Aktualitások - Hírek

Főoldal / Hírek

Húsvéti Örömhír klub Magyaralmáson 2017. április 15-én (szombaton) délután 2 órától

Polgár Tibor / 2017-04-10 21:39:10

tovább

Húsvéti köszöntő, ünnepi alkalmaink

Polgár Tibor / 2017-04-09 07:04:12

tovább

Egy huszadik századi krónikás ének Gulyás Lajosról, a levéli lelkészről, az ötvenhatos mártírról

Polgár Tibor / 2017-03-08 19:22:20

„Az embert az az egy valami érdekli, hogy élünk és meghalunk, s hogy mivégre élünk?” (Karácsony Sándor)

2017. február 23-án a magyaralmási református gyülekezetben sor került Debreczeni Tibor (Csokonai- díjas, rendező- tanár) és Gáll Károly (református lelkész, egykori tanítvány) előadásában az „Egy huszadik századi krónikás ének Gulyás Lajosról, a levéli lelkészről, az ötvenhatos mártírról” szóló dokumentum oratóriumának bemutatására. Debreczeni Tibor (89 éves) korát meghazudtoló vitalitással, szellemi és lelki frissességgel éli mindennapjait feleségével. A megrendezésre került darabot misszióként végzik Gáll Károly tiszteletes úrral, fontos számukra, hogy magunkénak tudjuk Gulyás Lajos történetét.

A mű a fenti idézettel kezdődött, s kereste kimondatlanul is a választ az egész darab folyamán életünk egyik legjelentősebb kérdésére, hogy „mivégre vagyunk”. Gulyás Lajos levéli református lelkész kálváriájával példa lehet a számunkra ennek a kérdésnek a megválaszolásában. Egyházunkban sajnos nem annyira ismert az ő élete, pedig krisztusi lelkülete ma is mély üzenetet, értéket hordoz, melyeket hajlamosak vagyunk nem figyelembe venni, mint például az őszinte felebaráti szeretet, a békességre való törekvés, merni megszólalni, nem felszólalni, kiállva az igazság és az evangélium mellett.

tovább

MERIT ifjúsági találkozó 2017. március 18-án (szombaton) délután 3 órától a református gyülekezeti házban

Polgár Tibor / 2017-03-03 07:36:06

tovább

Meghívó

Polgár Tibor / 2017-02-07 04:04:09

tovább

"Azért jött, hogy lezárja az időt, és a benne hívőket átadja az örökkévalóságnak…" - Hajdú Ferenc lelkipásztor szolgálata Magyaralmáson

Polgár Tibor / 2017-01-14 09:38:43

A csetényi lelkipásztor decemberben három este hirdette Magyaralmáson az evangéliumot. Biztatott bennünket hitünk megvallására, növelésére, mások hitre juttatásának segítésére. Az általam leírtak az Ő szavai, gondolatai, valamint ami nekem ebből „átjött” kicsit prózaian fogalmazva, a Szentlélek segedelmével. Készítsétek útját… olvasta bevezetőként az Ézsaiás prófétától származó idézetet. Majd kifejtette részletesen, hogy három féle ember létezik.

A keresők, akik még nem fogadták el Jézus Krisztust megváltójuknak.

Az úton járók, akik maguk előtt nem látnak példát, mert túl magasra teszik a mércét, elvárásaik teljesíthetetlenek.

Az útkészítők, akik elfogadták Jézust, várják visszajövetelét, áldozatosan cselekednek érte.

Egyértelműen felelős az Isten népe is, hogy milyen elvárásokat fogalmaz meg az útkeresők felé, és kezdetben elfogadja-e őket fenntartás nélkül.

Az útkereső ember feladata őszintén mérlegre tenni az életét, akarni megismerni Istent és dönteni mellette. Az úton járó ember már elmondhatja, megtértem, hívő vagyok, aktív tagja egy gyülekezetnek. Ő hittel közeledik Istenhez, és Isten oldaláról közelíti meg mindennapi életét. Imádkozik, igét olvas, keresi Isten vezetését. Egyelőre csak a saját hitének, békességének, üdvösségének munkálója, még nem mennyei távlatból szemléli a világot. A legtöbb úton járó tagunk befogadó, fogyasztó. Sok úton járó nem jut messzire, a Szentírás ezt lelki kiskorúságnak nevezi, éretté kell válniuk.

Ha már útkészítő vagyok, követem Jézust, nem azért, hogy békességem legyen, hanem emberhalásszá legyek. Ez lesz az életünk célja és értelme.

A még úton járó feladata a lelki növekedés, tudatosan keresem, mi az Isten akarata az én életemmel, hogyan alakítson ki szolgáló életet bennem.

tovább

„Várván vártam az Urat… …és hozzám hajolt… …új éneket adott számba…”

Polgár Tibor / 2016-12-18 14:35:52

„Várván vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek és bíztak az Úrban.” (Zsolt 40, 1-3.)

„Várván vártam az Urat…”

Adventben a várakozás idejét éljük! A várakozás türelemre késztet. Százszor, ezerszer végiggondoljuk, hogy mi lesz, ha beteljesedik az, amiben reménykedünk. A kérdés az, hogy mire és kire várunk? Várhatunk egy kis megnyugvást a rohanásban, meghittséget, az összetartozás érzését, rég látott családtagot, barátot. Aztán ahogy lehullanak a karácsonyfa tűlevelei, úgy múlik el a karácsonyi hangulat. Amit vártunk, lehet, hogy megérkezett, de tovább is állt. Miért? Talán azért, mert csak vártunk!

Várván várni azonban sokkal többet jelent! Az igazit, a maradandót csak tevékeny készülődéssel lehet várni. Karácsonykor Isten saját fiát adta ajándékul nekünk! Annyira hitt az emberekben, hogy egyszülött fiát küldte el!

Mennyire hatalmasabb az Isten az embernél! Melyikünk lenne képes erre!

Én várván várom ezt az Urat ebben a karácsonyban és minden napon! Szükségem van rá, hogy közel jöjjön!

tovább