Mezőföldi Református Ifjúsági Találkozó (MERIT)-2024
2024. november 9-én szombaton délután a soponyai közösségi házba a mezőföldi református gyülekezetekek ifjai érkeztek, több mint nyolcvanan. A házigazda soponyai fiatalok mellett Dégről, Fehérvárcsurgóról, Iszkaszentgyörgyről, Kislángról, Kálozról, Lajoskomáromból, Magyaralmásról, Mátyásdombról, Polgárdiból, Székesfehérvárról, Sáregresről jöttek fiatalok. A találkozója témája a bizalom volt.
Az alkalom elején a házigazda, Kovács Csiba Krisztina soponyai lelkész köszöntötte a résztvevőket. Ezután játékos formában ismerkedtek egymással önfeledt hangulatban a 12-22 év közötti fiatalok. Az ötletes közösségi játékokat Gilicze Noémi vezette. A vidám játékok segítettek az ismerkedésben és az egymásra hangolódásban.
A zenei szolgálatot a közös soponyai-kislángi református ifjúsági énekcsoport, a „Templom Hangjai" vezette Szabóné Papp Anikó és Godó István vezetésével. A gitár, szintetizátor mellett dob és furulya kísérte a dalokat. Keresztyén énekeink segítettek lelkileg elcsendesedni és ráhangolódni a Szentírás üzenetére. Sallayné Sziki Judit lelkipásztor hirdette Isten szavát a fiatalok nyelvén. Gyakorlati, hétköznapi példákon keresztül világította meg, mennyire fontos, hogy teljes bizalommal forduljunk Isten felé.
Az alkalom gerincét Léder Tamás székesfehérvári ifjúsági lelkész előadása alkotta. Az előadásban a bizalommal kapcsolatos legfontosabb pszichológiai irányvonalakat is bemutatta, majd az Isten és ember közötti bizalomról, szeretetkapcsolatról szólt személyes bizonyságtételében. Egy szép éneket is megtanított a jelenlévőknek, majd készségesen válaszolt a rengeteg kérdésre.
Az előadás után a fiatalok életkoruk szerint hat csoportban beszélgettek lelkipásztorok vezetésével a hétköznapokban, saját kapcsolataikban a bizalomról. A kiscsoportos beszélgetések után kötetlenebb formában folytatódtak fakultatív módon a programok: bibliodráma, karkötő készítés, beugró-játék, gombfoci közül lehetett választani. Köszönetet mondunk Diószegi Anna soponyai polgármesternek amiatt, hogy használhattuk erre a keresztyén ifjúsági találkozóra a közösségi házat, mert annak kisebb és nagyobb termeit rendkívül jól ki tudtuk használni a különféle foglalkozásokhoz.
Az alkalom szeretetvendégséggel, kötetlen beszélgetésekkel ért véget. A soponyai-kislángi gyülekezet tagjai látták vendégül a fiatalokat szendviccsel, palacsintával, süteménnyel. Hálás szívvel köszönjük a szolgáló fiatalok, felnőttek, lelkipásztorok önzetlen segítségét. Köszönjük A Mezőföldi Ref. Egyházmegye támogatását. SDG!
Kovács Csiba Krisztina
soponyai lelkész
A fényképeket készítette: Nt.Gállné Medveczky Borbála lelkipásztor készítette.
(A fényképek a csatolt galériában tekinthetők meg.)
Női napunkon történt
Egyházmegyei női napunkon Prof. Dr. Bagdy Emőke A hit szerepe és rendeltetése az életünkbencímmel tartott előadást október 12-én. 54 szolgáló testvérünk példaértékű összefogását, munkáját áldottameg Isten, s több mint kétszáz hölgy jött el a templomunkba. Ellenbruckné Kiss Aranka lelkésznő, akiaznapra lelkigondozói szolgálatot vállalt, így fogalmazott: „Ide mindig nagy várakozással érkezik az ember,hiszen megéljük a találkozás, a közös hit örömét olyanokkal is, akikkel esetleg ritkábban találkozunk."
Az alkalom elején az Igére Hangolva zenekar nőtagjainak szolgálata által énekelhettünk együtt. Anapi téma kapcsán fuvolásunk, Lakatosné Tolnai Gabi osztotta meg: „Megerősítést kaptam abban, hogyamelyik úton járok, az jó... és erre nagyon nagy szükségem volt most." Az áhitatot Borsos Teréz táci lelkésznőtartotta, aki elmondta: „Professzor asszony sok dologról beszélt, jó volt ezeket újra meghallgatni, megerősödniezekben a dolgokban. Jó a szolgálatban továbbadni a bátorítást, hogy a hit az egy nagyon nagy dolog, amirevigyáznunk kell, amit meg kell becsülnünk."
Imre Bálint esperes úr idén is köszöntötte a hölgyeket, majd úgy nyilatkozott: „Az előadás témájának agondolati síkja az, ami meghatározó ebben a mai világban, és számomra fontos, hogy a hit megélése és annakmódja miként tud másokat odavezetni Jézus Krisztushoz."
Más testvérek is kifejezték érzéseiket, amit az előadás nyitott meg bennük: „Ez egy hatalmas dolog voltnekem, egyszerűen csodálatos volt végighallgatni. Nem győztem kapkodni a fejemet, fontosabbnál fontosabbgondolatokat hallottam. Egyelőre próbálom összerakni, még annyira friss a dolog. Mindenki sírt körülöttem,potyognak a könnyeim. A szeretet mindenek felett... Sosem hallottam még élőben Bagdy Emőkét, nagyon örülök,hogy eljöttem, köszönöm szépen" (Izsayné Ica). „Vegyes érzések vannak bennem... de hálás vagyok." (PénteknéAnikó) „Magával ragadó volt... mindig, amikor az ember hit által erőt nyer, akkor ilyen tiszta bizonyságtételrealkalmas" (Szabó Virág lelkésznő). „Pedagógus vagyok, nekem mindig a továbbgondolás a lényeg, hogy hogyantudom alkalmazni ezt, amit hallottam. A gyermek tapasztalatom szerint mindig adni akar, de nagy mulasztásvan a szülői társadalomban, sok gyereknél látjuk, hogy érzelmi kötődés nem alakult ki. Olyan súlyos sérülésekvannak, amit ők nem is tudnak, csak mi látjuk. Ezen agyalok, hogy hogy lehetne ezt áthidalni." (Imre BálintnéBea). "Pszichológusként én kicsit szakmai és lelki szemmel is jöttem. Nekemnagyon jólesett azt hallani, hogy a pszichológiát lehet mint tudományt úgy értelmezni, hogy az valódi igazolástadjon az én hitemre. Ez a kettő összecsenghet és merhetek - mint ahogy Emőke is kiállt - saját hitbelimeggyőződést vallani. Jó, amikor a hit, ami bennünk van, az összeér azzal, amit mi képviselünk apszichológiával. Nyithatunk úgy az emberek felé, hogy ez áldás legyen, és ezt Isten bízta ránk." (D. Bús Ági)
Reggelivel, tízóraival előre készültek, és a gyülekezeti házban már a korai órákban terítettek a Budaiúti nőtestvéreink. Közülük Szabó Józsefné Ica nénit kaptam el pár szóra: „Nagy örömmel és szeretetteljöttem, mert sok ember van, akit szeretek itt. Boldoggá tesz, hogy mindenki jól érzi magát. Sok segítségetkaptunk, sok süteményt, ételt, és ez arról beszél, hogy mindenki örömmel jött, ahogy én is." Besszerné HalmiGyörgyi csatlakozott szavaihoz: „Nekem a jobb adni mint kapni élményét adja ez a mai nap. Nagy szeretettelkészültünk erre az alkalomra. Azt élem meg, hogy a köszönetben, a mosolygós szemekben végigvonul rajtam egyjó érzés."
A korosztályokra bontott kiscsoportos beszélgetések után ebéddel zárult az alkalom, mellyel kedvesférfitestvéreink járultak hozzá a napunkhoz. Köszönet a találkozásokért, szolgálatokért, a lelki épülésért!Egyedül Istené a dicsőség!
Ludvigné Izsay Szilvia
beosztott lelkipásztor
Reformációi és jubileumi hálaadó istentiszteletet tartottak Székesfehérváron. A „Jubileum 200" református emlékév záró alkalmán közösen ünnepeltek a város gyülekezeteivel egyházi és világi vezetők, társegyházak képviselői és a Mezőföldi Református Egyházmegye reformátusai. Ezékiás király példáján keresztül az Istenben bízó, szolgáló hit áldásáról prédikált az alkalmon Steinbach József püspök.
A teljes beszámoló a tovább mögött olvasható.
tovább
Szeretetkapcsolatainkhoz kötődik a boldogságunk
Mezőföldi Református Egyházmegyei Konferencia 2024.
Azt gondolom, sokak nevében írhatom, hogy évről évre nagy várakozással tekintünk a Mezőföldi Református Egyházmegyei Női Konferencia elé, amelynek idén is a Székesfehérvár Budai Úti Református Egyházközség adott otthont 2024. október 12-én, szombaton. Az alkalom vendége Prof. Dr. Bagdy Emőke volt, aki A hit szerepe és rendeltetése az életünkben címmel tartott igazán értékes előadást lenyűgöző, lendületes stílusában.
A konferencia kezdetén a Budai úti gyülekezet Igére hangolva zenekarával együtt dicsőíthettük Istent szíveket megérintő énekekkel. Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese, valamint az alkalom főszervezője, Berzéné Bezdán Erika, a Budai úti gyülekezet lelkipásztorának, Berze Jánosnak a felesége köszöntötte az egybegyűlteket. Imre Bálint esperes úr kiemelte: az alkalom az idén 200 éves székesfehérvári reformátusság programsorozatába illeszkedik. Dániel könyve 7. fejezetének végét olvasta fel igei köszöntésül: „Így végződött a beszéd. Engem, Dánielt, gondolataim nagyon megrémítettek, még az arcom is belesápadt. De a mondottakat eszemben tartottam." (Dán 7:28). Mi se feledjük az Úr szavát! Berzéné Bezdán Erika pedig a konferencia általa választott igei mottójára hívta fel a résztvevők figyelmét: „... reményteljes jövőt adok nektek." (Jer 29:11).
Az áhítat szolgálatát Borsos Teréz táci lelkésznő végezte, aki a Bibliaolvasó kalauz aznapi igerésze (Mt 27:11-14) alapján hozta el közénk Isten üzenetét. Az ige továbbvisz bennünket Jézus szenvedésének útján. Pilátus átlát a főpapok szándékán, de nem mer, nem akar jól dönteni. Kérdésére („Te vagy a zsidók királya?") Jézus így válaszol: „Te mondod". Ez tulajdonképpen azt jelenti: 'döntsd el te magad', 'ítélj meg engem'. Akár ezt is kérdezhetné: „Te mit gondolsz rólam? A te életedben király vagyok?" Utána Jézus már nem szól semmit. Nem azért, mintha gyáva lenne vagy nem tudná magát megvédeni. A krisztusi hallgatás, a csend érted történik. Ebben találd meg azt a szeretetet, oltalmazást, amely Benne van. Ismerd fel a te életed Urát! Pilátus csodálkozik - mi hogyan reagálunk? Elcsodálkozunk mindazon, ami miattam, értem, helyettem történt? „Ki kétkedőn boncolja Őt, / Annak választ nem ád, / De a hívő előtt az Úr /Megfejti önmagát." (Az Úr csodásan működik c. ének)
Az áhítat után Dr. Bagdy Emőke előadása következett. Sokrétű, szerteágazó mondanivalójából a legfontosabb gondolatokat igyekszem kiemelni. Társas lények vagyunk; ha nem közösségben élünk, elpusztulunk. Már születésünk előtt van társunk - édesanyánkban növekszünk. Születésünk után is szükségünk van rá, nélküle életképtelenek vagyunk, tőle függ a létünk. Az anya egyszerre etet és szeret. Ha az apa feldobja a gyermekét a levegőbe, biztos lehet benne a gyermek, hogy az apja elkapja őt. Kialakul benne a bizalom. Boldogságkutatás során, amikor megkérdezték az embereket, mikor voltak a legboldogabbak az életükben, az derült ki, hogy ez minden esetben szeretetkapcsolathoz kötődik. Az egészséges lelki fejlődésnek egységben kell lennie a testi és kapcsolati fejlődéssel. Küldetés és rendeltetés nélkül az emberi élet nulla. Mi, hívők a mai világban ellenkultúrát képviselünk. Pontos instrukciónk van rá, hogyan kell élnünk. Erkölcsiség és erkölcsösség nem ugyanaz: az előbbiben az foglaltatik benne, hogy mit szabad és mit nem, az utóbbiban pedig az, hogy az előbbiből mit tartunk be, vagyis ugyanazt éljük-e, amit hiszünk és vallunk. Ha ápoljuk az Istennel való kapcsolatunkat, akkor imádkozunk. Ebbe az is belefér, hogy ha éppen olyan helyzetben vagyunk, akkor azt is lehet mondani, hogy „Uram, most nem tudok imádkozni." Ma értékválság van - a materiális kultúra a javak gyűjtését állítja középpontba, ami a személyes kapcsolatokat szétrombolja. Igazából akkor vagyunk felnőttek, ha tudunk szeretetet adni. A tartós kapcsolat olyan, mint a boltív - a két oszlop össze van kötve. A harmonikus együttélés feltétele a szeretetkapcsolat. „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet." (1Kor 13:13) Kiért és miért élünk? Ha ezt meg tudjuk mondani, egészségesebbek és hosszabb életűek leszünk. Egy onkológus orvos, Bernie S. Siegel Szeretet, gyógyítás, csodák című könyvét ajánlotta a téma kapcsán az előadó. Ha a másikért szeretnénk tenni, a másikért meggyógyulni egy betegségből, azzal magunknak is jót teszünk, a mi immunrendszerünk is jobb lesz. „Mindazáltal jó légy, mindenkivel jót tégy!" - idézte végül Csokonai Vitéz Mihályt Dr. Bagdy Emőke.
Szabóné Miklós Eszter versmondó testvérünk egy gyönyörű költeménnyel köszönte meg Dr. Bagdy Emőkének az előadást, Kosinszky Ágnes Áldás című versével kérte az életére Isten áldását. Imre Bálint esperes úr és Berzéné Bezdán Erika pedig csodaszép tárgyi ajándékokkal kedveskedett a professzor asszonynak.
Szünetet követően az egyházmegye gyülekezetei kaptak igei áldást egyenként Borsos Teréz és Ludvigné Izsay Szilvia lelkipásztorok tolmácsolásában. Majd a kiscsoportos beszélgetések következtek korosztályonként tíz csoportban. Mindegyikről nem tudok beszámolni, de a mi legfiatalabb korcsoportunkat úgy megmozgatta az előadás, hogy egymás után érkeztek a hozzászólások, jöttek a gondolatok, és el is röppent az az egy-másfél óra, amely a rendelkezésünkre állt. Ebédközösséggel zártuk az alkalmat, amely lehetőséget adott a testvérekkel való beszélgetésre, kapcsolódásra is.
Hála az Úrnak, aki ezúttal is egybehívott bennünket, nőtestvéreket, hogy Rá figyelve, szeretetben együtt tölthessük ezt a néhány órát. Legyen áldás a további alkalmakon is!
Ujváriné Császár Boglárka
tovább
A székesfehérvári reformátusság 200 éves rendezvénysorozatának keretében a Talentum Református Általános Iskola könyvtárában megrendezett versünnep méltó tisztelgés volt Bódás János emléke előtt.
A megemlékezés bevezetőjében Bakonyi István irodalomtörténész hitelesen és érzékletesen jelenítette meg Bódás személyiségét, emberi nagyságát, aki a protestáns költészet egyik legjelentősebb képviselője.
Bódás János, református lelkész és költő, 1905-ben született Tácon, Székesfehérváron halt meg 1987-ben. Középiskolai tanulmányait Pápán, a Református Kollégiumban végezte, majd teológiát tanult. 1939-től, egészen nyugdíjba vonulásáig, 1974-ig szolgált a székesfehérvári gyülekezetben. Bár már egészen korán, az 1920-as évektől alkotott, saját költői hangjára azonban csak később, fehérvári szolgálatának idején talált rá. Első verseskötete 1926-ban, Pápán jelent meg Új titkok előtt címmel. Művei nemcsak hitének, de világképének is tolmácsolói.
Isten és embertársaink szolgálata az elveszíthetetlen öröm forrása -vallotta Bódás.
Költészete máig élő és ható, ahogy azt az eseményen megjelenő résztvevők és nézők magas száma is mutatta, még ma is sokan olvassák és szeretik.
Bakonyi István előadását követően a két fehérvári gyülekezet irodalmat kedvelő, lelkes tagjai egy-egy szabadon választott Bódás-vers elszavalásával saját hitükről is bizonyságot tehettek. A szavalók széles korosztályt képviseltek- az általános iskolás diáktól a nyugdíjas klub tagjáig.
A rendezvényt Cserta Gábor székesfehérvári művész saját megzenésített Bódás-versei tették még emlékezetesebbé.
/Talentum Református Általános Iskola/
Forrás: http://www.refdunantul.hu/hir/mutat/24846/
tovább
Kedves Olvasóink!
Kedves Nőszövetségi Tagok!
Szeretettel osztjuk meg önökkel a hírt, miszerint feltöltésre került az idei Kárpát-medencdei Imanap füzete a Szlovákiai Református Egyház honlapjára.
Két verzió készült, az egyik füzet formájában letölthető - füzetként fogja kinyomtatni, a másik pedig a szöveg, ha valakinek úgy felel meg.
A linken keresztül elolvasható az Imanap-előkészítő konferencia beszámolója, illetve letölthető az imanapi füzet.
Link: http://reformata.sk/mutat/8678/
A Kárpát-medencei Imanap füzete feltöltése került ehhez a bejegyzéshez is letölthető formátumban.
A tovább-ra kattintva érhető el.
Első olvasatra nyugodtan gondolhatná valaki, hogy most az ifjúsági csoportunkról fogok írni és talán akkor is találó lenne ez a cím, de most valami egészen másról szeretnék beszámolni.
Hálásak vagyunk Istennek, hogy 10 éve madárbarát gyülekezet lettünk, ahogy korábban is hírt adtunk erről (Gyöngybagolyvédelem - A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány beszámolója). Egy lelkes fiatalember érkezett akkor hozzánk, aki tudva, hogy csak körülbelül ötven százalék esélyünk van a sikerre, mégis egy OSB lapokból készült dobozt telepített a református templomtoronyba. Ide a tervek szerint egy röpnyíláson keresztül tudnak majd bejutni a madarak. El is készült a doboz, melyet felszerelt a helyére, azzal a reménységgel, hátha visszatérnek ide költeni a gyöngybaglyok, melyek már évtizedek óta hiányoztak Magyaralmásról. Pedig valamikor őshonos madarak voltak itt. A felújítások során azonban mindenütt kizárták őket, így nem tudtak helyet találni a költésre, mert ők óvatosságból magasabb helyeket keresnek, hogy biztonságban lehessenek a fiókáik. Telt-múlt az idő, és mi sokáig hiába vártunk, mikor felmentünk néha a toronyba, bekukucskáltunk egy résen át, de lakók évekig nem érkeztek a költőládába.
Idén azonban megtörtént a csoda, mert mi így tekintünk rá. Egy fiatal gyöngybagolypár költözött be hozzánk. Ezt abból is tudhatjuk, hogy először csak négy-öt tojást láttunk a fészekben. Ez volt az első költés idén, majd a nyári tábor alatt néhány fős csapattal ismét felmentünk a toronyba a harangokhoz és nagy meglepetésünkre útközben azt láttuk, hogy ismét voltak tojások a dobozban. Néhány hete hat új fióka gyűrűzésére került sor és mi nagyon örülünk, hogy idén 10 gyöngybagoly fiókával gyarapodhatott az állomány és hálásak vagyunk, hogy itt találtak otthonra ezek a hasznos madarak, amelyek egyébként összeszedik az egereket, kisebb rágcsálókat, kártevőket a környéken.
Tudjuk, hogy sajnos valószínűleg nem fogja minden fióka megérni az érett felnőttkort, mégis van folytatás. Ez a hat fióka is kirepül, mint az előző négy, de a fiatal pár minden bizonnyal itt marad és reméljük, még sokszor megörvendeztetnek bennünket fiókákkal. Igaz, néha az esti órákban kicsit meg is ijesztenek minket, mikor vadásznak, váratlanul meglepnek, furcsa hangokat adnak ki, mégis milyen jó, hogy itt vannak!
Valljuk meg őszintén, előfordul, hogy aggódunk a gyülekezetünk jövője miatt, ami érthető is. Nálunk is most van kirepülőben egy ifjúsági csoport, többen megkezdték a főiskolát, egyetemet. De legyen reménységet adó bátorítás ez a példa is, hogy van folytatás. Reméljük, hogy nálunk is hamarosan indul a következő ifjúsági csoport! Hiszem, hogy Isten kegyelméből lesznek mindig újak, gyermekek és fiatalok is! Ha pedig majd kiröpülnek, és úgy tűnik elölről kell kezdeni a magvetést, mert valószínűleg nem marad minden fiatal itt a faluban, akkor is van reménység. A fiatalok közül, akik megtérnek és elkezdik követni az Urat, sokan messze kerülnek majd innen. Mégis milyen jó, hogy most itt vannak! Reménység szerint, majd valahol egy közösség hasznos tagjai lesznek és egy gyülekezet proiftál majd abból, hogy ők itt felnőhettek. Szolgálni fognak az Úrnak és felnőtt felelős keresztyénként viszik majd magukkal a krisztusi szeretetet, a fészekmeleget, amit itthon a gyülekezetben megtapasztaltak.
Legyen ez a mi kis örömünk bátorítás mindenki számára. Van reménység! Istenünk gondviselő szeretete velünk van és ahogy Jézus megígérte, Ő Szentlelke által velünk is marad minden napon a világ végezetéig.
Polgár Tibor
lelkipásztor
Fotók: Kovács Barnabás
tovább