Adventi evangélizáció Magyaralmáson

Polgár Tibor / 2014-11-18 10:02:25

Populáris Jézusunk van?

Polgár Tibor / 2014-11-13 18:54:55

„- Hu, ez a szám…. Ez evangélium!- mondta barátom és teológustársam és felcsavarta a rádió hangerejét miközben a kilométereket szeltük az úton Pápáról Székesfehérvár felé. - Igen, csak arra lennék kíváncsi, hogy mit értenek alatta a mai fiatalok… –mondtam. - Szerelmet!- mondtuk félrehúzott szájjal szinte egyszerre.”

Egy kereskedelmi rádióban lejátszott dal hallgatása közben hangzott el ez a párbeszéd. Mégis, hogyan és miként lehetséges ez? Egy kereskedelmi rádió, amely vallási témájú műsorokat és dalokat nem sugároz… Lehet, hogy a „teológusfül” teszi, hogy ennyire figyelünk a hallott zenékre, mert úgy gondoljuk, hogy egy-egy világi slágerben is találhatunk olyan örökérvényű igazságokat, amelyeket fel tudunk használni igehirdetésben, vagy akár más szolgálatban, de mindenesetre elgondolkoztatott, hogy tudják-e a mai fiatalok, mit is jelent mindaz, amit ők teli szájjal, torokkal, tüdővel énekelnek egy-egy koncerten vagy csak otthon a fürdőszobában.

Aztán ez a gondolat elburjánzott és ezek a kérdések vetődtek fel: Egyáltalán, ha meghallunk ilyen dalokat, azoknak mennyi a tiszta evangéliumi üzenete? (Amely valóban biblikus.) „Mit visz haza” magával a zenehallgató? A szövegíró tudja-e, hogy mindaz, amit ő egy általános érvényű igazságnak gondol, valójában krisztusi tanítással bír? Mi az, amit tanítanak ezekben a dalokban? És nem utolsó sorban, látnunk kell, hogy mekkora felelőssége van a popkultúrának a fiatalok nevelésében.

Hogy mi is volt a dal, mely a fenti párbeszéd kiváltója, okozója volt, helyzetünket nézve most irreleváns. Mert a lényeg, amit szeretnék megosztani, hogy az Istenről való elmélkedés, a hozzá fűződő kapcsolat – mely bizony elszakadt, de tudjuk, hogy Krisztusban helyreállítatott- a hétköznapi ember tudatában, otthonában, sőt magyar hazánk rádióinak hullámhosszain is ott van. Az evangéliumot nem lehet megállítani!

Akármerre járjak...

Polgár Tibor / 2014-11-02 14:43:40

Akármerre járjak, nézzek,

Mindenütt szép a természet,

Szóval ki nem mondható:

Szemnek, szívnek vidítója,

Oh áldott az alkotója,

Isten, a Mindenható.

(Benedek Elek )

Október 12-én útra kelt a 30-40-esek körének egy kis csapata. A gyönyörű őszi délutánt kár lett volna a lakásban tölteni. A napok már rövidülnek, így csak egy rövid túrára futotta az idő.

Bakonykútiból indultunk, és felsétáltunk a Baglyas-hegy tetejére. Fent körpanoráma: keletre Székesfehérvár, északra Vértes és a Csókakői vár, nyugatra a Burok-völgy látható. Bár nem volt teljesen tiszta az idő, de ez nem szegte kedvünket. A Bakony 363 méter magas pontján kicsit megpihentünk. Előkerültek a szendvicsek, almák. A legapróbbak is kitartóan gyalogoltak és élvezték, hogy teljesítették a kb. 8 km-es távot. Az úton az ősz összes színében gyönyörködhettünk, de valaki a köveket, a még mindig nyíló virágokat, vagy épp a zöld sáskát csodálta. Számomra fontos az, hogy ilyenkor kicsit lelassulunk, beszélgetünk azokkal, akik mellett hétköznap csak elszaladunk. Testünk, lelkünk is felfrissül kicsit, amire mindig nagy szükségünk van! Bátran húzzunk túracipőt és éljünk a Mindenható alkotásával! Hiszek benne, hogy kicsit így is közelebb kerülhetünk Hozzá.

Sáfrán Erika

A Szabadság Krisztusban kurzus eddigi tapasztalatai Magyaralmáson

Polgár Tibor / 2014-10-21 04:29:09

2014. október 13-án egy szép őszi estén, a Magyaralmási Református Egyházközség gyülekezeti házában összejött egy tucatnyi ember, hogy jó hangulatú beszélgetésen elmondja benyomásait, tapasztalatait Jeff testvérnek. A rendezvény egy ismert gitáros Istent dicsőítő énekkel kezdődött.

Jeff Angliából érkezett, és arra volt kíváncsi, hogy az általa Magyarországra eljuttatott Szabadság Krisztusban kiadvány bibliaiskola-szerű kurzusban történt tanulmányozásáról, feldolgozásáról, ennek kapcsán a Szentlélek által az emberekben elvégzett változásról mi az érintettek véleménye.

Angliában ők házi bibliaóraszerűen vezetnek feleségével ilyen kurzusokat, és tudni akarták, hogy itt Magyarországon, Isten az Ő Szentlelke segítségével mit fog kezdeni ezzel az anyaggal.

Otthon, a tanfolyamokon azt tapasztalták, hogy az emberek lépésről-lépésre lettek élő hitűek és váltak szabaddá a Krisztus igéjének tematika szerinti megismerésével, időkorlát nélküli, kiscsoportban történő megvitatásával, elfogadásával.

Vizy Antal, aki kísérte a vendéget és fordította szavait elmondja, hogy Székesfehérváron egy baptista gyülekezetbe járnak feleségével, ahol találkoztak a bibliaiskolai tananyag bibliaóraszerű tanulmányozásával. Ők is látják, ahogy ott, az emberek változása által teremnek a gyümölcsök, és örülnek neki.

Krisztus, az Isten háta mögött... avagy széljegyzet egy napló margójára

Polgár Tibor / 2014-09-30 07:33:09

Az idei évre is kaptunk meghívást egy kedves családtól, barátainktól, hogy az ország másik felében, egy kicsiny faluban lévő takaros parasztházukban, Abaújkéren tölthessünk el néhány napot. A nagy tervezések ellenére mégis úgy alakult, hogy előbb indulhattunk néhány nappal és így a hétvégét nem kellett az utazással töltenünk, hanem már berendezkedve, otthonosan ért bennünket a vasárnap.

El is határoztuk feleségemmel és két gyermekünkkel, hogy ezt az ajándéknapot nem kirándulással töltjük, hanem családunknak és az Úrnak szenteljük, ahogy az esetek többségében itthon is szoktuk. Kis kutakodás után sikerült is megtudni az istentisztelet időpontját és bár időben elindultunk, mégis siettünk a nyári tűző nap miatt, hogy ne az aszfalton aszalódjunk. A templom bejáratánál kedvesen fogadtak bennünket. Az „Áldás, Békesség!”-en kívül örömüket fejezték ki, hogy közösséget vállalunk velük az imádságban. Hamarosan megtudtuk, hogy a helyben lakó lelkésznő szabadságon van, ezért Göncruszkáról jönnek helyettesíteni. Amikor átléptük Isten házának küszöbét, azonnal lehetett érezni, hogy egy nem mostanában épült templomban járunk. A falak vastagok voltak és a vártnál jobban tartották a hűs levegőt, aminek igen örültünk. A padok formáján is látszott, már régóta koptathatják a hívek, de még mindig szépek és kényelmesek voltak. Telt az idő és lassan mindenki, aki eljött, elfoglalta a helyét. Sajnos attól nem kellett tartanunk, hogy elfoglaltuk valaki helyét és állva marad, mert igen kevesen voltunk.

Elkezdtük az éneket...

Az Ige felolvasása után következő igemagyarázat igen érdekes lehetett gyermekeink számára, mert szokatlanul nagy odafigyeléssel hallgatták, igaz - mint később megtudtam - „Pista bácsi”, a lelkész, igen képszerűen és érthetően fogalmazott. Fiam egyébként is szereti a történelmet és a bibliai történetekhez is nagy vonzódása van. Így amikor az Ószövetségből Jerikó falainak leomlásáról volt szó, ragyogtak a szemei...

Református hitoktatás az óvodában

Polgár Tibor / 2014-09-25 06:56:04

Györök Bernadett 2014. augusztus 24-én elhangzott bizonyságtétele

Polgár Tibor / 2014-08-30 21:40:39

Kedves Gyülekezet!

Néhány gondolatot szeretnék Önökkel/Veletek megosztani! Egy alkalommal Istentisztelet után olvasnivalót kerestem magamnak a templomunk könyvespolcán. Ekkor találtam rá erre a könyvre, melynek címe MI A CÉLOD?

Akkor még nem sejtettem, hogy gyerekekről szól, de kedves történetek vannak benne és ezek közül egyet szeretnék most ez alkalommal felolvasni, melynek címe HAZATÉRÉS.

- Ti vagytok a legrosszabb szülők! Tudni sem akarok rólatok! Bárcsak elmehetnék ebből a házból és más apát, más anyát kaphatnék! Hanni arca vörös volt a haragtól, indulatosan toporzékolt és dühösen nézett szüleire.

Apja nyugodtan felelt:

- Jól van Hanni. Ha így gondolkozol apádról, anyádról, akkor csak menj. Keress más szülőket, akik jobban gondoskodnak rólad, és akiket szeretni tudsz.

Hanni lecsendesült. Ránézett apjára. Milyen idegen volt most a hangja! Komolyan azt akarta, hogy elmenjen? Meg akart szabadulni tőle?

Hanni nagyon neveletlen volt, emiatt megbüntették. Nem akarta belátni, hogy megérdemelte a büntetést és ezért lett dühös.

- Csak rajta, Hanni! Menj! Hozd a kabátodat és indulj!

Apa még most is nyugodtan, de határozottan beszélt. Hanni továbbra is dúlt-fúlt.

- Megyek már! - felelte és hozta a kabátját.

Hálószobájába érve mégis könnyes lett a szeme. Reszkető kézzel gombolta be a kabátot. Hová is menjen? Pénze nincs, senkit nem ismer, aki befogadná. Szomorúan ballagott le a lépcsőn és kifordult az utcára. Lassan bandukolt végig a hosszú fasoron. Mikor az országutat elérte, megállt. Körülnézett. Most hová?

Van úgy, hogy összetörik a szív

Polgár Tibor / 2014-08-22 08:29:48

Isten annyiféle módon szól hozzánk. Néha mégis süket a fül. Így jártam magam is: a Facebook ontja felénk a híráramot, száz kisgyerek képe, esete, szerencsétlen állapota, nyomorúsága ömlik ránk hetente. Mind egy-egy kiáltás: segíts! De a tehetetlenség érzése tompává teszi a szívünket, mert nem tudunk segíteni ennyi nyomorúságon. Bizony van, hogy már el sem olvasom, csak legörgetem a linket, amelyiken valaki segítségért kiált a gyermekéért, szomszédjáért, barátjáért. Menthetetlenül megkeményítettem magam. Nem merek belegondolni abba, hogy mi lenne akkor, ha velem történne valami, vagy a gyermekemmel, ha ugyanígy görgetné le más a mi ügyünket?

De Isten szól, egyszer, kétszer, néha többször is, és keresi a szívünket: Nyíljon meg, lágyuljon meg, induljon meg azon a tengernyi nyomorúságon, ami körülvesz bennünket. Így történt, hogy valaki a gyülekezetből pont rádiót hallgatott, és fülébe jutott a hír, hogy a pécsi Dóri Házzal nagy baj van. Ez az a ház, ahová sokszor meghalni viszik szülők a gyereküket, mert már lemondtak róla az orvosok. Ide jöhet az, aki méltóképpen akarja kisfiát vagy kislányát ápolni, aki segítséget szeretne kapni az elhordozhatatlanul nehéz mindennapokhoz, amikor talán évek óta ápol gyógyulásra esélytelen állapotú gyermeket, amiben minden nap hihetetlen mértékű szenvedés van. Látni sorvadni, kómában, agylágyulásban, rákban vergődni tehetetlenül egy embert, egy felnőttet sem könnyű, de egy kisbabát, kisgyermeket még nehezebb! De ebben a házban adnak segítséget, adnak szeretetet, orvosi, ápolói támogatást, szakszerű ellátást, miközben anya vagy az egész család ott lehet az utolsó útjukra készülő kicsikkel. Esetleg csak kezelésre kell járni, kemoterápiára, és nincs lehetőség szállásra, ők nyitott ajtóval várják a segítségre szorulókat.

A baj abból adódott, hogy elfogyott a pénz. Már hónapok óta nem kaptak fizetést az ápolók, elfogytak a tartalékok, fizetetlenek a számlák. Talán be is kell zárni a házat, a menedéket.

De Isten adott szívet nekünk. Még ha néha meg is keményítjük, nem tudjuk Előle elzárni! Mert valaki meghallotta, valaki továbbmondta, és egyre több szív nyílt meg. Összeült a presbitérium, és a következő heti perselypénzt odaszántuk a Dóri Háznak, bízva és imádkozva, hogy Isten megáldja adományunkat. Mindenki végiggondolhatta, hogy mennyit szán erre az ügyre. A persely szépen megtelt, és mi úgy döntöttünk, hogy személyesen visszük el a pénzt, készen arra, hogy Isten összetörje még jobban a szívünket.

„Ne félj, mert megváltottalak…” - Beszámoló gyülekezeti kirándulásról

Polgár Tibor / 2014-08-18 15:39:09

Az elhatározás megszületett…

Közösségünk szervező testvérei e tavaszon is kitűzték a gyülekezeti kirándulás dátumát már hónapokkal korábban, hívogatva mindenkit: kicsiket-nagyokat, időseket-fiatalokat, kívülről-belülről, közelről-távolról. Gyülekezetünk életében immár hagyománynak számító „egyetemes” – vagyis a gyülekezet minden egyes tagját, minden korosztályát megszólító – kirándulások ezen epizódjához most először csatlakozó családunk három tagja kéretett fel e rövid összefoglalóra.

Ami a lelkemben motoszkált…

Kirándulásunk, közösségi elvonulásunk egy különösen felfokozott isteni szent időszakban történt; Krisztusunk kereszthalálának és feltámadásának ünnepe után 42 nappal, a mennybemenetel ünnepét követő napokban és a Lélek eljövetelének „elő-hetében”. Ilyenkor a jézusi ember szíve telve van égi honvággyal. A kirándulás - kiváltképp az erdei -, Isten eszköztárának egyik leghatásosabb eleme. A civilizációs zajoktól eltávolodva, az erdő csendjében újra meglátogathattuk a hiteles élőhelyét a mély beszélgetéseknek, találkozásoknak, amikor nem rohanunk, hanem időt adunk - a legdrágábbat - egymásnak és a Fennebbvalónak. Ez az, legalábbis, aminek híján van az egyre inkább virtuális világába burkolódzó mai ember, és talán észre sem veszi már, hogy ki kéne törni egyre gyakrabban abból, és visszatalálni a másik emberhez, a testvérhez, Istenhez.

Gondolatok a presbiteri elhívásról… A média felhasználásáról…

Polgár Tibor / 2014-08-16 05:53:48

Dr. Huszár Pál főgondnok Presbiter című könyve kerülvén kezembe, visszaidéződtek a gondolatok a tavaly őszi, azonos témájú egyházmegyei, presbiteri konferenciáról, fenti szerző, és Köntös László egyházkerületi lelkészi főjegyző média témakörben izzó átéléssel elmondott szavai nyomán.

Előadás közben a páli igehely járt a fejemben profán fogalmazással, miszerint, „mindeneknek mindenné lettem…” Az apostol életét is feláldozó szent célja érdekében, mindenkinek igyekszik az akaratát-kérését teljesíteni, csakhogy az ige és így az örök élet lehetősége felé terelgethesse a vele kapcsolatba kerülőket.

Talán nekünk, presbitereknek is hasonlónak kellene lennünk magamat is beleértve, ilyen módon kellene próbálnunk leélni földi életünk hátra lévő részét, amennyiben már élő hitre jutva szent küldetésnek tartjuk az evangélium hirdetését.

Az igehelyet pedig azért idéztem csak profán módon, mert számomra, teológiai végzettség nélküli, évtizedesen hitben járó ember részére (58) nem az igehely abszolút pontossága, hanem a való életemben, mások életében, emberi segítséggel, a Szentlélek közreműködésével betöltött hatása a fontosabb.

Hiszem az életemben megélt több vargabetű és buktató ellenére is, hogy a presbiter, ha már a Mindenhatóval „kiegyezett” - mindegyikünk szeretett „Pali bácsijának” szavaival élve -, őrálló kell, hogy legyen az aktuális saját helyén, ahova az Isten éppen helyezte, időtől, lelkésztől (esetleg helytől is) függetlenül.