Talán nincs senki Magyarországon, akit ne nyűgözött volna le Kapu Tibor látogatása a Világűrbe, a csillagok közé. Gondolatai, üzenetei sok szívet megérintettek. Engem is, úgyannyira, hogy idei nyári hittanos táborunkat is a csillagok köré fontuk. Nincs senki, aki felnézve az égre, ne kiáltana fel: Ó, de csodálatos a csillagos ég! Honnan vannak az égitestek? Van-e élet a Földön kívül? Hatással vannak-e az életünkre a csillagképek, a csillagok mozgása?
Ugyanezeket a kérdéseket nem mi tesszük fel először az élet megjelenése óta. Ha nyitott szívvel keressük a válaszokat a tudomány mellett a mi drága vezérünk, a Szentírás is megadja a maga válaszait ezekre a kérdésekre. De először is, el kell fogadnunk, hogy a tudomány nem ellensége a hitnek. A hit ellentéte a hitetlenség, a tudomány/tudás ellentéte a tudatlanság. Akkor jó, ha a kettő kéz a kézben jár, és miközben a tudomány segítségével feltérképezzük a körülöttünk lévő világot, átéljük a találkozást a mi Alkotónkkal, rácsodálkozunk arra a tökéletes rendre és a teremtett világ gazdagságára, ami cégére a mi csodálatos Istenünknek. Maga a Római levél biztat erre minket az 1. rész 19-20. versében: Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az Ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.
Mi tehát a táborban alkotásainak értelmes vizsgálatába kezdtünk! Ennek fényében készítettük hát el a bibliai hetünk tematikáját. segítségül hívva a Vasárnapi Iskolai Szövetség már létező 2018-as Csillagász tábori anyagát. A teremtés története, Ábrahám, József, Bálám és a betlehemi csillag története segítségével, megvizsgálva a mai tudományt és az akkori, kortörténetileg nem elhanyagolható tudományt is, kerestük a választ, mit üzen számunkra a Szentírás a csillagokkal kapcsolatban, hogyan álljunk, hogyan viszonyuljunk az égitestekhez! Ehhez a témához aktualizálva kerestünk dalokat, írtunk jeleneteteket, készítettünk dekorációt (nem akarom különösképpen reklámozni, de az internetes rendelési lehetőség zseniális molinókat és dekorációkat kínál szinte ingyen), hívtunk a bakonybéli Pannon Csillagdából csillagászt, és készítettünk elő kézműves ötleteket.
Természetesen ez az izgalmasnak látszó tábori téma még nem garancia arra, hogy eléri a célját a hét: közelebb kerüljünk Istenhez, ne csak tanuljunk róla, hanem szívünkbe fogadjuk Őt. Vasárnapról-vasárnapra jöttünk hát össze imádkozni mi, munkatársak. Eljött mindenki, aki valamit fel tudott ajánlani, időt, eszközt, pénzt, imatámogatást, hogy Isten elé vigyük a vágyat, ami megfogant a szívünkben: Légy Te az első, Jézus, ebben a táborban! Rólad szóljon, Te dicsőülj meg! Te töltsd be a szükségeinket! Legyen mindenre ember, adj jó időt! Ilyen és ehhez hasonló imádságokkal a szívünkben indultunk neki a hétnek. És arról tehetek bizonyságot, hogy Isten megáldott bennünket mindennel, amire szükségünk volt!
tovább
2025 húsvétján is gazdag programmal készültünk gyülekezetünk gyermekei számára, hogy bemutassuk nekik az ünnepkör üzenetét. Nálunk nagyszombaton a felnőttek csendben készülnek, a gyerekek viszont boldog rácsodálkozással foglalják el a gyülekezeti házat, templomkertet és udvart.
A nagytermünk hatalmas táblájára már a kisifisek írták fel krétával a húsvéti dalok szövegét, és előző nap is ők jöttek át a parókia konyhájára, hogy együtt gyúrják be velem a feltámadás buci tésztáját. Mert kell, hogy érezzék és lássák a gyerekek, hogy jó az Úr, örökkévaló az Ő kegyelme! Csak beszéddel nem tudjuk megértetni, kell, hogy kinyíljon előttük az üres sír, még ha az csak egy édes tésztából készült sír is, hogy él az Úr! Nincs itt, mert feltámadt!
Az idén Barabbás történetén keresztül egy táblarajz segítségével hallhatták és láthatták, hogy mit jelent a miattam, helyettem, érettem történő helyettes áldozat. Együtt keresték a gyerekek a csokitojást, ami között mindig lapul egy csokibárány, hogy megértsék, Jézus Isten Báránya a számunkra, aki feláldoztatott a mi bűneinkért. Együtt készítettünk kis asztali díszt is, hogy a családok asztalán húsvétkor legyen egy kis emlékeztető, mit is ünneplünk.
Mindeközben éneklünk és éneklünk, gyermeki nagy hittel. Mert az a tapasztalatunk, hogy ezek a gyermekénekek belevésődnek a kis szívekbe. Egy édesanya küldött egy kis videót arról, hogy 3 éves kislánya hintázás közben boldogan énekli a Rút volt szívem, sötét című kis gyermekéneket a játszótéren. Most ebbe a kis gyermekszívbe azt is elültettük, hogy hogyan mondhat igent Istennek, és nemet a bűneinek. A dalok szövege azóta is a táblán van, hátha a felnőttek is elolvassák, és elgondolkodnak a dal üzenetén, hisz nem vár tőlünk Isten sokat, csak hogy odaforduljunk felé, igent mondjunk neki, ugyanakkor forduljunk el a bűneinktől, megtisztulva Jézus kegyelméből.
És ahogy megtelt az imaterem, de úgy, hogy egy tűt se lehetett volna leejteni, éreztem magam is, és láttam, hogy jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme! Nem mondott le rólunk, fiainkról, lányainkról, összegyűjtötte őket, mert szereti az Úr azokat, akik neki igent mondanak!
psze
tovább
„És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened…” (5 Mózes 8,2)
Első alkalommal 2015-ben 6 fő indult el a Magas-Tátrába… Azóta évente újabb és újabb csúcsokat hódítottunk meg. Idén 17-en húztuk fel túrabakancsainkat, hogy 10. alkalommal is útra keljünk és együtt töltsük az augusztusi hosszúhétvégét. Idén új résztvevők csatlakoztak, köztük több fiatal is.
Szállásunkat a Tatranska Strba kemping kis faházaiban foglaltuk el, ahol megérkezésünkkor már elénk tárult a Magas-Tátra hegyvonulata. 2024. augusztus 19-én kora reggel ugyanolyan izgalommal indultunk, mint a korábbi években. 1340 méterről, a Csorba-tó partjáról kezdtük meg a túránkat. Az éjszakai eső után, a szikrázó nap elkergette a felhőket, így gyönyörű kilátás tárult elénk, ahogy méterről méterre haladtunk felfelé az Elülső-Szoliszkó csúcsára.
Túravezetőnk idei szlogenje: “Cél, a kereszt!” Ez megadta alaphangulatát a napunknak. Sokat nevettünk, beszélgettünk, egymást segítettük a nehéz feladat leküzdésében. Egy rövid pihenőre megálltunk a Szoliszkó menedékház teraszán. Újult erővel folytattuk az utat, és egy bő óra leforgása alatt feljutottunk a 2117 méteres, kettős ormú csúcsra. A 750 méter szintkülönbséget mindenki ügyesen teljesítette, így a kereszt tövében elkészülhetett a közös csoportkép. Innen szép kilátás nyílik a Malompataki-, valamint a Furkota-völgyet övező hegykoszorúra, illetve magára a Malompataki-völgyre, és annak fő nevezetességére a Fátyol-vízesésre is. Fáradtan leérve a vacsoránál hálát adtunk a tartalmas napért.
Másnap reggelre esőre ébredtünk, így az időjárás felülírta eredeti tervünket. Új célunk az Alacsony-Tátra Gyömbér csúcsa lett (2045 m). A páradús, fülledt levegőben nehéz volt feljutni az 1740 méter magasan fekvő Stefánika menedékházhoz. Itt mindenki megpihent, ebédelt, közben egyre jobban gyülekeztek a vészjósló, sötét felhők. Így gyors döntés született, sajnos vissza kell fordulnunk! Az út végén leszakadt az ég, egytől egyig bőrig áztunk… Ennek ellenére mindenkinek nagy élmény volt a három nap, örök emlék marad.
“Valójában nem a hegy az, amit meghódítunk, hanem saját magunk.”
Baranyai Edina és Sáfrán Erika