"Minél közelebb vagyunk a természethez, annál közelebb érezzük magunkat Istenhez." (Goethe)

Polgár Tibor / 2015-02-24 18:49:42

A hétköznapok taposómalmából kiszakadva a 30-40-esek körével ismét a már hagyománnyá vált kirándulásunkat szerveztük 2015. február 21-re szombatra a Vértes-hegység „fővárosába”, Csákvárra.

A meteorológiai előrejelzés szerint erre a napra verőfényes napsütés ígérkezett.

Bakancsot húztunk hát és lelkesen vetettük magunkat aznapi túra kalandunkba.

A túratávot ekkor még nem is sejtettük…

Várakozással töltött el mindannyiunkat, hogy megtekinthetjük a Vértes-hegység második leghosszabb, őslénytani leleteiről nevezetes üregét, a 90 méter hosszú Csákvári Báracháza-barlangot, melyet más néven Esterházy-barlangként is emlegetnek, majd bejárhatjuk a Haraszt-hegyi tanösvényt.

Míg első úti célunkhoz, a barlanghoz nem értünk, hatalmas beszélgetések, nevetgélések törték meg az erdő csendjét, talán észre sem véve a kisebb-nagyobb emelkedőket.

A tiszta szép időben a levegőt szabályosan harapni lehetett.

Itt-ott érezhettük a szél erejét, ilyenkor kicsit feljebb húztuk kabátunkon a cipzárt vagy feltettük a kapucnit, sapkát.

A barlanghoz érve elemlámpák kerültek elő, hiszen felkészült túravezetőnknek köszönhetően már korábban megtudhattuk, hogy erősebb fényű lámpával a bátrabbak akár meg is tekinthetik a barlang belsejét.

A hasadék érdekessége a hátsó járatban belógó barnás hajszál-gyökérfüggöny. A nedvességet kereső bokrok gyökerei az idők folyamán a repedések mentén nőttek bele a barlangba.

Itt kicsit megpihenve elfogyasztottuk szendvicseinket, gyümölcseinket, majd folytattuk utunkat a Haraszt-hegyi tanösvény felé.

"Jó csapat!"

Polgár Tibor / 2015-02-20 09:17:31

„Jó csapat!” - mondja nagy vágyakozással a kis piros autó kisfiam egyik kedvenc meséjében (Verdák), de azt hiszem ez mindannyiunk egyik nagy álma. Főhősünk a film elején még csak azt látja, hogy van nagyobb, gazdagabb, úgy véli jobb csapat, mint az övé és gyakran arról álmodozik, hogy egy napon ő is ennek a csapatnak lesz a versenyzője. Érdekes, hogy a film végéhez közeledve azt látjuk, hogy valóban nagyon nagy lehetőséget kap a fiatal autó, meghívást ebbe a szuper csapatba. De addigra már minden megváltozik, egy olyan jellemformálódáson megy keresztül, hogy megköszönve a lehetőséget, őszintén, szívből mondja: Köszönöm, de én a csapatomtól kaptam egy nagy lehetőséget és kitartok mellettük! Addigra megértette, hogy ha kisebb is és szegényebb is az öreg rozsdás verdák csapata, mégiscsak az övé, és ők azok, akik mindvégig mellette álltak, támogatták őt, kitartottak mellette. A film végére megváltozik a fontossági sorrend és a korábban magára oly büszke versenyautó kezdi belátni, hogy nélkülük soha nem tudott volna idáig eljutni.

Mit is akarok ezzel mondani? Sokszor panaszkodunk mi is, hogy nem jó a csapat, meg hogy nincs is igazán csapat, nincs aki segítene, nekem kell mindent csinálnom, de erről mi is tehetünk! Biztosan van a miénknél nagyobb, sikeresebb, gazdagabb csapat, nincs is ezzel baj. Szerintem azonban mindenütt van! Ahol nincs, ott pedig kialakulhat egy jó csapat. Igaz, hogy sok befektetett idő és energia mellett is lehet, hogy évek kellenek hozzá, hogy néhány munkatársat be tudjunk vonni és ők egy-egy szolgálati terület felelős vezetőjévé váljanak. Lehet, hogy olyan örökséget kaptunk, ahol már jól működő munkatársi csapat vesz körül minket, de olyan is előfordulhat, hogy egyáltalán nincs még csapat és ezt a szervezői munkát elölről kell kezdeni. Ne feledjük azonban, hogy a lelkipásztori szolgálat nem egyszemélyes vállalkozás, és a feladatunk a misszió sem. Magunk alatt vágjuk a fát, ha mindent mi akarunk egyedül csinálni. Egyre inkább kezdek rájönni, hogy bátran kiengedhetek a kezemből szolgálati területeket még akkor is, ha ez kockázattal jár és nemcsak nekem tehermentesítés ez, hanem a gyülekezet javára is van, sőt, aki így megtalálja a helyét, feladatát, szolgálatát a gyülekezetben, az igazán aktív tagja lesz a közösségnek és sokkal inkább sajátjának fogja érezni azt.

Ökumenikus esték Magyaralmáson

Polgár Tibor / 2015-01-30 09:25:09

Advent harmadik gyertyafénye 2014. december 14. - VIDEÓ

Polgár Tibor / 2015-01-21 13:50:19

Férfi reggeli 2015. január 17-én fél 9-kor a gyülekezeti házban

Polgár Tibor / 2015-01-12 20:20:34

Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt egy villás reggelire!

Találkozzunk január 17-én szombaton

reggel fél 9-kor a református gyülekezeti házban!

A kép csak illusztráció,

de megpróbálunk együtt valami hasonló finomságot készíteni magunknak!

A kilók miatt pedig senkinek nem kell aggódnia,

mert 10 órakor már indulunk is kirándulni,

hogy lemozogjuk a bevitt kalóriákat.

Gyöngybagolyvédelem - A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány beszámolója

Polgár Tibor / 2014-12-28 14:40:48

Természetvédelem a templomokban

Idén a híradások többször is beszámoltak a nem mindennapi pocokinvázióról, ami a gyöngybagoly számára nagy lehetőséget jelent. Ilyen években a párok szinte biztosan két népes (akár 8-9 fiókás) fészekaljat nevelnek fel. A kirepülő fiókák szétkóborolnak és új helyen keresnek párt maguknak. Szerencsés véletlen hát, hogy idén vágtunk bele a gyöngybagolytelepítésbe egy olyan régióban, ahol ez a madárfaj meglehetősen ritka. Bíztató előjel, hogy a Székesfehérvár melletti Kisfaludon és a Csákvár és Zámoly közötti Pogácsa nevű határrészben is találkoztak az utóbbi napokban-hetekben gyöngybagollyal. Lelkesen szerveztük hát az év végi hajrát, hogy az esetleges szálláskereső baglyokat kényelmes otthonok várják templomainkban.

Magyaralmás

Már a májusi előzetes felmérés során nagyon pozitívan állt a gyöngybagolyvédelem kérdéséhez Polgár Tibor, a magyaralmási református lelkész. A nyár folyamán a presbitérium (a református gyülekezet döntéshozó testülete) is rábólintott, ám a kihelyezés mégis szinte karácsonyig elhúzódott.

Az ok a templom szerkezetében keresendő. A nemrég felújított épület tornyába nem mehettünk, csak az alatta levő körablakba tehettük ki a ládát.

Ennek azonban olyanok a méretei, hogy a kész ládáink nem férnek be, így készíteni kellett egyet, meglehetősen speciális alakban és méretben. Előre elkészültek az elemek...

...végül december 23-án zajlott le a majdnem öt órás munka. A körablakot eddig fedő üvegtábla helyére egy lefestett OSB-lap került...

...ehhez illeszkedik bentről az L-alakú, kis "előszobával" ellátott láda.

Aprólékos, hosszadalmas munka volt a sok darabból álló láda összecsavarozása a szűk toronyban.

A munka vége: a láda az ablakban...

...és az alig észrevehető röpnyílás a körablakban.

Karácsonyi köszöntő, ünnepi alkalmaink

Polgár Tibor / 2014-12-19 06:20:40

Kirándulás Várgesztesre

Polgár Tibor / 2014-12-16 13:46:17

Kedves kirándulni vágyó, szívesen túrázó Testvéreink!

2014. december 20-án szombaton ismét útra kelünk!

Tervezett úti célunk: Várgesztes.

Most is szeretettel várunk mindenkit!

Indulás fél 9-kor a parókia melletti parkolóból.

Adventi koszorú készítés november 29-én (szombaton) délelőtt 10 órától

Polgár Tibor / 2014-11-25 06:45:48

Hogyan legyek jó felesége a férjemnek?

Polgár Tibor / 2014-11-24 03:37:24

Talán néhányan kiakadnak azon, hogy a mai világban, amikor minden rólunk szól, minden értünk van, és amúgy is „mert megérdemled”, hogyan tarthat néhány nő konferenciát magának ilyen címmel.

De csak azok akadnak ki, akik még nem éltek házasságban, nem feküdtek le azzal a gondolattal egy este, hogy nem ilyennek képzeltem el, hogy miért nem működik, vagy miért működik ilyen rosszul? Pedig szeretem, és ő is szeret, mégis félresiklik minden, vagy épp a kommunikáció nem működik. De sokan menekülnek ilyenkor válásba, egy viszonyba, több munkába, szenvedélybetegségbe, vagy csak élnek egymás mellett idegenként. Mert közben elfelejtik, hogy a házasságot Isten találta ki, a működési leírást is tőle kell kérnünk.

Én körülbelül két év után éreztem úgy, hogy ha ez a házasság, akkor én nem is akarok házasságban élni. Veszekedések, hatalmi harcok, helyezkedések jellemezték a mindennapokat. Ha úgy éreztem, a férjem nem vezet, akkor gyorsan kezembe vettem az irányítást. Máshogy gondolkodtunk a pénzről, máshogy a gyereknevelésről. Szerettük egymást, jól működtünk együtt, nagyszerűen tudtunk együtt szolgálni, mégis, valami mégse volt rendben. Kutakodni kezdtem keresztyén szakirodalom után, és hálás vagyok Istennek, hogy elém hozta Linda Dillow Társ című könyvét, és annak olvasása és az elhatározás, hogy változtatni szeretnék, hogy jobb legyen, sokat lendített a közös életünkön. Rájöttem, hogy a férjem nem nő! Másképp gondolkodik, mást ért szavak alatt, mint én, és alapvetően a legtöbb nézeteltérés a kommunikációnk miatt van. De azt is megértettem, hogy a férfi különleges teremtménye Istennek, más a feladata, küldetése. És hogy fokozottan kell figyelnem a vele való kapcsolatomra, energiát, időt kell fordítanom arra, hogy jól működjön az életünk, hogy megmaradjon a tűz kettőnk között. Figyelnem kell arra, hogy tiszteletet tanúsítsak iránta, hogy elismerjem őt, dicsérjem az értékeit. Kezdtem más szemmel nézni őt, és szem előtt tartani az isteni irányelveket.

Az életünk viszont folyamatosan változik. A gyerekek megnőttek, más kihívások jönnek, mint a házasság kezdeti időszakában, friss házasként vagy kisgyermekes szülőként. Én is visszamentem főállásban dolgozni. A pénzkeresés, a folytonos stressz megtépázza az idegpályákat, zsémbessé váltam. A sok munka, folyamatos harc az időért újra térdre kényszerítettek, mert egyre kevesebb idő jutott pont arra az emberre, aki mellé Isten segítőtársként rendelt. Testi változások jelezték, hogy újra kell értelmeznem, mit is gondolok a házasságról, hol a helyem, mi a feladatom a férjem mellett, vagy éppen mit jelent engedelmesnek lenni, mikor a napom nagy részében mint pedagógus dirigálok, vezetek.

Ekkor jött a telefon, hogy lesz egy női konferencia a házasságról. Olyan felüdítő volt, és úgy mederbe terelte a gondolataim, hogy úgy éreztem, nem tarthatom meg magamnak. Hálás vagyok P. Tóthné Szakács Zitának, hogy magával vitt erre a konferenciára, pont jókor, nyitott szível talált rám ez a meghívás. Hazatérve a gyülekezetben beszámoltam élményeimről, és felkínáltam a lehetőséget az asszonytársaimnak, hogy beszéljünk a témáról, tartsunk mi is egy házasságról való beszélgetős, teázós rendezvényt. Hála Istennek többen el is jöttek és őszintén mertünk beszélgetni arról, mi a mi és mi a férjeink Istentől kapott feladata, mint nő, mint feleség és mint anya, illetve mit vár Isten a férjeinktől mint férfi, férj és apa. Jó tudni, hogy Isten tervei jók és áldásosak a számunkra, még a hibáinkat is jó volt látni, mert terveket, elhatározásokat szőhettünk, min kellene változtatni, merre kellene továbbmenni a közös utunkon. Mikor hazaindultunk, viccelődve arra gondoltunk, de jó volna ha a férjeink is tartanának egy konferenciát „Hogyan legyek jó férje a feleségemnek?” címmel.

psze

Fotó: Viniczai József