Magyaralmási napközis tábor képei

Polgár Tibor / 2013-07-19 06:06:35

"Dicsérjétek az Urat!

Adjatok hálát az Úrnak,

mert jó,

mert örökké tart szeretete!"

Zsoltárok könyve 106. rész 1. vers

A tovább után napközis táborunk képei találhatóak!

A fotókat Viniczai József, Viniczai Etelka és Varga Zita készítették.

Köszönjük!

Segítsünk tanszerekkel!

Polgár Tibor / 2013-07-11 07:41:32

Nagyon sok családban nehézséget jelent a gyermekek iskoláztatása. A táska, a tankönyvek, a füzetek és az íróeszközök beszerzése ősszel igencsak megterheli a családi költségvetést, főleg a nagycsaládosoknál. Sokaknak az is nagy segítség lenne, ha kapnának egy olyan iskolatáskát, ami másnál feleslegessé vált, de még használható állapotban van.

Van olyan erdélyi édesanya, aki esőköpenyből varrt táskát fiának, iskolatáska helyett. Az ember nagyon leleményes tud lenni, ha szüksége van rá! De a Református Szeretetszolgálattal arra gondoltunk, hogy akiknek csak lehet, segítünk tanszerekkel. A belföldi és határon túli iskolakezdési adományunkkal 2012-ben több száz diák kezdhette meg az új tanévet.

A Magyar Református Szeretetszolgálat arra kéri támogatóit, hogy saját családjukban, illetve ismerőseik körében hirdessék az iskolatáska gyűjtési programot. A tanév végeztével a már szükségtelenné vált táskák és eszközök ne egy szekrénybe vagy a szemetesbe kerüljenek, hanem gyűjtsék össze és juttassák el a Szeretetszolgálathoz. Színes ceruza, füzet, tanszer vagy akár kisebb gyermekruha is örömet szerezhet annak a diáknak, aki itthon vagy külhonban megkapja az adományt. Egy olyan adománygyűjtésre hívjuk fel a figyelmüket, ami Önöknek nem kerül pénzbe, de más sokat takaríthat meg vele. Kérjük, segítsen, hogy még több családnak szerezhessünk örömet iskolakezdéskor!

Református Gyerekhét Magyaralmáson 2013.

Polgár Tibor / 2013-07-06 08:59:09

Már hagyomány, hogy az iskola utáni első héten bibliai hetet tartunk a gyerekeknek. Ez a hét most több okból is különleges volt. A hit hete, mondhatnánk, mert sok csodát éltünk át, míg a tábor be nem fejeződött.

Az előkészületek már majd egy éve elkezdődtek, amikor is a Napraforgók Játszóházzal találkoztunk egy református családi napon Csetényben. Már akkor a szívünkbe ötlött, hogy de jó volna, ha a magyaralmási gyerekeknek is részük lehetne ebben a játékos, ötletes rendezvényben. Akkor hitből kitettünk egy perselyt, és hittük, szabad nagyot álmodni, hisz nem kis kiadás egy egész Játszóház meghívása. Hétről-hétre rácsodálkoztunk, hogy milyen sok adakozó kéz van, és boldogan nyugtáztuk, hogyan lesz álomból valóság. Hittük, és nem csalódtunk, mert pénteken eljött és boldoggá tett sok gyereket a Napraforgók képviselője, aki evangéliumi bűvészmutatványt, ugrálóvárat, szumó birkózó felszerelést, készségfejlesztő játékokat, lufihajtogatást hozott magával.

Hétköznapi csodák

Polgár Tibor / 2013-06-22 18:04:55

Június 8-án szombaton kirándulni voltunk. Régi álmom volt a Rám-szakadék, már sokat hallottam festői szépségéről, hát elvittük a konfirmandusokat és más érdeklődőket egy kirándulásra, bár a tervezésnél még szó sem volt árvízről, útlezárásokról. Most körülövezve, az iszapszínű óriáskígyó folyóval még fenségesebb volt a Dunakanyar. Háborús övezetbe mentünk. Célpontunktól nem messze hősök küzdöttek a gáton, védve otthont, emlékeket, családot, hazát. Ráláthattunk arra a heroikus küzdelemre, amit a lassan hömpölygő, de gyilkosan-szisztematikusan pusztító áradat ellen kellett vívnia több ezer embernek, hallottuk a helikopterek zúgását, magunk előtt láttuk a tonnányi homokot, amit cipeltek. Könnybelábadt a szemem, szívemből fohász szállt értük erőért, kitartásért, győzelemért, kegyelemért...

Mi csak róttuk az utat, lábunk göröngyökre lépett, vízáztatta medrekben gyúrta a sarat. Lépcsőkre hágtunk, létrákon másztunk, húztuk-vontuk egymást, hogy mindenki egészségben térhessen majd haza, vissza a családjához. Öt óra gyaloglás után elérkeztünk a végcélunkhoz, vissza a kiindulási ponthoz, egy panorámát nyújtó kilátóteraszra. De mi történt közben? Öt óra nagy idő. Ennyi idő alatt annyi mindent kellett látnunk. Ahogy azonban végiggondoltam, csak néhány kép maradt meg bennem a tájból, a mesebeli világból, amit a fenséges Pilis nyújt mindazoknak, akik meglátogatják. Mi történt? Pedig igazán gyönyörűséges a ránk boruló erdő, a felcsobogó patak, a kis zuhatagok, a sose látott virágok, az idő is kitűnő volt, ragyogott ránk a nap (újabb fohászként köszönet, mert akkor gyorsabban apad a víz) és a közösség is remek volt, hisz egyre bővülő kis gyülekezetünk ölelő karjába újabb és újabb falubeli, érdeklődő ember fér bele. Akkor hol maradt belőlem az áhítat, amit egy-egy kirándulás alkalmával érzek a megérkezés pillanatában?

Este ágyamban gondolkodva kerestem az okot, és megtalálni vélem a megoldást. Ahogy kapaszkodva ágakba, fűcsomókba haladtunk utunkon, szemünk folyton lefelé nézett, szinte beszűkült. Kizárólag az volt a fontos, hogy a vastag sarat kikerüljem, meg ne csússzak. Izzadság folyt a homlokomon, a pólómból. Néha, ahogy megálltunk bevárni idősebbjeinket, volt idő széjjelnézni, de bizony mi, a fiatalabbja, a konfirmandusok és a harmincasok végigtrappoltuk az utat. Kövek között lépdeltünk, sziklákra másztunk, kapaszkodót kerestünk, és közben elfejtettünk felnézni, gyönyörködni. Nem ilyen az élet is? Csak azt vesszük észre, hogy hopp, elszállt húsz, harminc, negyven év, egy pillanat alatt felnőttek a gyerekek, a tortánkra már nem is teszünk gyertyát, mert rossz szembenézni a valósággal, hogy az a mi korunk, megöregedtünk. Küzdünk a mindennapi megoldásra váró problémákkal, gyerekneveléssel, munkahelyi kihívásokkal, hiteltörlesztéssel, rossz emlékekkel, depresszióval, szenvedélyekkel. A jót természetesnek vesszük, a rossz ellen háborgunk. És közben eltelik az élet, anélkül, hogy igazán örültünk volna azoknak a természetes örömöknek, amik körbevesznek bennünket, ami jóknak és igazaknak, de kevésbé jóknak vagy rosszaknak is adatnak onnan fentről, a mennyei Édesatya szeretetéből. Végigrohanjuk az életet, és nem marad időnk élvezni a fiatalság adta lehetőségeket, vagy akár a felnőttkor azon örömeit, amik csak akkor adatnak, vagy amelyeket csak az öregkorra tervezett Isten.

Én most már nem így akarom! Adj Uram bölcsességet, hogy lassítani tudjak, ne az éltessen, hogy mihamarabb túl legyek akadályokon, nehézségeken. Legyen szemem a próbák alatt is felnézni, még ha a kezemmel a kapaszkodókat keresem is. Mert tudom, hogy közben süt a nap, még ha borult is az ég, több az élet, mint sár és kövek. Vannak ott virágok is és madárfütty, vannak szakadékok, de fennsíkok is, amikor lassíthatunk, megpihenhetünk, kinyújtóztathatjuk fáradt izmainkat. Add Uram, hogy ne letudni akarjam az életet, hanem élvezni minden percét, még a nehezebbeket is. Azt hiszem, vissza kell mennem még egyszer a Rám-szakadékhoz, és más perspektívával végigjárnom az útvonalat. Most már felemelt tekintettel.

Polgárné Szendrák Edit

Forrás: http://noszovetseg.blogspot.hu

NAPKÖZIS TÁBOR MAGYARALMÁSON

Polgár Tibor / 2013-06-13 12:10:03

tovább

Árvízi körlevél

Polgár Tibor / 2013-06-11 06:56:58

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége a Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlésének javaslatára június 16-ra, vasárnapra országos adakozást hirdet az árvízkárosultak megsegítésére, és az árvízkárok enyhítésére.

A Magyarországi Református Egyház

Valamennyi Egyházközsége és Intézménye részére

Nagytiszteletű Lelkipásztor Úr/Asszony!

Tisztelt Gyülekezet! Kedves Testvérek!

Amint arról mindannyian értesültek, Hazánkon régen nem látott árhullám vonul át, amely miatt több Duna-menti település lakói és értékei veszélyben vannak. Az MRE gyülekezetei, intézményei, illetve a Magyar Református Szeretetszolgálat már eddig is több helyszínen segítette a védekezési munkát, a károk enyhítését és a rászorulók segítését.

A Dunántúli Egyházkerület Közgyűlésének javaslatára - egyetértésben az Egyházkerületek Elnökségével - a Zsinat Elnöksége 2013. június 16-ra, vasárnapra országos adakozást hirdet az árvízkárosultak megsegítésére és az elhárítási munkálatok költségeinek enyhítésére. Bizonyosak vagyunk abban, hogy gyülekezeteink meghallják a segítségért kiáltó szót, imádságos szívvel és adakozással is együtt éreznek minden bajba jutott felebarátunkkal.

Kérjük, hogy adományaikat az egyházunk árvízi segítő munkáját összehangoló Magyar Református Szeretetszolgálat 10702019-85008898-51100005 számú számlaszámára juttassák el, a június 16-át követő lehető legrövidebb időn belül.

Előre is köszönjük gyülekezeteinknek és intézményeinknek, hogy adományaik felajánlásával is hozzájárulnak a bajok enyhítéséhez, betöltve ezzel az „egymás terhét hordozzátok" Krisztusi parancsát.

Testvéri köszöntéssel:

Budapest, 2013. június 7.

Dr. Huszár Pál főgondnok,

a Zsinat világi elnöke

Dr. Bölcskei Gusztáv püspök,

a Zsinat lelkészi elnöke

Hálaadó istentisztelet

Polgár Tibor / 2013-05-29 14:00:53

Keresztelő 2013. május 12-én a magyaralmási református templomban

Polgár Tibor / 2013-05-23 10:55:07

Ma egy különleges élményben volt részük azoknak, akik eljöttek a református templomba az istentiszteletre. Gyermekkeresztelő volt, ugyan ebben nincs, nem lenne semmi rendkívüli, mégis felüdítő és felemelő élmény lett egyszerre.. nem csak azért, mert ritkán van benne sajnos részünk, hanem mert pár évente valami többet készít benne Isten, valami üzenetet a számomra.. néhány éve Sáregresen kereszteltünk egy kislányt, aki miközben a férjem felemelt kezekkel megáldotta őt, ő beletette kicsiny, kilenc hónapos kis kezecskéjét a férjem nagy, áldó kezeibe.. az az élmény leírhatatlan volt, bőgtem attól az érzéstől, hogy ugyanígy tehetjük bele a kezünket Mennyei Atyánk áldó kezébe..

http://www.parokia.hu/lap/saregresi-reformatus-egyhazkozseg/hir/mutat/1577/

Ma egy újabb csudát élhettem át, ahogy a keresztelő család odalépett az úrasztalához.. hozták magukkal kisgyermekeiket, ott sertepeltéltek szüleik lábai között, kúsztak-másztak, még a keresztelői medencébe is belekukkantottak, boldogan, kiváncsian.. lehet máskor zavaró lett volna, de most olyan természetes volt, olyan üde jelenség.. ahogy a legkisebbet keresztelte a férjem, néztem a családot.. modernkori Kornéliusz és családja. Mert mi is történt a bibliai Kornéliusszal? Egy római százados volt, aki szerette volna az Urat, Aki addig csak a zsidóké lehetett. Isten elküldte hozzá Pétert, aki prédikált neki Jézusról. Az egész család ott volt, és a baráti kör Kornéliusz házában, hallgatták Pétert. És megnyílt a szívük. Mindannyian megkeresztelkedtek. A legkisebbek is. Hogy is maradhatna pont a legkisebb ki a kegyelemből? Most is egy egész család állt ki, természetesen gyerekestől, hisz a gyerekeink hozzánk tartoznak.. még mi döntjük el, mi a legjobb nekik, mi fontos és mi lényegtelen. Természetesen eljön majd az idő, amikor a maga kezébe veszi az a gyerek a döntést.. de addig is, itt a helye a templomban az anyjával és apjával, testvéreivel együtt.. mert az a legjobb neki.. jajjj, azt szeretném, ha minden héten lenne keresztelő.. ilyen családos! Legyen velük tele a templom!!

psze

Anyák napi istentisztelet Magyaralmáson - VIDEÓ

Polgár Tibor / 2013-05-22 11:05:00

A felvételt Jurity József készítette.

34. Kirchentag - a magyaralmási fiatalok beszámolója

Polgár Tibor / 2013-05-13 20:13:55

"Soviel du brauchst" (2 Mose 16,18)...

...ami annyit tesz magyarul: "amennyire szükséged van".

 

"Mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek." (Máté 6,8)

Május elsején hajnali kettőkor csörgött az óránk. A korai kelés és indulás ellenére, mindannyian izgatottak és nagyon jókedvűek voltunk. Józsa Amarillisz, Kovács Dorka székesfehérvári katolikus testvérünk, Pap Tibor (a kisebbik), és jó-rossz magam, Csöngedi Nikolett vágtunk bele egy hosszú, kalandos, felemelő, Krisztusi utazásba Hamburg felé. 

Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom,  hogy a május 1-től 5-ig tartó időszak minden egyes percét élveztük. Az utazástól kezdve az odaérkezés kalandjáig, a Hamburgban eltöltött napokon át, a Kirchentag hangulatától egészen a hazajutásig minden pillanat csodálatos  volt. 

 

Minekutána hosszúra sikerült bevezetőm, kérem engedtessék meg, hogy utazásunkról, tapasztalatainkról, élményeinkről néhány tömör bekezdéseben számot adjak és ezáltal újra bizonyságot tegyek a mi Urunk Jézusunkról.