Természetvédelem a templomokban
Idén a híradások többször is beszámoltak a nem mindennapi pocokinvázióról, ami a gyöngybagoly számára nagy lehetőséget jelent. Ilyen években a párok szinte biztosan két népes (akár 8-9 fiókás) fészekaljat nevelnek fel. A kirepülő fiókák szétkóborolnak és új helyen keresnek párt maguknak. Szerencsés véletlen hát, hogy idén vágtunk bele a gyöngybagolytelepítésbe egy olyan régióban, ahol ez a madárfaj meglehetősen ritka. Bíztató előjel, hogy a Székesfehérvár melletti Kisfaludon és a Csákvár és Zámoly közötti Pogácsa nevű határrészben is találkoztak az utóbbi napokban-hetekben gyöngybagollyal. Lelkesen szerveztük hát az év végi hajrát, hogy az esetleges szálláskereső baglyokat kényelmes otthonok várják templomainkban.
Magyaralmás
Már a májusi előzetes felmérés során nagyon pozitívan állt a gyöngybagolyvédelem kérdéséhez Polgár Tibor, a magyaralmási református lelkész. A nyár folyamán a presbitérium (a református gyülekezet döntéshozó testülete) is rábólintott, ám a kihelyezés mégis szinte karácsonyig elhúzódott.
Az ok a templom szerkezetében keresendő. A nemrég felújított épület tornyába nem mehettünk, csak az alatta levő körablakba tehettük ki a ládát.
Ennek azonban olyanok a méretei, hogy a kész ládáink nem férnek be, így készíteni kellett egyet, meglehetősen speciális alakban és méretben. Előre elkészültek az elemek...
...végül december 23-án zajlott le a majdnem öt órás munka. A körablakot eddig fedő üvegtábla helyére egy lefestett OSB-lap került...
...ehhez illeszkedik bentről az L-alakú, kis "előszobával" ellátott láda.
Aprólékos, hosszadalmas munka volt a sok darabból álló láda összecsavarozása a szűk toronyban.
A munka vége: a láda az ablakban...
...és az alig észrevehető röpnyílás a körablakban.
tovább
Kedves kirándulni vágyó, szívesen túrázó Testvéreink!
2014. december 20-án szombaton ismét útra kelünk!
Tervezett úti célunk: Várgesztes.
Most is szeretettel várunk mindenkit!
Indulás fél 9-kor a parókia melletti parkolóból.
továbbtovább
Talán néhányan kiakadnak azon, hogy a mai világban, amikor minden rólunk szól, minden értünk van, és amúgy is „mert megérdemled”, hogyan tarthat néhány nő konferenciát magának ilyen címmel.
De csak azok akadnak ki, akik még nem éltek házasságban, nem feküdtek le azzal a gondolattal egy este, hogy nem ilyennek képzeltem el, hogy miért nem működik, vagy miért működik ilyen rosszul? Pedig szeretem, és ő is szeret, mégis félresiklik minden, vagy épp a kommunikáció nem működik. De sokan menekülnek ilyenkor válásba, egy viszonyba, több munkába, szenvedélybetegségbe, vagy csak élnek egymás mellett idegenként. Mert közben elfelejtik, hogy a házasságot Isten találta ki, a működési leírást is tőle kell kérnünk.
Én körülbelül két év után éreztem úgy, hogy ha ez a házasság, akkor én nem is akarok házasságban élni. Veszekedések, hatalmi harcok, helyezkedések jellemezték a mindennapokat. Ha úgy éreztem, a férjem nem vezet, akkor gyorsan kezembe vettem az irányítást. Máshogy gondolkodtunk a pénzről, máshogy a gyereknevelésről. Szerettük egymást, jól működtünk együtt, nagyszerűen tudtunk együtt szolgálni, mégis, valami mégse volt rendben. Kutakodni kezdtem keresztyén szakirodalom után, és hálás vagyok Istennek, hogy elém hozta Linda Dillow Társ című könyvét, és annak olvasása és az elhatározás, hogy változtatni szeretnék, hogy jobb legyen, sokat lendített a közös életünkön. Rájöttem, hogy a férjem nem nő! Másképp gondolkodik, mást ért szavak alatt, mint én, és alapvetően a legtöbb nézeteltérés a kommunikációnk miatt van. De azt is megértettem, hogy a férfi különleges teremtménye Istennek, más a feladata, küldetése. És hogy fokozottan kell figyelnem a vele való kapcsolatomra, energiát, időt kell fordítanom arra, hogy jól működjön az életünk, hogy megmaradjon a tűz kettőnk között. Figyelnem kell arra, hogy tiszteletet tanúsítsak iránta, hogy elismerjem őt, dicsérjem az értékeit. Kezdtem más szemmel nézni őt, és szem előtt tartani az isteni irányelveket.
Az életünk viszont folyamatosan változik. A gyerekek megnőttek, más kihívások jönnek, mint a házasság kezdeti időszakában, friss házasként vagy kisgyermekes szülőként. Én is visszamentem főállásban dolgozni. A pénzkeresés, a folytonos stressz megtépázza az idegpályákat, zsémbessé váltam. A sok munka, folyamatos harc az időért újra térdre kényszerítettek, mert egyre kevesebb idő jutott pont arra az emberre, aki mellé Isten segítőtársként rendelt. Testi változások jelezték, hogy újra kell értelmeznem, mit is gondolok a házasságról, hol a helyem, mi a feladatom a férjem mellett, vagy éppen mit jelent engedelmesnek lenni, mikor a napom nagy részében mint pedagógus dirigálok, vezetek.
Ekkor jött a telefon, hogy lesz egy női konferencia a házasságról. Olyan felüdítő volt, és úgy mederbe terelte a gondolataim, hogy úgy éreztem, nem tarthatom meg magamnak. Hálás vagyok P. Tóthné Szakács Zitának, hogy magával vitt erre a konferenciára, pont jókor, nyitott szível talált rám ez a meghívás. Hazatérve a gyülekezetben beszámoltam élményeimről, és felkínáltam a lehetőséget az asszonytársaimnak, hogy beszéljünk a témáról, tartsunk mi is egy házasságról való beszélgetős, teázós rendezvényt. Hála Istennek többen el is jöttek és őszintén mertünk beszélgetni arról, mi a mi és mi a férjeink Istentől kapott feladata, mint nő, mint feleség és mint anya, illetve mit vár Isten a férjeinktől mint férfi, férj és apa. Jó tudni, hogy Isten tervei jók és áldásosak a számunkra, még a hibáinkat is jó volt látni, mert terveket, elhatározásokat szőhettünk, min kellene változtatni, merre kellene továbbmenni a közös utunkon. Mikor hazaindultunk, viccelődve arra gondoltunk, de jó volna ha a férjeink is tartanának egy konferenciát „Hogyan legyek jó férje a feleségemnek?” címmel.
psze
Fotó: Viniczai József
tovább
„- Hu, ez a szám…. Ez evangélium!- mondta barátom és teológustársam és felcsavarta a rádió hangerejét miközben a kilométereket szeltük az úton Pápáról Székesfehérvár felé. - Igen, csak arra lennék kíváncsi, hogy mit értenek alatta a mai fiatalok… –mondtam. - Szerelmet!- mondtuk félrehúzott szájjal szinte egyszerre.”
Egy kereskedelmi rádióban lejátszott dal hallgatása közben hangzott el ez a párbeszéd. Mégis, hogyan és miként lehetséges ez? Egy kereskedelmi rádió, amely vallási témájú műsorokat és dalokat nem sugároz… Lehet, hogy a „teológusfül” teszi, hogy ennyire figyelünk a hallott zenékre, mert úgy gondoljuk, hogy egy-egy világi slágerben is találhatunk olyan örökérvényű igazságokat, amelyeket fel tudunk használni igehirdetésben, vagy akár más szolgálatban, de mindenesetre elgondolkoztatott, hogy tudják-e a mai fiatalok, mit is jelent mindaz, amit ők teli szájjal, torokkal, tüdővel énekelnek egy-egy koncerten vagy csak otthon a fürdőszobában.
Aztán ez a gondolat elburjánzott és ezek a kérdések vetődtek fel: Egyáltalán, ha meghallunk ilyen dalokat, azoknak mennyi a tiszta evangéliumi üzenete? (Amely valóban biblikus.) „Mit visz haza” magával a zenehallgató? A szövegíró tudja-e, hogy mindaz, amit ő egy általános érvényű igazságnak gondol, valójában krisztusi tanítással bír? Mi az, amit tanítanak ezekben a dalokban? És nem utolsó sorban, látnunk kell, hogy mekkora felelőssége van a popkultúrának a fiatalok nevelésében.
Hogy mi is volt a dal, mely a fenti párbeszéd kiváltója, okozója volt, helyzetünket nézve most irreleváns. Mert a lényeg, amit szeretnék megosztani, hogy az Istenről való elmélkedés, a hozzá fűződő kapcsolat – mely bizony elszakadt, de tudjuk, hogy Krisztusban helyreállítatott- a hétköznapi ember tudatában, otthonában, sőt magyar hazánk rádióinak hullámhosszain is ott van. Az evangéliumot nem lehet megállítani!
tovább
Akármerre járjak, nézzek,
Mindenütt szép a természet,
Szóval ki nem mondható:
Szemnek, szívnek vidítója,
Oh áldott az alkotója,
Isten, a Mindenható.
(Benedek Elek )
Október 12-én útra kelt a 30-40-esek körének egy kis csapata. A gyönyörű őszi délutánt kár lett volna a lakásban tölteni. A napok már rövidülnek, így csak egy rövid túrára futotta az idő.
Bakonykútiból indultunk, és felsétáltunk a Baglyas-hegy tetejére. Fent körpanoráma: keletre Székesfehérvár, északra Vértes és a Csókakői vár, nyugatra a Burok-völgy látható. Bár nem volt teljesen tiszta az idő, de ez nem szegte kedvünket. A Bakony 363 méter magas pontján kicsit megpihentünk. Előkerültek a szendvicsek, almák. A legapróbbak is kitartóan gyalogoltak és élvezték, hogy teljesítették a kb. 8 km-es távot. Az úton az ősz összes színében gyönyörködhettünk, de valaki a köveket, a még mindig nyíló virágokat, vagy épp a zöld sáskát csodálta. Számomra fontos az, hogy ilyenkor kicsit lelassulunk, beszélgetünk azokkal, akik mellett hétköznap csak elszaladunk. Testünk, lelkünk is felfrissül kicsit, amire mindig nagy szükségünk van! Bátran húzzunk túracipőt és éljünk a Mindenható alkotásával! Hiszek benne, hogy kicsit így is közelebb kerülhetünk Hozzá.
Sáfrán Erika
tovább
2014. október 13-án egy szép őszi estén, a Magyaralmási Református Egyházközség gyülekezeti házában összejött egy tucatnyi ember, hogy jó hangulatú beszélgetésen elmondja benyomásait, tapasztalatait Jeff testvérnek. A rendezvény egy ismert gitáros Istent dicsőítő énekkel kezdődött.
Jeff Angliából érkezett, és arra volt kíváncsi, hogy az általa Magyarországra eljuttatott Szabadság Krisztusban kiadvány bibliaiskola-szerű kurzusban történt tanulmányozásáról, feldolgozásáról, ennek kapcsán a Szentlélek által az emberekben elvégzett változásról mi az érintettek véleménye.
Angliában ők házi bibliaóraszerűen vezetnek feleségével ilyen kurzusokat, és tudni akarták, hogy itt Magyarországon, Isten az Ő Szentlelke segítségével mit fog kezdeni ezzel az anyaggal.
Otthon, a tanfolyamokon azt tapasztalták, hogy az emberek lépésről-lépésre lettek élő hitűek és váltak szabaddá a Krisztus igéjének tematika szerinti megismerésével, időkorlát nélküli, kiscsoportban történő megvitatásával, elfogadásával.
Vizy Antal, aki kísérte a vendéget és fordította szavait elmondja, hogy Székesfehérváron egy baptista gyülekezetbe járnak feleségével, ahol találkoztak a bibliaiskolai tananyag bibliaóraszerű tanulmányozásával. Ők is látják, ahogy ott, az emberek változása által teremnek a gyümölcsök, és örülnek neki.
tovább
Az idei évre is kaptunk meghívást egy kedves családtól, barátainktól, hogy az ország másik felében, egy kicsiny faluban lévő takaros parasztházukban, Abaújkéren tölthessünk el néhány napot. A nagy tervezések ellenére mégis úgy alakult, hogy előbb indulhattunk néhány nappal és így a hétvégét nem kellett az utazással töltenünk, hanem már berendezkedve, otthonosan ért bennünket a vasárnap.
El is határoztuk feleségemmel és két gyermekünkkel, hogy ezt az ajándéknapot nem kirándulással töltjük, hanem családunknak és az Úrnak szenteljük, ahogy az esetek többségében itthon is szoktuk. Kis kutakodás után sikerült is megtudni az istentisztelet időpontját és bár időben elindultunk, mégis siettünk a nyári tűző nap miatt, hogy ne az aszfalton aszalódjunk. A templom bejáratánál kedvesen fogadtak bennünket. Az „Áldás, Békesség!”-en kívül örömüket fejezték ki, hogy közösséget vállalunk velük az imádságban. Hamarosan megtudtuk, hogy a helyben lakó lelkésznő szabadságon van, ezért Göncruszkáról jönnek helyettesíteni. Amikor átléptük Isten házának küszöbét, azonnal lehetett érezni, hogy egy nem mostanában épült templomban járunk. A falak vastagok voltak és a vártnál jobban tartották a hűs levegőt, aminek igen örültünk. A padok formáján is látszott, már régóta koptathatják a hívek, de még mindig szépek és kényelmesek voltak. Telt az idő és lassan mindenki, aki eljött, elfoglalta a helyét. Sajnos attól nem kellett tartanunk, hogy elfoglaltuk valaki helyét és állva marad, mert igen kevesen voltunk.
Elkezdtük az éneket...
Az Ige felolvasása után következő igemagyarázat igen érdekes lehetett gyermekeink számára, mert szokatlanul nagy odafigyeléssel hallgatták, igaz - mint később megtudtam - „Pista bácsi”, a lelkész, igen képszerűen és érthetően fogalmazott. Fiam egyébként is szereti a történelmet és a bibliai történetekhez is nagy vonzódása van. Így amikor az Ószövetségből Jerikó falainak leomlásáról volt szó, ragyogtak a szemei...
tovább