Tátra, te csodaszép!

Polgár Tibor / 2019-11-26 05:20:11

2019 augusztusában újra nagy kihívás elé nézett gyülekezetünk lelkes túrázó csapata. Néhányan már régóta kirándulunk együtt, sok szép hazai hegycsúcsot megmásztunk, hisz egy ideje együtt csináljuk a kéktúrát is. Mégis, minden évben egyszer egy igazán nagy célt is kitűzünk magunk elé: megmásszuk a Magas-Tátrát!

Bizony, ez az idei valakinek már a negyedik csúcsa volt, néhányunknak a harmadik, és bizony olyanok is voltak, akiknek ez volt az első kísérletük. Azok, akiknek már korábban sikerült teljesíteni a nem kis erőt és odaszánást kívánó korábbi túrákat, riogató történeteket meséltek feltört lábakról, sajgó izmokról, de csodálatos látványról, tengerszemekről, hegycsúcsra alá szálló felhőkről is. Olyan dolgokról, amiket emberi értelem el se tud képzelni, fénykép vissza nem tud adni, még a szemünk is korlátozva képes csak befogadni.

Nem csoda hát, hogy sikerült fellelkesíteni több embert, mint valaha, és bátran vágtunk neki a Kis-Viszókának, hogy lássuk, érezzük, tapintsuk azt a csodát, amit csak azoknak készített az Isten, akik a közel 2500 méteres csúcsra felmásznak.

Alázattal bevallom, hogy én nagyon féltem. Én mindig félek. Hogyne félnék, hisz tériszonyom van. Még emlékszem a Krivánra, az első megmászott csúcsra. Hogy minden kidőlt fánál megálltam levegőhöz jutni… Volt sziklamászás, kerestem-kutattam hol tudnék megkapaszkodni, hová feszíthetném neki a lábam. És nincs mentőháló. Emlékszem a három napig tartó iszonyatos izomlázra, de emlékszem arra is, hogy mennyit nevettünk, mennyit beszélgettünk. Emlékszem a támogató erős kezekre, a biztató szavakra, hogy senkit nem hagytunk el. De ott volt bennem az az érzés is, amikor felértem. A kereszt, aminek a tövében megkapaszkodtam. Az imák, a megharcolt lépések feletti győzelem érzése. A látvány, amitől tátva maradt a szám. Az a megfoghatatlan győzelem-érzés, hogy látod, meg tudod csinálni! Több van benned, mint gondolod. Az Isten közel van érzése.

Beszámoló pápai gyülekezeti kirándulásról

Polgár Tibor / 2019-11-23 11:44:03

„A vendégszeretetről pedig meg ne feledkezzetek…” (Zsid.13,2) -írja a Zsidókhoz írt levél szerzője. Ezt tapasztaltuk meg 2019. október 26-án Pápán, mikor a gyülekezeti kirándulásunk keretében a Pannonia Reformata Múzeumhoz érkeztünk. A múzeum igazgatója, egyházkerületünk lelkészi főjegyzője Köntös László nagytiszteletű úr fogadta munkatársaival a közel hatvan főből álló csoportunkat. Jó volt újra hallani, mennyit jelentett Laci bácsinak, hogy gyermekkorát Magyaralmáson tölthette. Még mindig iránytű számára a magyaralmási református templomtorony. Beszélt arról a hosszú folyamatról, amellyel a kiállítást megálmodták és létrehozták.

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”(Zsid. 13,8). Ezt az üzenetet akarják átadni minden idelátogatónak. Nem egy mauzóleumot szerettek volna alkotni, hanem egy olyan kiállítást, mely életünk legfontosabb kérdésére adja meg a választ: „Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?” (Heidelbergi Káté). A Jézus Krisztus történetére felfűzött mondanivaló nagyszerűen ötvözte az evangéliumot és a modernséget. A hatalmas függőlámpák, tárolók, fiókok újabb és újabb kincseket tártak fel előttünk az elmúlt 400 évből származó emlékekkel. Különleges, interaktív játékokkal a legkisebb gyerekek figyelmét is lekötötték. Idegenvezetőnk kedvesen, nagy hozzáértéssel kalauzolt bennünket. Hittel átitatott szavait hallgatva csak úgy repült az idő. Pedig még sok látnivaló állt előttünk.

A múzeum alagsorában tekinthettük meg a híres Hori titkai múmia kiállítást. A múmia nem tartozik a keresztyén kultúrkörhöz, de tagadhatatlan történelmi emlék, érdekes és impozáns látvány. Ezzel a délelőtt már el is telt. A közös ebéd után, délután szabad program következett.

Pápa városa számtalan látnivalót nyújt. Az Esterházy-kastély, kastélypark, a főtér, a gyógy- és termálfürdő, a Kékfestő Múzeum feledhetetlen élményekkel gazdagította a résztvevőket. A nap folyamán a csoport minden korosztálya megtalálta az érdeklődésének megfelelő programot. A séták, a beszélgetések hozzájárultak, hogy mindenki jól érezze magát. Hálás szívvel mondhatjuk: köszönjük ezt a napot, a kirándulás ötletét és megvalósítását! Hiszem, hogy ezek a programok mélyítik közösségünk összetartozását, fiataljainknak, öregjeinknek pedig szintén iránytű marad a magyaralmási református templomtorony!

Istennek legyen hála!

Dezsőné Németh Aliz

AZ ELFELEDETT - 2019. október 27-én (vasárnap) 11 órakor a magyaralmási református templomban

Polgár Tibor / 2019-10-16 06:18:39

Generális vizitáció Magyaralmáson

Polgár Tibor / 2019-09-24 07:14:40

Ünnepi istentisztelet 2019. szeptember 22-én

Szeptemberi körlevél

Polgár Tibor / 2019-09-14 08:14:59

Magyaralmási ifi-élet

Polgár Tibor / 2019-09-10 09:27:41

Az ifisekkel elő szoktunk adni minden ünnepen egy rövid műsort a gyülekezet előtt. Krisztus feltámadásának ünnepén is játszottunk egy pantomim színdarabot, mely arról szól, hogy Jézus a mindennapokban használt álarcaink nélkül is szeret minket. Erre a műsorra minden szombaton az ifi alkalmakon készültünk. A darabot együtt választottuk ki és adtuk elő. A csoport összes tagja játszott a színdarabban és mindenki azt a szerepet választotta, amely tetszett neki. Nagyon jó, hogy nemcsak a gyülekezetnek mutathattuk meg ezt a darabot, de mi is tanultunk az előadásból és megbeszéltük együtt, miről is szól.

Minden tanítási szünetben az ifisek összes tagja összejön és beszélgetünk. Április 22-én is így történt. Az együtt étkezés örömével gyűltünk össze és a már megszokottakhoz híven szalonnát sütöttünk és virslit grilleztünk. Most az átlaghoz képest kevesebben vettünk részt, de összetartva és kitartóan ügyködünk az ifi fejlődéséért. Az imádság és az étkezés után a játék vette át a szerepet. Az ifi partikból kimaradhatatlan a sport, így egész éjszaka játszottunk, pingpongoztunk, fociztunk. Nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük a lehetőséget a gyülekezetnek és Tiszteletes úrnak, hogy megszervezhettük és átélhettük ezt a hajnalig tartó együttlétet. Valamint szeretnénk megköszönni Varga Lajos bácsinak, hogy fáradságot nem kímélve sokadszor is "vigyázott" ránk.

A Magyaralmási Katolikus Egyházközség minden éven rendez május 1-jén hittanos fiataloknak egy focikupát. Ebben az évben meghívtak minket is, hogy képviseljük a magyaralmási reformátusokat. A csapat hamar összeállt: Polgár Hanna, Kun Virág, Viniczai Dorottya, Polgár Illés, Viniczai Barnabás, Dezső Tamás, Titli Tamás és Palkovics Áron személyében. Felkészítőnek barátunkat, Ruzsinkó Dánielt kértük meg, aki örömmel segített. A csapatunkat MIFI-nek neveztük el. Ez a név a magyaralmási ifi összevonásából született. Egyedi mezt is készítettünk, amire a csapattagok neve mellé református jelképünk, egy kehely is került. Lelkesen készülődött a csapatunk a nagy mérkőzésre, gyakoroltunk, taktikai megbeszéléseket tartottunk. A katolikus testvérek örömmel fogadtak bennünket. Nagy izgalommal léptünk pályára, ahol velünk együtt 11 csapat vett részt. A meccsek jó hangulatban zajlottak, hajtott minket a tettvágy. Szurkolóink lelkesen buzdítottak a pálya széléről. Minden erőnket beleadtuk és a végére megállapíthattuk, hogy nagyon igaz a mondás: a részvétel a fontos!

Polgár Hanna Zsófia, Viniczai Barnabás és Dezső Lotti

Nyári bibliahét Magyaralmáson

Polgár Tibor / 2019-08-12 12:30:42

2019 júliusában is megrendezésre került Magyaralmáson a nyári bibliai napközis tábor. A hét témája Az egyetlen út volt, a Vasárnapi Iskolai Szövetség öt evangélizációs anyaga. Olyan bibliai történeteket tanultunk, amelyekben a szereplőknek csak egyetlen egy útja maradt, Isten szerint cselekedni.

Ahogy Ábel csak egyetlen úton tudott Istennek tetsző áldozatot vinni, ahogy a tékozló fiúnak egyetlen lehetősége maradt, azaz hazamenni az atyjához, ugyanúgy Naámánnak is egyetlen útja volt meggyógyulni, mégpedig az, hogy tegye amit Elizeus mond neki. Péterért sem tehetett többet, csak egyet, a gyülekezete: imádkozott. Sámuel történetéből pedig megtanultuk, hogy egyetlen út lehetséges számunkra is, ha halljuk Isten szavát, tovább kell adnunk.

Csodálatos volt átélni Isten közelségét! Láthattuk, ahogy hívogatja a gyerekeket, ahogy munkálkodik bennük. Láthattuk, ahogy gyermekek fogadják be az Urat a szívükbe! Milyen ereje van Isten éltető szavának! Köszönjük, hogy segítőink, akik idejüket, erejüket, kezüket szánták oda Istennek, lehetővé tették, hogy a gyerekek felejthetetlen hetet töltsenek a református templom udvarán! Köszönjük a sok finomságot az asszony testvéreknek! A sok természetbeni és anyagi támogatást! Köszönjük az ifisek odaadó szolgálatát, akik minden nap korábban jöttek, hogy rendbe tegyék az udvart, hogy előkészítsék a játékokat, hogy kis jelenettel szolgáljanak a gyerekeknek! Köszönjük a lelkes konyhai munkatársaknak, hogy odafigyeltek ránk, hogy mindig legyen innivalónk és ennivalónk! Köszönjük a kreatív felelősöknek, hogy sose volt unatkozó kisgyerek, mert mindig kínáltak valami izgalmasat számukra! Köszönjük a csillámtetkót, arcfestést, nyuszi és bari simogatást! Köszönjük a tárgyi tanítást, hogy mindeneknek mindenné lehettünk, hogy így is megmutathattuk Isten üzenetét! Köszönjük az aranymondás tanítást és az ismétlő játékok levezetését! Köszönjük az éjjeli őrséget, hogy a sátorozáskor mi békésen aludhattunk, mégis mindenki biztonságban volt! Köszönjük a kirándulás megszervezését és lebonyolítását! Annyi mindenért vagyunk hálásak! Mert tudjuk, hogy mindez Istennek tetsző ajándék volt!

Pintér Béla koncert 2019. július 19-én (pénteken) este 6 órától a magyaralmási református gyülekezetben

Polgár Tibor / 2019-06-18 07:56:07

Patak városának ékköve - 2019. június 30-án 11 órától a magyaralmási református templomban

Polgár Tibor / 2019-06-13 13:43:05

Perelj, Uram! - beszámoló gyülekezeti színházlátogatásról

Polgár Tibor / 2019-05-30 07:46:48

Május 25-én szombaton a székesfehérvári Vörösmarty Színházban Sobor Antal: Perelj, Uram! című történelmi drámáját nézhettük meg gyülekezetünk 36 tagjával.

Igaz történet alapján íródott a mű, hiszen a csákberényi katolikus pap Manszbarth Antal és Szikszai János református lelkész Isten szolgálatában lévő két ember népéért kiálló, példamutató jellemére és mártír halálára méltán és büszkén emlékezhetünk.

A színészek játéka teljesen visszaadta az akkori helyzetben lévő osztrák zsoldosok rémuralma alá került csákberényi emberek félelmét, aggódásait, akik hősiesen védték a szabadságukat és igazságukat, miközben végig kellett nézniük a két lelkész láncban való elhurcolását, és később a halálhírüket kellett elfogadniuk.

Személyes megélésem, gondolatom a műhöz csupán néhány mondat: csákberényi gyökerekkel rendelkezem, de nem igazán ismertem az ő tragédiájukat, így kíváncsi voltam az előadásra. Megmondom őszintén, lenyűgözött a mű valóságtartalma, tragikuma, a színészek játéka, a szavak ereje, az Istenhez való hűség, és még ha tiltva volt is, az előadás végén megszólaló harangszó. Köszönöm a lehetőséget, hogy elmehettem és megnézhettem, és mindenkinek ajánlom, ha tehetik nézzék meg az előadást vagy olvassák el a könyvet!

Szabó-Németh Gertrúd