Jubileumi gyülekezeti túra 2024

Polgár Tibor / 2024-11-26 08:34:08

„És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened…” (5 Mózes 8,2)
Első alkalommal 2015-ben 6 fő indult el a Magas-Tátrába… Azóta évente újabb és újabb csúcsokat hódítottunk meg. Idén 17-en húztuk fel túrabakancsainkat, hogy 10. alkalommal is útra keljünk és együtt töltsük az augusztusi hosszúhétvégét. Idén új résztvevők csatlakoztak, köztük több fiatal is.
Szállásunkat a Tatranska Strba kemping kis faházaiban foglaltuk el, ahol megérkezésünkkor már elénk tárult a Magas-Tátra hegyvonulata. 2024. augusztus 19-én kora reggel ugyanolyan izgalommal indultunk, mint a korábbi években. 1340 méterről, a Csorba-tó partjáról kezdtük meg a túránkat. Az éjszakai eső után, a szikrázó nap elkergette a felhőket, így gyönyörű kilátás tárult elénk, ahogy méterről méterre haladtunk felfelé az Elülső-Szoliszkó csúcsára.

Túravezetőnk idei szlogenje: “Cél, a kereszt!” Ez megadta alaphangulatát a napunknak. Sokat nevettünk, beszélgettünk, egymást segítettük a nehéz feladat leküzdésében. Egy rövid pihenőre megálltunk a Szoliszkó menedékház teraszán. Újult erővel folytattuk az utat, és egy bő óra leforgása alatt feljutottunk a 2117 méteres, kettős ormú csúcsra. A 750 méter szintkülönbséget mindenki ügyesen teljesítette, így a kereszt tövében elkészülhetett a közös csoportkép. Innen szép kilátás nyílik a Malompataki-, valamint a Furkota-völgyet övező hegykoszorúra, illetve magára a Malompataki-völgyre, és annak fő nevezetességére a Fátyol-vízesésre is. Fáradtan leérve a vacsoránál hálát adtunk a tartalmas napért.

Másnap reggelre esőre ébredtünk, így az időjárás felülírta eredeti tervünket. Új célunk az Alacsony-Tátra Gyömbér csúcsa lett (2045 m). A páradús, fülledt levegőben nehéz volt feljutni az 1740 méter magasan fekvő Stefánika menedékházhoz. Itt mindenki megpihent, ebédelt, közben egyre jobban gyülekeztek a vészjósló, sötét felhők. Így gyors döntés született, sajnos vissza kell fordulnunk! Az út végén leszakadt az ég, egytől egyig bőrig áztunk… Ennek ellenére mindenkinek nagy élmény volt a három nap, örök emlék marad.

“Valójában nem a hegy az, amit meghódítunk, hanem saját magunk.”


Baranyai Edina és Sáfrán Erika

tovább

Egyre hangosabbak, mégis milyen jó, hogy itt vannak

Polgár Tibor / 2024-10-18 06:40:33

 

Első olvasatra nyugodtan gondolhatná valaki, hogy most az ifjúsági csoportunkról fogok írni és talán akkor is találó lenne ez a cím, de most valami egészen másról szeretnék beszámolni.

 

Hálásak vagyunk Istennek, hogy 10 éve madárbarát gyülekezet lettünk, ahogy korábban is hírt adtunk erről (Gyöngybagolyvédelem - A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány beszámolója). Egy lelkes fiatalember érkezett akkor hozzánk, aki tudva, hogy csak körülbelül ötven százalék esélyünk van a sikerre, mégis egy OSB lapokból készült dobozt telepített a református templomtoronyba. Ide a tervek szerint egy röpnyíláson keresztül tudnak majd bejutni a madarak. El is készült a doboz, melyet felszerelt a helyére, azzal a reménységgel, hátha visszatérnek ide költeni a gyöngybaglyok, melyek már évtizedek óta hiányoztak Magyaralmásról. Pedig valamikor őshonos madarak voltak itt. A felújítások során azonban mindenütt kizárták őket, így nem tudtak helyet találni a költésre, mert ők óvatosságból magasabb helyeket keresnek, hogy biztonságban lehessenek a fiókáik. Telt-múlt az idő, és mi sokáig hiába vártunk, mikor felmentünk néha a toronyba, bekukucskáltunk egy résen át, de lakók évekig nem érkeztek a költőládába.

 

 

Idén azonban megtörtént a csoda, mert mi így tekintünk rá. Egy fiatal gyöngybagolypár költözött be hozzánk. Ezt abból is tudhatjuk, hogy először csak négy-öt tojást láttunk a fészekben. Ez volt az első költés idén, majd a nyári tábor alatt néhány fős csapattal ismét felmentünk a toronyba a harangokhoz és nagy meglepetésünkre útközben azt láttuk, hogy ismét voltak tojások a dobozban. Néhány hete hat új fióka gyűrűzésére került sor és mi nagyon örülünk, hogy idén 10 gyöngybagoly fiókával gyarapodhatott az állomány és hálásak vagyunk, hogy itt találtak otthonra ezek a hasznos madarak, amelyek egyébként összeszedik az egereket, kisebb rágcsálókat, kártevőket a környéken.

 

 

Tudjuk, hogy sajnos valószínűleg nem fogja minden fióka megérni az érett felnőttkort, mégis van folytatás. Ez a hat fióka is kirepül, mint az előző négy, de a fiatal pár minden bizonnyal itt marad és reméljük, még sokszor megörvendeztetnek bennünket fiókákkal. Igaz, néha az esti órákban kicsit meg is ijesztenek minket, mikor vadásznak, váratlanul meglepnek, furcsa hangokat adnak ki, mégis milyen jó, hogy itt vannak!

 

Valljuk meg őszintén, előfordul, hogy aggódunk a gyülekezetünk jövője miatt, ami érthető is. Nálunk is most van kirepülőben egy ifjúsági csoport, többen megkezdték a főiskolát, egyetemet. De legyen reménységet adó bátorítás ez a példa is, hogy van folytatás. Reméljük, hogy nálunk is hamarosan indul a következő ifjúsági csoport! Hiszem, hogy Isten kegyelméből lesznek mindig újak, gyermekek és fiatalok is! Ha pedig majd kiröpülnek, és úgy tűnik elölről kell kezdeni a magvetést, mert valószínűleg nem marad minden fiatal itt a faluban, akkor is van reménység. A fiatalok közül, akik megtérnek és elkezdik követni az Urat, sokan messze kerülnek majd innen. Mégis milyen jó, hogy most itt vannak! Reménység szerint, majd valahol egy közösség hasznos tagjai lesznek és egy gyülekezet proiftál majd abból, hogy ők itt felnőhettek. Szolgálni fognak az Úrnak és felnőtt felelős keresztyénként viszik majd magukkal a krisztusi szeretetet, a fészekmeleget, amit itthon a gyülekezetben megtapasztaltak.

 

Legyen ez a mi kis örömünk bátorítás mindenki számára. Van reménység! Istenünk gondviselő szeretete velünk van és ahogy Jézus megígérte, Ő Szentlelke által velünk is marad minden napon a világ végezetéig.

 

 

Polgár Tibor

lelkipásztor

 

Fotók: Kovács Barnabás

tovább

Tavasz a magyaralmási gyülekezetben

Polgár Tibor / 2024-09-15 05:51:47

„Be vagyok zsongva, virul a tavaszom. be vagyok zsongva, le se tagadhatom. Be vagyok zsongva, sok buta, szürke nap után, megint színes a világ!” –írja Pintér Béla az egyik kedves gyerekdalában, és igen, én be vagyok zsongva attól a sok csodás dologtól, amit ezen a tavaszon Istennel élhetett át a magyaralmási református gyülekezet.

A húsvéti örömünkről már született egy cikk, de itt is megemlítem azt a nagypénteki áhítatos húsvétra hangolódásunkat, amelyet gyülekezeti tagjaink készítettek és adtak elő a gyülekezetnek Debreczeni Tibor Hol vagy most Istenúr? című műve alapján. Ezt követte a gyermekeknek szóló nagyszombati örömhírklub, ahol élménypedagógiai módszerekkel ismertettük meg a gyerekekkel az evangéliumot, a kereszt titkát. Hátra is dőlhettünk volna, hogy mi megtettük a magunkét, de itt nem állt meg a tavaszi zsongás.

 

Bizony a gyülekezet nem csak gyerekekből áll, a férfiak is kivették a részüket a közös tavaszi élményből és hálaadásból. Hatalmas mennyiségű fát kapott gyülekezetünk, 4 nagy nyárfa került be az udvarunkra. Ugyan a gyülekezet kapta ajándékba és a lelkészcsalád fogja fűtésre használni, de a férfitestvérek segítsége nélkül az a famennyiség nagyon sokáig foglalta volna a gyerekek focipályáját. Itt viszont rövid egyeztetés után egy szép szombati reggelen megjelentek a férfiak, és heroikus küzdelemmel feldolgozták a téli fűtenivalót. Könnyekig ható volt, hogy derekukat, erejüket nem kímélve addig nem ültek asztalhoz, amíg az utolsó tuskó is oda nem boríttatott a pincénk elé. Ifisek, gyerekek is besegítettek, idősebb férfijaink pedig szarvasból készült finom pörkölttel jutalmazták a szorgos és kitartó társaikat. Másnap hálát adtunk az istentiszteleten azért a szeretetért, amit felénk megbizonyítottak testvéreink. Azt hiszem, a következő hideg telek során minden egyes begyújtásnál csordultig lesz a szívünk, és nem csak a fa melege fogja fűteni a házunkat, hanem a felénk megbizonyított szeretet is.

 

Az asszonyaink is kivirultak ezen a tavaszon. Október óta rendszeresen összejövünk a környező települések református asszonyaival, hogy egymás hite által épüljünk, együtt imádkozzunk. Május hónap a magyaralmási asszonyoknak jutott, és nagy izgalommal készültünk és vártuk a nőtestvéreket. Mivel pont anyák napja után voltunk, és a szívünkben még ott volt a gyerekek anyák napi templomi műsorának kedves öröme, úgy gondoltuk, mi lenne, ha gondolatainkat, imádságainkat a Biblia kiemelkedő anyái köré fonnánk. Képes vetítéssel megismerkedtünk néhány különleges anyasorssal. Éva, a fáraó lánya, a sareptai özvegy, Betsabé, a kánaáni asszony és egy hívő nagymama, Loisz történetén át gondolkodtunk el, és fedeztünk fel hasonlóságot a magunk sorsával, majd egy imasétán vettünk részt, ahol lehetőség volt gyógyulni, megosztani egymással személyes történetünket és egymásért imádkozni.

 

Azt hinnénk vége a tavaszi zsongásnak, de nem. Mert jött a konfirmáció. És ez a konfirmáció igazán különleges volt a számunkra. 13 éve szolgálunk itt. Ezek a gyerekek, akik most vallást tettek hitükről akkor születtek, mikor mi ideérkeztünk. Láttuk őket megszületni, együtt örültünk a szüleikkel. Mi mondtuk el az oviban számukra az első bibliai történetet, tőlünk tanulták meg a suliban hittanórán a tízparancsolatot, a nyári tábort ki nem hagynák, sőt, már segítőnek jelentkeztek. De jó látni ezt, de jó része lenni az áldásnak, de jó, hogy megmaradtak! Arathatunk a maga idejében, mert az Úr munkálkodik!

 

 

Végül pünkösdkor eljöttek azok, akik már korábban konfirmáltak. Megható volt az Úr asztala körül sorakozó idősebb és fiatalabb generációt látni, és megszólalt az emlékharang azokért is, akik már nem jelenhettek meg, akik idő közben már a mennyei Atya színe elé kerültek. Többek között két 70 éve konfirmált testvérünk emlékezett meg és tett bizonyságot Isten hűséges szeretetéről, mely oly rég kíséri az életüket, de örömmel láttuk azt a 10 éve konfirmált testvérünket is, aki felnőtt konfirmációval került be a csapatba.

 

 

Zsong a szívem, még mindig, ha a fényképeket nézem. És újra zsong, ha arra gondolok, itt a nyár, és új kalandok várnak ránk a gyülekezetben, ahol Isten Lelke szüntelen munkálkodik, és adja a növekedést mindannyiónknak. És már dalom is van Pintér Bélától, amit nyáron fogok énekelni, mert tudom, hogy Istennek nincs nyári szünet, és izgatottan várom, milyen jó dolgokat készít nekünk elő:

 

„Te vagy a legfőbb kincsem ebben az életben. Hogy megismertelek azzal mindent megnyertem. Örök az élet és örök a nyár, ismerlek már. Örök az élet és örök a nyár, nekem nem kell, (Rajtad kívül) nem kell más.

 

 

psze

 

 

Fotók: Makk Attila és Polgár Illés

tovább

Nyári tábor 2024

Polgár Tibor / 2024-08-15 14:16:33

 

 

Hálásak vagyunk Istennek, Aki velünk volt ezen a héten és megáldott, megőrzött minket.

 

Nagyon köszönjük a sok segítséget, szolgálatot, imádságot, támogatást, felajánlást a Testvéreknek!

 

SOLI DEO GLORIA!

tovább

A CSODÁLATOS MUSTÁRMAG - Július 25-én (csütörtökön) délután fél 5-kor a magyaralmási református templomban

Polgár Tibor / 2024-07-25 07:25:28

tovább

Napközis tábor a magyaralmási református gyülekezetben július 22-26. délután 2 órától

Polgár Tibor / 2024-07-11 13:14:44

tovább

A mi húsvétunk

Polgár Tibor / 2024-04-08 12:16:33

2024 húsvétjának megünneplése igazán különlegesre sikerült Magyaralmáson.



Nagypéntekre a bibliaórára járók közül négy lelkes testvérünk készített egy megrázó előadást Debreczeni Tibor kiváló drámapedagógus: Hol vagy most Istenúr?! című műve alapján. Tibor bácsi már többször volt vendég gyülekezetünkben, előadásait nagyon hitelesen, erővel tárta elénk. Most viszont nem képzett színészek, drámapedagógusok, hanem általunk jól ismert, szeretett gyülekezeti tagjaink hangja jelenítette meg előttünk a Gecsemáné kertet, szinte átéltük, hogy előttünk feszítik keresztre Jézust a Golgotán, de együtt élhettük át a húsvétvasárnapi feltámadás örömét is. A magyar költők verseiből merített gondolatokból szőtt szertartásjáték után többen megjegyezték, hogy szinte megelevenedett előttük a húsvéti történet.

Nagyszombatra ébredve gyülekezetünk ifjúsági csoportjával kiegészülve a gyerekeket vártuk örömhírklubba, amelynek az a célja, hogy az ő nyelvükön, minél több érzékszerv segítségével tapasztalhassák meg Isten Igéjét: érezzék és lássák, hogy jó az Úr! Tanultunk egy új húsvéti dalt, és egy kis tárgyi tanítás segítségével bemutattuk nekik, hogy milyen ereje van Jézus kereszthalálának az ő életükre.



Majd elindultak a nyári táborban megismert titkosügynökökkel, hogy újabb feladványokat teljesítsenek. A templomban a keresztre szegezhették bűneiket, majd kipróbálhatták, milyen volt Jézus korában a temetkezés, milyen lehetett gyolcsba tekerve lenni, és hogy milyen nehéz belekalapálni egy szöget egy fába, végül megsütöttük a feltámadás bucinkat is, emlékezve a nyitott sírra. Azért a csokitojás keresés se maradt el, de ott volt egy hatalmas csokibárány is elrejtve, hadd tudják meg a gyerekek, melyik állat is igazán a húsvét jelképe. Egy nagy csocsóbajnoksággal zártuk a programot, hiszen nemrég gyülekezetünk pályázati pénzen vett egy új, hatalmas csocsót, és azt muszáj volt a gyerekeknek kipróbálni!
A húsvétunk fénypontja a vasárnapi istentisztelet volt, és az úrvacsora, amelyben személyessé tehettük mindazt, amit a megelőző napokban Jézusról hallottunk, láttunk, szívünkben érezhettünk. Megteríttetett az asztal, együtt vallottuk meg bűneinket, hitünket, és örvendezhettünk a kegyelemnek. Az ifjak dicsőítése betöltötte a templomot.

 

Éreztük, hogy itt van Isten köztünk. A kereszten még ott voltak a gyerekek kis cédulái felszegezve, a farönk a szögekkel, a kalapács. A fülünkben még ott zengtek a nagypénteki szerepjáték szavai, testvéreink hangján. Az istentisztelet után eddig se szaladtunk haza, szeretünk a templomkertben megállni, beszélgetni. Most is így volt, de most nagyobb szeretettel és hálával öleltük meg egymást, köszöntük meg a szolgálatokat, amelyek meggazdagítottak minket. Aztán a gyülekezet még találkozott egyszer húsvéthétfőn is, mégse éreztük úgy, hogy de jó, hogy vége az ünnepnek, mert olyan jó volt megélni a közösséget egymással és az Úrral!

psze

 

Fotók: Szarvas Huba, Dezső Tamás

tovább

Ökumenikus Esték 2024

Polgár Tibor / 2024-01-17 09:15:50

 

tovább

Gyülekezeti kirándulás Szentendrén

Polgár Tibor / 2023-11-02 18:54:08

 

Nemzeti ünnepünk reggelén 50 fős csapattal indultunk Magyaralmásról a Szentendrei Skanzenbe. Célunk elsősorban a nemrégiben elkészült Erdély épületegyüttes megtekintése volt. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyüttesének köszönhetően bepillantást nyerhettünk nemcsak az erdélyi falu, hanem a székelyföldi városok lakóinak polgárosodó életébe is. A kisvárost hat épület, az erdélyi falut öt porta és az egyházi telken álló unitárius templom, iskola, kultúrház jeleníti meg. Nekünk almásiaknak azért is kedves volt ide ellátogatni, mert testvértelepülésünkről Homoródalmásról is elhoztak egy házat, amelyet itt építettek fel újra. Még egy gondolat ehhez az erdélyi állomáshoz: szeretem Reményik Sándor verseit és itt érintett meg a költő egy általam még akkor nem ismert verse. Jó volt átolvasni, átgondolni a sorait. Két fény között című verse arra hívja fel a figyelmünket, hogy milyen fontos nekünk is világítani. A csodálatos erdélyi kalandozás után, amit még egyszer nagy szeretettel ajánlunk mindenkinek, igyekeztünk még néhány tájegységet meglátogatni, bejárni, de azt is megállapítottuk, hogy bár ragyogó időt kaptunk, egy nap mégis kevés a skanzen alapos és teljes megismeréséhez. Délután kirándulós buszunkkal még bekanyarodtunk Szentendrére, hogy a belvárosban is sétáljunk egyet. Kár lett volna ezt kihagyni! Gyülekezetünk apraja-nagyja igyekezett a rendelkezésre álló rövid idő alatt bejárni a belvárost és mivel addigra már jól megéheztünk egy kis harapnivalóval is kiegészítettük a sétát. A hangulatos városnézés után hazaindultunk. Majd a nagy forgalom miatt kicsit hosszabbra sikerült utazást követően az esti órákban fáradtan, de felejthetetlen élményekkel feltöltekezve, meggazdagodva érkeztünk haza Magyaralmásra. Hálásak vagyunk a csapatért, a gyülekezetért és az együtt töltött napért, amit Isten megáldott és megengedett nekünk.

 

Soli Deo Gloria!

 

Polgár Tibor Csaba

 

lelkipásztor

 

Fotó: Baranyai Edina

tovább

Beszámoló dudari dicsőítő koncertről

Polgár Tibor / 2023-10-10 06:18:32

 

 

 

Október 7-én a magyaralmási ifi részt vett egy dicsőítő estén a dudari református templomban. Tízen mentünk két autóval. A csetényi ifisek adták a koncertet. Lehetőség volt a dalokat velük énekelni, na, hát mi énekeltünk is! Olyan zenék voltak, amelyeket mi itt Magyaralmáson is sokszor énekelünk, szóval nem volt ismeretlen a szöveg. Páran a dudari gyülekezetből néha hátra fordultak megnézni, hogy kik ezek a fiatalok, akik ilyen hangosan énekelnek. Szerintem az összes ifis nevében beszélhetek, hogy ez az est egy igazi lelki felüdülés volt és fél lábbal a mennyországban érezhettük magunkat. Nagyon hálás vagyok ezért a programért és hálás vagyok Istennek, hogy eljutottunk ide és egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk. Dezső Tamás

 

tovább