Indul a gyülekezetben a Szabadság Krisztusban kurzus /tanfolyam/. Igazából fogalmam sem volt, mi ez, mit fogunk csinálni, de úgy gondoltam, ahol Jézus a középpont, rossz nem lehet. Lapozgattam a könyvet és kicsit megijedtem a címektől. Elkezdődött és csodálatos volt, ahogy megvilágosodtak eddig nem értett igék. Megnyíltunk egymás előtt és elmondtuk legbelső érzéseinket, amit az Ige hozott elő bennünk. Minden kérdést feltehettem és nem maradt nyitott, mert választ kaptam rá. A legnehezebb részek nekem a bocsánattal kapcsolatos témák voltak. Jó volt úgy hazamenni az összejövetelről, hogy más embernek éreztem magam, másképpen ítéltem meg dolgokat. Olyan is előfordult, hogy az ott hallottak hatására békességet kaptam és elült a családi vita.
Ezt a tanfolyamot nekem találták ki!
Varga Lajosné
tovább
Tizenhét országból harmincnyolcan vehettünk részt májusban a bajorországi evangélikus egyház évenkénti európai ökumenikus tanulmányútján. A Bajor-Alpok szélén található josefstali tanulmányi központban felejthetetlen tíz napot tölthettünk el, ahol idén az Istennel való kapcsolatról tartottak konferenciát. Örülök, hogy nemcsak sok új ismeretet szerezhettünk, hanem gyakorlati tapasztalatokban is volt bőven részünk. Arra a kérdésre kerestük együtt a választ, hogy „Hogyan éljük meg a kapcsolatunkat Istennel?" Konferenciánk alapigéje pedig az Ézsaiás 43,1-ből volt: „Neveden szólítottalak!"
Minden reggel és este áhítaton vettünk részt, ahol megélhettük az Istennel és egymással való közösségünket, vasárnap pedig a közeli evangélikus gyülekezetben most először együtt vehettünk részt az úrvacsorai közösségben, ami nekem nagyon sokat jelentett. Jó volt átélni, hogy Krisztus szeretete nem elválaszt, hanem összeköt minket. Ezen kívül minden reggel egy bibliai szakasszal, rövid elmélkedéssel indítottuk a napot az előadások előtt. A tartalmas, személyes hangvételű, hiteles előadások után pedig délutánonként kiscsoportokban dolgoztuk fel, gondoltuk tovább, beszéltük meg a hallottakat, osztottuk meg egymással észrevételeinket.
tovább
Május 30-án szombaton kirándulni mentünk a Magyaralmási Református Gyülekezettel. A közös ima után együtt indultunk autókkal Majk felé a templomtól, több mint negyvenen. Megérkezés után a remeteség felé vettük az irányt, ahol megismerhettük a remeték mindennapjait. Az ott lévő 16 ház mindegyikében 1-1 remete lakott, akiket nemesi családok támogattak. Az összes ház ugyanakkora és ugyanúgy néz ki. Mindegyik házhoz tartozik egy kis kert, amiben gyógynövények voltak. Érdekesség, hogy a házaknak még egymásra nyíló ablakuk sincs. Megtudtuk, hogy az itt élő remetéket a némasági fogadalmuk alól minden Húsvétkor és Karácsonykor feloldották, ekkor együtt ebédeltek és együtt élték meg a közösséget. A remeteség közepén egykor egy templom állt, aminek ma már csak a romja látható.
Ezután páran a csapatból visszamentek az autókhoz és hozzáláttak az ebéd elkészítéséhez. Majd tovább folytattuk utunkat a Bányászati Múzeum felé. A múzeumban láthattuk a régi munkagépeket, irodákat. Láttuk a felszereléseket, gázmaszkokat, oxigénpalackokat, mérőeszközöket, munkaruhákat. Mindent úgy találtunk, ahogyan azt otthagyták, amikor bezárt a bánya. Még a munkanaplót és a feljegyzéseket is megnézhettük, beleolvashattunk. Sőt még egy vájatot is megnézhettünk benne a gépekkel. A vájat falát más és más módszerrel támasztották ki, így láthattuk, hogyan változtak a módszerek. Volt a vájat közelében egy kisvasút, amit meg is rohantak a gyerekek és mindegyikük ment vele egy kört. Majd visszamentünk a „táborunkba”, ahol megpihentünk és beszélgettünk az élet nagy dolgairól, miközben vártuk az ebédet. Eközben akinek volt kedve és elég energiája, az útnak eredt Várgesztes felé. Bár a várat nem tudtuk megnézni, jó kis séta volt. Mire visszaértünk a remek marha- illetve sertéspörkölt már készen volt és csak ránk vártak. Az ebéd után jött a lelki táplálék is. Hallhattunk egy verset, majd egy beszámolót egy amerikai multimilliomosról, aki bizonyságot tett Isten létezéséről.
tovább
"De a Lélek gyümölcse
szeretet, öröm, békesség,
hosszútűrés, szívesség, jóság,
hűség, szelídség, mértékletesség.
Az ilyenek ellen nincs törvény."
Galata 2, 22-23.
Kint tavasz van. Itt falun mindenki nagy várakozással készíti elő földjét, kertjét. A gazdák boronálnak, ekéznek, mélyre ásnak, egyengetnek. Vetnek kedvükre való magot, mert tudják mit akarnak majd aratni. Tudják, hogy ehhez még kell rengeteg munka, gyomlálás, kapálás, öntözés. De nagy reménységük van arra, hogy lesz majd termése, lesz majd gyümölcse a munkának. Senki nem akar tököt aratni ott, ahová borsót vetett, vagy akár csalánt, csorbókát, folyondárt onnan, ahová epret palántázott.
Így van velünk Urunk is. Mielőtt Jézus mennybe ment, ígért nekünk valamit, vagy inkább Valakit, aki segít majd abban, hogy életünk gyümölcstermő legyen. Azt mondta, nem hagylak titeket árván, elküldöm hozzátok a Pártfogót, de nevezte Vigasztalónak is, aki majd elvezet minket a teljes igazságra, aki majd erőt ad, aki az igazság Lelke lesz, aki majd bennünk fog élni, általunk fog cselekedni. (János evangéliuma 14.) Ő olyan lesz, mint a szőlőtőben a nedv, amely áramlik a vesszőkig, hogy az értékes gyümölcsöt teremhessen, E nélkül a tőke élettelen, Ezzel gazdagon termi a maga gyümölcsét, ami megédesíti, megelégíti azokat, akik azt eszik, akik éheznek az életre, az igazságra, a kegyelemre.
Szelíd csendes hang a Szentlélek, mely kitöltetett az első pünkösdkor. Neked is küldte mennyei Atyánk. Halk, de el tudja nyomni a világ zaját. Az ige magjait hinti a szívedbe, és egyszer csak elkezd teremni az életed. Általa elhiszed, hogy Isten fia lettél, hogy van bűnbocsánat. Tekinteted magadról mások felé fordítja, hogy észrevedd a szenvedést, a szükséget, hogy keze lehess, lába lehess. Megnyitja szád a bizonyságtételre, hogy más élete is meggyógyulhasson. Szomorú helyzetben is lesz örömöd, háborúságban békességed, szívtelen világunkban lesz jó szíved, ha divat is lesz a hűtlenség, ő megtart a hűségben. Miközben mindenki elsüllyed a mértéktelenség tengerében, ő megelégít a mértékletességben. DE legfőképpen Ő lesz a Szeretet, mely az élet legfontosabb feltétele. Nem a víz... nem a levegő. A szeretet.
Pünkösd ünnepén, a Szentlélek kitöltésének ünnepén emlékezzünk és ujjongjunk annak, hogy Isten Lelke közel kétezer éve nekünk adatott. Szemmel nem látható, de tapasztalható, mert megjelenik gyümölcse az életünkben.
tovább
„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben,
ott vagyok közöttük.”
(Mt 18,20)
MERIT alkalomra gyűltünk össze, a mezőföldi református ifjúság és felnőtt kísérőik (mint jómagam is), ezúttal Magyaralmáson. Az alkalom központi témája a néma pestis, azaz a fiatalok elszigetelődése, elmagányosodása volt.
A kezdő éneklés, ráhangolódás után egy rövid vetítés volt, három kisfilm, melyek vicces módon, de elgondolkodtatóan ecsetelték a tényt, hogy jobb közösségben lenni, mintsem egyedül.
Ezután csoportokra osztva beszélgettek a fiatalok egymással arról, hogy valós-e az elmagányosodás, vagy csak mi, szülők látunk rémeket. A beszélgetések során fiataljaink arra a következtetésre jutottak, hogy egy igazi problémával állunk szemben: egyre kevesebb a fizikai kapcsolat, laza, felszínes kapcsolatok jönnek létre a neten, a Facebook virtuális világában like-okat nyomogatva bájolognak egymásnak, de a valós életben elmennek szótlanul egymás mellett. Megbeszélték azt, hogy mik a jelei a magányosságban szenvedő társaknak, hogyan lehet észlelni, felismerni azt, hogy valaki kirekesztett, magába forduló, és hogyan segíthetnek azoknak, akiknek nincsenek barátaik. A beszélgetés után közösen készítettük a kaját: a lányok a salátákat, a fiúk pedig a húst grillezték. Evés után levezetésként még egy jót fociztak, fiúk, lányok közösen.
tovább
KEDVES FIATALOK!
A következő Mezőföldi Református Ifjúsági Találkozót
2015. április 25-én (szombaton) tartjuk délután 3 órától
a magyaralmási gyülekezetben.
Témánk a néma pestis, azaz a fiatalok elmagányosodása lesz,
illetve arról fogunk beszélgetni, hogyan tudunk tenni ez ellen,
hogyan állhatunk oda egymás mellé, hogyan segíthetünk a másiknak,
hogyan lehetünk XXI. századi irgalmas samaritánusok!
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!
tovább
Húsvéti örömhír klubot tartottunk Nagyszombaton a magyaralmási református gyülekezetben. Nagy izgalommal készültünk, mert szerettük volna, ha a gyerekek megértik, hogy Jézus értük nemcsak meghalt, hanem fel is támadott, és velük van minden nap Szentlelke által.
Nem könnyű ez, mert a gyerekek „nyuszilázban égnek”, tojást festenek ezerféle színűre, mindenféle technikával, de sokszor fogalmuk sincs arról, hogy miért is teszik ezt és nem jut el hozzájuk az igazi Örömhír.
A gyerekek és néhány szülő zsúfolásig megtöltötték a gyülekezeti termet és az udvart. Először feltámadás bucit sütöttünk. Az előző este bedagasztott tésztát kinyújtottuk és annyi kockára vágtuk, ahányan voltunk. Ez jelképezte Jézus halotti leplét, amibe betekertük Jézus testét, amit pedig egy fehér pillecukor jelképezett. Ezt előtte belemártottuk olvasztott vajba, majd fűszereket kentünk rá (fahéjas cukor) utalva arra, hogy milyenek voltak az akkori temetkezési szokások Izraelben. Végül gombóccá gyúrtuk a tésztát, tojással kentük meg és betettük a forró sütőbe sülni.
De hogy lesz ebből feltámadás buci? - kérdezhetnénk. Erről csak később hullt le a lepel, addig is további játékos feladatokkal igyekeztük a húsvéti történet egy-egy pillanatát megragadni.
tovább
„Ne féljetek!
A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek?
Feltámadt, nincsen itt.
Íme, ez az a hely, ahova őt tették.”
Márk evangéliuma 16,6
Kedves Testvéreim!
Több bevásárlóközpont reklámújságának címlapján olvashatjuk: „Készüljünk együtt az ünnepre!” Én ennek örülök is, de a nagy kérdés az, hogy hogyan készülünk az ünnepre és megéljük-e úgy igazán ezt a szép húsvéti ünnepet szívvel-lélekkel úgy, ahogy a régiek tették, vagy beérjük egy jó nagy bevásárlással, ünnepi ebéddel és néhány nap szabadsággal?! Félreértések elkerülése végett ezek is fontosak, én is várom az ünnepet, a családdal, és a nagy családdal, a gyülekezettel együtt töltött időt is, a kis pihenést, lélegzetvételnyi szünetet, de meggyőződésem, hogy Isten ennél többet akar adni nekünk. Bűnbocsánatot és örök életet! Én szeretnék ebben a hitemben megerősödni, Jézus Krisztussal találkozni az Ő Szentlelke által az úrvacsorai közösségben és átélni azt, ami egy énekben olyan egyszerűen megfogalmazódik: „Kell, hogy végre érezd, hogy mennyire szeret az Isten, kegyelme éltet...” Amikor a 330 éve született világhírű zeneszerző Johann Sebastian Bach a Máté-passió végén dolgozott, egyszer benyitott a szobájába a felesége. Férjét zokogva találta, kottáira borulva sírt. - Mi történt?! - kérdezte. „Meghalt, meghalt a kereszten Jézus!” Csendességemben olvastam a minap, hogy „Jézus keresztjén ott szenvedett Isten testté lett Szeretete is, akit elutasított, keresztre feszített az ember. Ezért ér össze valahol a mélyben vagy a magasban, de minden keresztben a szeretet és a szenvedés.” (Gyökössy Endre) Legyen ez bátorítás nekünk, ha most nehézségek között vagyunk és így készülünk az ünnepre és legyen biztatás mindannyiunknak a fenti Igében található húsvéti örömhír! „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.”
tovább