Aktualitások - Hírek

HÚSVÉTI ÖRÖMHÍR KLUB 2015. április 4-én (Nagyszombaton) délután 2 órától a református gyülekezeti házban

Polgár Tibor / 2015-03-30 06:23:58

tovább

Egyházlátogatás és Zámoly emléktúra 2015. március 22-én vasárnap

Polgár Tibor / 2015-03-19 19:12:06

KEDVES TESTVÉREINK!

2015. március 22-én vasárnap az egyházlátogatásra való tekintettel

kivételesen DÉLUTÁN 3 ÓRAKOR kezdődik istentiszteletünk.

Isten Igéjét hirdeti: Borsos Teréz egyházmegyei jegyző testvérünk.

Mindenkit szeretettel hívunk és várunk!

Mivel délután lesz az istentisztelet, ezért reggel 8 órakor

kirándulni indulunk Zámolyra.

Megismételjük tavalyi túránkat,

melyre szintén nagy szeretettel hívunk és várunk mindenkit!

Találkozzunk háromnegyed nyolckor a parókia melletti parkolóban!

tovább

MEGHÍVÓ

Polgár Tibor / 2015-03-11 07:31:08

Schrenk Éva Magyaralmáson!

Szeretettel hívunk és várunk mindenkit a

magyaralmási református templomba

2015. március 15-én 11 órára!

Istentiszteletünkön megismerkedhetünk Schrenk Éva verseivel.

Közreműködnek: Szabóné Miklós Eszter

és a magyaralmási református gyülekezet tagjai.

Schrenk Éva

Azért, aki vagy

Azért szeretlek,

aki vagy,

s nem azért,

akinek látszol

vagy tetteted magad.

Lelkedbe látok,

látom a varázsod,

tudom, hogy mikor játszol,

s szeretem,

amikor átlátszol.

Azért szeretlek,

aki vagy,

s nem azért,

mert szeretsz.

Mellettem nyugodtan

önmagad lehetsz.

tovább

Mikor kisgyermek voltam, egyáltalán nem aszerint minősítettem kortársaimat, hogy ki milyen templomba jár, vagy egyáltalán nem jár. Olyan utcában nőttem fel, ahol minden házban lakott gyerek. Mindig kint voltunk, fociztunk, a házunk mögötti orgonásban bújócskáztunk. Elmeséltük egymásnak titkainkat, és meghívtuk egymást a szülinapunkra. Pontosan meg tudtuk ítélni egymást az alapján, hogy ki hogyan viselkedett, ki volt megbízható, ki adta kölcsön a játékát. Aki meglopott minket, azzal később nem játszottunk, de azért valahogy gyerekként mégis hamar megbocsátottunk, visszafogadtuk. Mondja is Jézus, ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek...

De valamikor úgy másodikos korunk körül szembesültünk először azzal, hogy valamelyikünk katolikus, némelyikünk református. A katolikus lányok elsőáldozók lettek, és izgatottan várták, hogy menyasszonyi ruhában állhassanak az oltárnál. Mi reformátusok pedig nagyon irigykedtünk rájuk ezért! Kiskamaszként aztán éleződtek a különbségek, ki konfirmált, ki bérmálkozott, és otthon is gyakrabban hallottuk a másik felekezet szennyes dolgait. Ahol én laktam, ott bizony híre volt az egykori református lelkésznek, három felesége is titokzatos módon halt meg, a katolikus atyáról pedig azt mesélték fia született a házvezetőjétől. Nos, mire felnőttünk, nagyon utáltuk egymást. Mikor pedig megtértem, akkor a helyzet csak fokozódott, mert bejöttek a képbe a baptisták, a pünkösdiek és egyéb felekezetűek is, akik szerint mi nem voltunk elég hívők. Amikor aztán elkezdődtek az ökumenikus hetek, ahol közös dalokat énekeltünk, lelkészeink pedig a másik szószékéről prédikálhattak. Voltak nagyon áldott alkalmak, de bizony volt olyan is, amikor a katolikus pap szolgatárs a református gyülekezetben arról beszélt, hogy ideje volna visszatérnünk a nyájhoz. Akkor aztán pedig mindent éreztünk, csak ökumenikus érzéseket nem!

Sok minden változott bennem akkor, amikor főiskolásként egy kollégiumba, mi több egy szobába kényszerültünk egymással különböző vallású emberek. Bizony lakva ismerjük meg egymást. És bizony be kellett látnunk, hogy minden felekezetbeli közül voltak hiteles és hiteltelen emberek. Annyira megszerettük egymást, hogy vasárnaponként elmentünk egymás templomába, gyülekezetébe. Együtt főztünk, asztalközösségben voltunk.. Sőt, ott a koliban alakítottunk is magunknak egy közös bibliakört, imaközösséget, még pantomim csoportunk is volt. És olyanok voltunk megint, mint a kisgyermekek! De a diákéveknek egyszer vége, mindenki visszament a maga közösségébe, és elölről kezdődött minden.

tovább

"Minél közelebb vagyunk a természethez, annál közelebb érezzük magunkat Istenhez." (Goethe)

Polgár Tibor / 2015-02-24 18:49:42

A hétköznapok taposómalmából kiszakadva a 30-40-esek körével ismét a már hagyománnyá vált kirándulásunkat szerveztük 2015. február 21-re szombatra a Vértes-hegység „fővárosába”, Csákvárra.

A meteorológiai előrejelzés szerint erre a napra verőfényes napsütés ígérkezett.

Bakancsot húztunk hát és lelkesen vetettük magunkat aznapi túra kalandunkba.

A túratávot ekkor még nem is sejtettük…

Várakozással töltött el mindannyiunkat, hogy megtekinthetjük a Vértes-hegység második leghosszabb, őslénytani leleteiről nevezetes üregét, a 90 méter hosszú Csákvári Báracháza-barlangot, melyet más néven Esterházy-barlangként is emlegetnek, majd bejárhatjuk a Haraszt-hegyi tanösvényt.

Míg első úti célunkhoz, a barlanghoz nem értünk, hatalmas beszélgetések, nevetgélések törték meg az erdő csendjét, talán észre sem véve a kisebb-nagyobb emelkedőket.

A tiszta szép időben a levegőt szabályosan harapni lehetett.

Itt-ott érezhettük a szél erejét, ilyenkor kicsit feljebb húztuk kabátunkon a cipzárt vagy feltettük a kapucnit, sapkát.

A barlanghoz érve elemlámpák kerültek elő, hiszen felkészült túravezetőnknek köszönhetően már korábban megtudhattuk, hogy erősebb fényű lámpával a bátrabbak akár meg is tekinthetik a barlang belsejét.

A hasadék érdekessége a hátsó járatban belógó barnás hajszál-gyökérfüggöny. A nedvességet kereső bokrok gyökerei az idők folyamán a repedések mentén nőttek bele a barlangba.

Itt kicsit megpihenve elfogyasztottuk szendvicseinket, gyümölcseinket, majd folytattuk utunkat a Haraszt-hegyi tanösvény felé.

tovább

"Jó csapat!"

Polgár Tibor / 2015-02-20 09:17:31

„Jó csapat!” - mondja nagy vágyakozással a kis piros autó kisfiam egyik kedvenc meséjében (Verdák), de azt hiszem ez mindannyiunk egyik nagy álma. Főhősünk a film elején még csak azt látja, hogy van nagyobb, gazdagabb, úgy véli jobb csapat, mint az övé és gyakran arról álmodozik, hogy egy napon ő is ennek a csapatnak lesz a versenyzője. Érdekes, hogy a film végéhez közeledve azt látjuk, hogy valóban nagyon nagy lehetőséget kap a fiatal autó, meghívást ebbe a szuper csapatba. De addigra már minden megváltozik, egy olyan jellemformálódáson megy keresztül, hogy megköszönve a lehetőséget, őszintén, szívből mondja: Köszönöm, de én a csapatomtól kaptam egy nagy lehetőséget és kitartok mellettük! Addigra megértette, hogy ha kisebb is és szegényebb is az öreg rozsdás verdák csapata, mégiscsak az övé, és ők azok, akik mindvégig mellette álltak, támogatták őt, kitartottak mellette. A film végére megváltozik a fontossági sorrend és a korábban magára oly büszke versenyautó kezdi belátni, hogy nélkülük soha nem tudott volna idáig eljutni.

Mit is akarok ezzel mondani? Sokszor panaszkodunk mi is, hogy nem jó a csapat, meg hogy nincs is igazán csapat, nincs aki segítene, nekem kell mindent csinálnom, de erről mi is tehetünk! Biztosan van a miénknél nagyobb, sikeresebb, gazdagabb csapat, nincs is ezzel baj. Szerintem azonban mindenütt van! Ahol nincs, ott pedig kialakulhat egy jó csapat. Igaz, hogy sok befektetett idő és energia mellett is lehet, hogy évek kellenek hozzá, hogy néhány munkatársat be tudjunk vonni és ők egy-egy szolgálati terület felelős vezetőjévé váljanak. Lehet, hogy olyan örökséget kaptunk, ahol már jól működő munkatársi csapat vesz körül minket, de olyan is előfordulhat, hogy egyáltalán nincs még csapat és ezt a szervezői munkát elölről kell kezdeni. Ne feledjük azonban, hogy a lelkipásztori szolgálat nem egyszemélyes vállalkozás, és a feladatunk a misszió sem. Magunk alatt vágjuk a fát, ha mindent mi akarunk egyedül csinálni. Egyre inkább kezdek rájönni, hogy bátran kiengedhetek a kezemből szolgálati területeket még akkor is, ha ez kockázattal jár és nemcsak nekem tehermentesítés ez, hanem a gyülekezet javára is van, sőt, aki így megtalálja a helyét, feladatát, szolgálatát a gyülekezetben, az igazán aktív tagja lesz a közösségnek és sokkal inkább sajátjának fogja érezni azt.

tovább