesemény-beszámolóra, amikor a gyerekek elmondhatják, mi is történt velük, mi fáj nekik vagy épp mitől boldogok.

Éppen ezért nagy és fontos esemény a nyaranta megrendezendő nyári napközis táborunk, amikor naponta egész délutánra ránk bízzák a szülők a gyermeküket hétfőtől péntekig. Ilyenkor a templomkert kalandparkká változik, minden őértük van! Hálát adunk Istennek lelkipásztor elődünkért (Katona János), aki a templom mellé focipályát telepített, a hátsó udvarba homokos röplabda pályát, mi ezt megtoldottuk hintákkal, vízi csúszdával, és idén a tavalyi gyerekpersely bevételéből vásárolt játszótérrel, hogy minden korosztály találjon magának neki tetsző szórakozást. Természetesen a legfontosabb célunk, hogy átadjuk nekik Isten örömüzenetét. Erről szólnak a bibliai tanítások, bibliai vetélkedők, énekek, aranymondások, kiscsoportos foglalkozások, melyek a délután nagy részét lefoglalják. Milyen jó is, hogy ilyenkor megismerhetik Aliz nénit, aki az iskolások csoportját vezeti a kiscsoportos foglalkozáson, úgy mint Isten szolgáját, holott ő a helyi tagiskola vezetője, vagy láthatják Tiszteletes bácsit focizni, aki pedig vasárnaponként fekete palástban prédikál a szószékről. Ezen a héten együtt lélegzünk, együtt játszunk, együtt eszünk, és az idei táborban még együtt is aludtunk, mert egy este sátorozni is lehetett maradni. Láthattak a gyerekek bennünket nyűgösnek, fáradtnak, láthattak minket imádkozni, nevetni, énekelni, cipeltük egymás terhét kiránduláson, sütöttünk együtt szalonnát, megosztottuk egymással a kenyerünket. Láttak bennünket mint keresztyén nőket és férfiakat, és egyszer biztos lesz majd közöttük olyan, aki felnőttként azt mondja majd, én is szeretnék ilyen lenni!

Köszönöm Istennek, hogy csodálatos munkatársakat adott nekünk, akik különböző területeken szolgáltak neki, segítve a mi munkánkat. Köszönöm az ő odaszánt életüket, idejüket, adományukat. Nagy csodákat éltünk meg: a ki nem fogyó szeretetet, a ki nem fogyó kenyeres kosarakat, a ki nem fogyó türelem „olajos korsóit”! Mindenki azzal szolgált, amiben jó volt, ki fánksütéssel, ki énekléssel, ki tanítással, ki focizással, ki a buszát adta, ki a cseresznyéjét, ki a lekvárját, ki a joghurtját, ki a trambulinját, ki sátrát, ki szíve minden melegét, volt ki az érettségire is itt készült, éjszaka, miközben az itt alvók álmát vigyázta, ki fényképezett, ki kenyeret kent, ki sütit hozott, ki csillámtetkót vagy arcot festett. Felsorolhatatlan az a sok dolog, amitől ez a tábor jó volt!

Segítsünk iskolatáskával, tanszerekkel

Polgár Tibor / 2014-07-04 19:30:50

A Magyar Református Szeretetszolgálat iskolatáska- és tanszergyűjtést rendez rászoruló gyerekek számára.

„Sokszor azok a dolgok, melyekre nekünk már nincs szükségünk, másnak hatalmas segítséget jelentenek. Különösen igaz ez, ha egy gyermekről van szó, akit segítségünk révén képzeletben kézen foghatunk, s tovább vezetjük a tudás és életének útján. Legyünk most azok tanárai, akik már most mosolyogva várják a szeptemberi iskolakezdést, akiknek felcsillanna a szeme egy szép táska vagy tolltartó, a zsírkréták és vízfestékek láttán – szüleiknek, nevelőszüleiknek azonban komoly anyagi terhet jelent ezek beszerzése" – áll a Szeretetszolgálat közleményében.

Részletek, adománygyűjtő pontok: jobbadni.hu

Forrás: www.reformatus.hu

Jézus néz rám a két szemedből

Polgár Tibor / 2014-06-23 09:44:15

NAPKÖZIS TÁBOR 2014

Polgár Tibor / 2014-06-12 07:33:58

Meghívó konfirmáltak találkozójára

Polgár Tibor / 2014-06-02 16:27:17

KAPCSOLATOK - Mezőföldi Református Ifjúsági Találkozó Bodajkon

Polgár Tibor / 2014-05-30 14:21:58

Május 17-én a bodajki gyülekezetben ifjúsági alkalmon vehettünk részt, mely a kapcsolatokról szólt. Fantasztikus volt azt látni, ahogyan a fiatalok együttműködtek. Egyik kedvencem az volt, amikor hálót szőttünk. Érdekes volt arra rájönni, hogyha bármelyikünk kiszáll, mekkora probléma lehet belőle. Ebédre finom lángost ettünk, de persze pogácsa is volt. Örültem annak, hogy nemcsak én, hanem rajtam kívül több barátom is eljött. Tetszettek a kinti játékok és a lelki rész is. Nagyon jól éreztem magam, remélem a következőre is el tudok majd menni! Köszönöm a bodajki lelkésznőnek és a gyülekezetnek, hogy megrendezték ezt az alkalmat! A következőt mindenkinek ajánlom :-)

Polgár Abigél

Fotó: Gállné Medveczky Borbála

Úton, hazafelé...

Polgár Tibor / 2014-05-21 21:15:04

Út! Milyen rövid és egyszerű szó, mégis mindenkinek mást jelent. Ismerünk egyenes utat, kanyargóst, földes vagy aszfaltos utat, széleset vagy keskenyet, és még sorolhatnám. Mindenki magának valót választhat, tetszés szerint. Isten nekünk adta a szabad választás lehetőségét. Egyik testvérünk is nemrég választott magának új utat. A keresztség útját és ebben az elhatározásában követte gyermeke is, akit Isten 12 éve bízott a gondviselésére. Edina már régóta a 30-40-esek által szervezett események rendszeres résztvevője. Mi késztette keresztyén testvérünket, hogy a közösségünkhöz tartozzon? Talán az együtt tartott imádságok, meghallgatott és átbeszélt igék, vagy az a befogadó szeretet, ami mindenkit megillet, ha e kicsiny nyájhoz szeretne csatlakozni, akár csak egy alkalom idejére is? Nem tudom, de az, hogy a Szentlélek munkálkodik a szívében, az biztos! Tudniillik nem csak, hogy velünk vállalta a közösséget, de Krisztussal is új szövetséget kötött. Bizonyság rá, hogy a felnőtt konfirmációt választotta.

MERIT- Magyaralmás

Polgár Tibor / 2014-05-13 08:45:43

Legutóbbi MERIT alkalmunknak a Magyaralmási Gyülekezet adott otthont. Beszélgetésünk témája a közösség volt. Ügyességi- és csapatjátékok során nyertünk élményeket az összetartozás, az együttműködés fontosságáról. Egy kirakó darabjaiként végül összeállt a kép is: a közösségben szabadság is van! A csepergő eső sem szeghette kedvünket, így volt még foci, röplabda, petanque. Ebédre roskadásig megrakott tálcákon várt minket a hot dog, amiből mindenki annyit ehetett, amennyit bírt. Mire testileg és lelkileg is megteltünk, még a nap is kisütött, ígyhát újult erővel folytatódott a szabadtéri móka. Köszönjük Polgár Tibor lelkésznek a lehetőséget, és az élményekben gazdag alkalmat!

A következő MERIT újra Bodajkon lesz, május 17-én.

Előzetesként: témánk a kapcsolatok!

Mindenkit szeretettel várunk!

Sallayné Sziki Judit

bodajki lelkész

Fotók: Dezső Tibor