2020. augusztus 20. Eljött az indulás napja gyülekezetünk kis csapatának, hogy újra együtt töltsünk három napot.

Utunkat hatodik alkalommal is a Magas-Tátrába terveztük. 15 elszánt, hegyekért, túrákért rajongó különböző korosztályú ember. Egy céllal: mozogni, kikapcsolódni, csodás tájakat látni, megerősödni hitben, testben egyaránt.
Első napon a Magas-Tátra keleti szélén, Zár (Zdiar) falu melletti Bachledova-völgyben a hegytetőre felkapaszkodva, bejártuk a tátrai lombkorona tanösvényt és kilátó tornyot. A kilátás minden irányba gyönyörű, legmagasabb ponton 24 méterrel a föld felett! A 32 méter magas kilátótorony zárta a sétát 20 méter átmérőjű tetején „adrenalin hálóval”. A táj mindenkit lenyűgözött, a hálón pedig ki-ki kipróbálhatta merészségét.
Következő nap kipihenve, imádsággal feltöltődve megkezdtük túránkat a Kapor-csúcs felé. A Csorba-tótól (1350 méter) indultunk ismét a Poprádi-tóig (1510 méter), majd megkezdtük az egyenletes emelkedést a Nagy-Hincó-tóig (1946 méter, a legnagyobb és legmélyebb gleccsertó a Tátra szlovák oldalán). Itt pici pihenő, közös fotó, ebéd a hátizsákból. A következő szakaszon meredeken szerpentineztünk felfelé a Felső-Kapor-hágóba (2180 méter). Ezen a ponton már szinte teljesen kinyílik a látóhatár. Nézelődés közben erőt gyűjtöttünk és nekivágtunk az utolsó szakasznak. A csapat elérte a Kapor-csúcsot 2367 méteren. Az út hossza 9,3 km, a szintkülönbség 1017 méter volt. A csúcsról a kilátás a legszebbek közé tartozik, hála érte, hogy mi ezt láthattuk!
Hitünk ezen a napon sem hagyott cserben bennünket, de az elszántság, kitartás is velünk volt egész nap.

Harmadik napon a Szlovák Paradicsom kilátópontjára, a Tamásfalvi-kilátó sziklateraszára gyalogoltunk fel. A hely különleges, a sziklapárkány 150 méterrel emelkedik a Hernád fölé. Északi irányba látható a Magas-Tátra.
Hazafelé tartva még végig sétáltunk Farkasd (Vlkolínec) „élő”, máig lakott skanzenfalu kis utcáin.
A három nap igen tartalmas volt, ahogy a mai fiatalok mondanák, „kimaxoltuk” a rendelkezésre álló időt, élményekben bővelkedtünk. Köszönet érte a szervezőknek és fotósainknak a sok képért, ami jó lesz majd a kandalló mellett...
A résztvevők bizonyították van még türelem, a másik segítése, bátorítása, összetartás, vidámság!
Sáfrán Erika és Sáfrán István
Fotók: Baranyai Edina, Tanos Gábor és Polgár Tibor
tovább

Az idei évben a járványügyi helyzet az életünk minden területét érintette, mint ahogyan gyülekezetünkét is. Örömteli várakozás volt a szívünkben, mikor kiderült, hogy nyáron lehetőség nyílik a napközis táborunk megtartására. A gyülekezet felnőtt tagjai közül sokan vállaltak szolgálatot a gyermekekkel való foglalkozástól egészen az étkeztetés biztonságos vezénylésén át a fertőtlenítésig. Ifiseinkre is lehetett számítani, akik Edit tiszteletes asszonnyal még egy dicsőítő zenekart is alapítottak, az Igen Zenekart. A gyerekeknek nagy élmény volt, hogy igazi hangszeres kíséret mellett énekelhettek.
Heti templomi alkalmainkon Józsué életén keresztül érezhették meg gyermekeink, hogy miért fontos az Istenbe vetett bizalom, vagy az, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Kreatív történetmondás és szemléletes tárgyi tanítás után korcsoportonkénti történetfeldolgozásra került sor. Ezt követően a kötetlen játéké, a kézműves foglalkozásoké, valamint az ismerkedésé volt a terep. Furcsán hangozhat, amit az előbb írtam (ismerkedés), de legnagyobb meglepetésünkre sokan jöttek a faluból, akik nem tartoznak gyülekezetünkhöz, érdeklődőként voltak jelen. A hétfői napon 71 gyermeket regisztráltak, akik között nem szerepeltek a három éven aluliak, vagy a gyermekeiket kísérő szülők, akik szintén nyitott szívvel vettek részt táborunkban.
Az idei évben elmaradt a kirándulás, az állatsimogatás, a vízifoci, a kisebbeknek a vízicsúszdázás (a járványügyi előírásoknak eleget téve), de lehetőség volt új játékok kipróbálására, lovas kocsizásra. A fiatalok nagy örömére csütörtökön Pintér Béla látogatott el közénk, este az ő koncertjét hallgathattuk meg.
Bár beszámolóm megírásával kissé megkéstem, de ezen a mai őszi napon is elérzékenyülök, és hálával telik meg a szívem, amikor eszembe jutnak azok a gyerekek, akik sorra jöttek ki az Úr asztalához egy kis piros fonaldarabért, ami azt jelképezte, hogy Megváltójuknak tartják Jézus Krisztust. Emlékként és figyelmeztetésként is őrzöm ezt a fonaldarabot, és úgy gondolom szülőként, nagyszülőként a mi feladatunk, hogy gyermekeink megismerhessék azt az Urat, Aki előtt nincs lehetetlen, Aki szeret bennünket, Aki vár minket, és soha el nem marad tőlünk! Ezt a feladatunkat segítik a hittanórák, a gyermek-istentiszteletek és a nyári tábor is.
Köszönjük szépen azt a sok munkát, erőt és imádságot, amit tiszteletes úr és felesége tett az érdeklődő falubeli és a gyülekezetünkhöz tartozó gyermekekért!
Katonáné Szénási Eszter
Fotók: Némethné Boros Ágota és Makk Attila
tovább

Augusztus van. Azt szokták mondani, ez az időszak uborkaszezon nem csak a világban, de a gyülekezeti életben is. Nincs hír, mindenki nyaral. Még a gyülekezeti alkalmak nagy részét is nyári szünetre küldjük, hisz egyházunk tagjainak zöme nehezen bírja már a nagy meleget, a fiatalabbak pedig nyaralni vannak. Talán a gyerekhét az, ami még egy nagyobb gyülekezeti megmozdulás. Vagyis, itt nálunk Magyaralmáson apraja-nagyja talál magának feladatot, amikor a falu gyermekei betöltik a templomot, az udvart, a gyülekezeti termet. Augusztusban a lelkész is kiveszi éves szabadságát, igaz csak pár napot. Kell is a feltöltődés, hisz az egyházi év idén különösen nehéz volt: a karanténban újfajta misszióra kellett ráhangolódni.
Igen, ilyenek az augusztusok. De nem mindig. 2020 augusztusa számunkra csodákat hozott! Kezdődött azzal, hogy tavasszal, nyár elején sorra jelentkeztek keresztelőt bejelenteni a családok. Kezdtek betelni az augusztusi vasárnapok, sőt akadt már szombatra is jelentkező. Gyülekezetünkben ritkán van esküvő, de az idei uborkaszenzonra abból is jutott kettő. A legnagyobb meglepetés azonban az volt, amikor a lelkipásztorunk kijelölte a konfirmáció időpontját: augusztus 16. A karantén után ez az időpont látszott a legalkalmasabbnak, hogy ifjaink vallást tegyenek hitükről. Egyúttal újkenyér ünnepi úrvacsorát is hirdetett a lelkészünk. Mindezek persze már önmagukban is sok szép lelki élményt, ünnepi megszentelődést és ünneplést ígértek, hisz az Úr dicsőítésének kiemelt ünnepei ezek! Minden keresztelő egy evangélizáció, minden esküvő áldáskívánás és az Úr előtti fogadalomtétel, a konfirmáció pedig vallástételünk a bennünk élő drága hit alapján. És együtt részesülhetünk az úri szent vacsorában gyülekezetünk tagjaival! Már előre örültünk az áldott alkalmaknak: a családok örömének a kis újszülöttek miatt, hogy osztozhattunk a házasulandók örömében, és saját konfirmáló fiunk miatt külön öröm ujjongott bennünk, hogy a mi családunk is részese lesz az áldott alkalomnak. Készültek a kis hímzett keszkenők, gyakoroltuk az ünnepi verseket, és énekkel is készültünk, hogy igazán ünnepiek legyenek az alkalmak.
Ekkor azonban Isten Lelke nagyobb áldást akart nekünk adni! Azok a családok, akiknek gyermekei konfirmációra készültek, már a mi időnkben döntöttek úgy, hogy gyermekeiket beíratják ovi majd iskolai hittanra, küldik-hozzák gyermekeiket vasárnapi gyermekistentiszteletre, engedik gyermektáborainkba. Többen jártak ugyan templomba, de nem kötelezték el még magukat gyülekezetünkhöz. Ezek a családok most úgy döntöttek, odaállnak az Úr asztala elé, és többi gyermeküket is odaadják az Úrnak, áldást kérnek gyermekeikre! Így alakult, hogy augusztus 16-án négy család vette körül az Úr szent asztalát, együtt mondták, hogy akarjuk, ígérjük. Milyen megható volt hallani apák és anyák, fiak és lányok hangját, ahogy fogadalmat tesznek! Úgy nevelik és neveltetik őket, hogy majd önként vallást tegyenek a gyermekek. 8 gyermek kapott így életet meghatározó igei áldást. És jött a konfirmáció, ahol 9 ifjú vette körül a szent asztalt, és ehették életük első megtöretett kenyerét, és ihatták az Úr vérét jelképező bort. Majd követtük őket mi, a gyülekezet az asztalhoz, hogy velük közösséget vállalva mi is térdet hajtsunk a mindenek felett uralkodó Jézus Krisztus előtt. Ugyanazt a kenyeret ehettük, ugyanazt a bor ihattuk. Teljes volt a mi ünneplésünk!
tovább



MINDEN KEDVES TESTVÉRÜNKNEK
ÁLDOTT PÜNKÖSDI ÜNNEPET KÍVÁNUNK!
ÜNNEPI ALKALMAINK:
PÜNKÖSD ÜNNEP ELSŐ NAPJÁN (MÁJUS 31-ÉN VASÁRNAP) 11 ÓRÁTÓL,
PÜNKÖSD ÜNNEP MÁSODIK NAPJÁN (JÚNIUS 1-ÉN HÉTFŐN) 11 ÓRÁTÓL
ISTENTISZTELETET TARTUNK A TEMPLOMBAN!
MINDENKIT NAGY SZERETETTEL VÁRUNK!
TÁJÉKOZTATJUK A TESTVÉREKET,
HOGY A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNYRA VALÓ TEKINTETTEL
AZ ÚRVACSORAI KÖZÖSSÉG,
A KONFIRMÁCIÓ
ÉS A KONFIRMÁLTAK TALÁLKOZÓJA
KÉSŐBBI IDŐPONTBAN VALÓSUL MEG
GYÜLEKEZETÜNKBEN.
Krisztusban szeretettel:
Polgár Tibor lelkipásztor és Kovács Péter gondnok
tovább
Nyissák meg a templomokat vidéken – ezt javasolja a Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsa. A testület május 11-i ülésén hozott állásfoglalása szerint „hogyha a közösségi kapcsolattartás biztonságát az illetékes hatóságok nem szigorítják, akkor az egyházközségek elnökségének felelős döntése szerint, az előírt higiéniai és biztonsági szabályok betartásával, tartsanak istentiszteleteket Budapest és Pest megye kivételével.
Ahol zsúfoltság várható, lehetőleg külön istentiszteletet szervezzenek a 65 éven felülieknek. Az Elnökségi Tanács kéri, hogy a tervezett nyári táborokat, konferenciákat, találkozókat a – testület korábbi útmutatásai értelmében – ne szervezzék meg!
A Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsa
tovább
Gonda László, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkipásztorának áhítata a koronavírus-járvány idején.
tovább
Kedves Testvéreink!
Többen is kérdezték a napokban: tartunk-e vasárnap istentiszteletet?
A Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsa azt kéri a gyülekezetektől és lelkipásztoroktól, hogy továbbra se menjenek templomba és ne tartsanak istentiszteleteket a gyülekezeti közösség részvételével. Ezt a kérést tiszteletben tartva ma még nem tartunk istentiszteletet, de reméljük, hogy szabadtéri alkalmakat hamarosan tarthatunk majd a templomkertben!
Most is megköszönünk minden szolgálatban kapott segítséget és beérkezett adományt. Ha valakinek szüksége van segítségre, kérjük jelezze felénk és szívesen segítünk!
Ezen a vasárnapon is megosztunk bátorításul a gyülekezettel egy igehirdetést.
Krisztusban szeretettel:
Polgár Tibor lelkipásztor és Kovács Péter gondnok
„Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Ki irányította az ÚR lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak. A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket. Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? Az, aki ott trónol a föld pereme fölött, melynek lakói csak sáskáknak tűnnek, az eget fátyolként teríti ki, kifeszíti, mint lakósátrat. Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát. Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent. Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni. Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás: 40:12-31.)
Istenünk helyreállító munkájáról beszél a 40. fejezettel kezdődő szakasz. Isten népe nehéz helyzetben van. Az északi országrészt fogságba hurcolták, és Júda népe is veszélyben van. Éppen ezért Isten vigasztalja, bátorítja népét: Ne félj, NE FÉLJ, mert én veled vagyok!
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézsaiás 41:10,13.)
Testvéreim! ISTEN HATALMAS! Milyen nagy bátorítás most nekünk is ez az üzenet. Megmérte markával az egész földgolyó vizét. Meg tudja mérni az óriási csillagvilágot egy arasszal. A föld porát meg tudja mérni vékájával, és mérlegserpenyőbe teszi a hegyeket és halmokat! Ebben a szakaszban azt mondja el Isten, hogy Ő a világmindenség Ura, hogy Ő valóban mindenható, ezért nem kell félni az övéinek!
Ott és akkor a kiválasztott nép is csak a fenyegető veszélyt, az asszír birodalom terjeszkedését látta, ezért féltek. Féltek, hogy hazájuk napjai meg vannak számlálva, és őket is fogságba viszik, mint az északi országrészt, Izráelt, de Isten megszólítja, bátorítja őket a prófétán keresztül, vigasztalja őket, kijelenti magát.
tovább