Sajnos Nate Irwin amerikai lelkipásztor nem tudott megérkezni gyülekezetünkbe, mert a repülőgépe még az Egyesült Államokban egy vihar miatt nem tudott időben leszállni, így csak vasárnap délelőtt 10 órára érkezett Budapestre. De nem akármilyen kárpótlásban volt részünk ezen a hétvégén Magyaralmáson. Kádár Laci barátunk közbenjárásának köszönhetően (aki a fordítást is vállalta) mégis amerikai igehirdető érkezett hozzánk. Április 21-én Paul Weaver a tóalmási WOL Élet Szava Bibliaiskola igazgatója hirdette Isten Igéjét a református templomban.
Azok kedvéért, akik nem lehettek itt, és azok kedvéért, akik szívesen meghallgatnák újra, feltöltöttük honlapunkra az igehirdetést, mely a tovább után letölthető és meghallgatható.
tovább
Már hagyomány a gyülekezetünkben, hogy a húsvéti ünnepek alatt kis lelki és kézműves programmal kedveskedünk az érdeklődő gyermekeknek!
Az idei húsvéton az időjárás sajnos nem kedvezett a megtervezett kinti programoknak, de mi nem keseredtünk neki és Isten kegyelméből bent is nagyon értékes időtöltésben lehetett részük a gyermekeknek. A délutáni programon 13 gyermek és 7 felnőtt segítő vett részt.
A lelki részben megemlékeztünk játékos vetélkedő formájában a Mi Urunk Jézus keresztre feszítéséről és az utolsó hét mondatáról. A történet meghallgatása után, melyet Nagytiszteletű asszony mesélt el a gyermekeknek, nekik az volt a feladatuk, hogy színes képekből rakják azt ki és vele együtt mondják el azt az utolsó hét mondatot, mely így hangzott:
- Asszony, íme, a te fiad! Íme, a te anyád!
- Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.
- Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
- Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?
- Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.
- Szomjazom.
- Elvégeztetett!
Majd közösen tanultuk meg az aranymondást, ami így szólt :
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van..." (János 3, 36)
tovább
Mikor a bűneim és terheim a vállaim nyomták, akkor sokat jelentett a kereszt - Jézus értem halt meg, megbocsátott.. akkor ez mindennél többet jelentett nekem.. de amikor először kísértem egy halottam a temetőbe, akkor Jézus nyitott sírja jelentett mindennél többet. Először, már öntudatos életemben Nagyapámat láttam meghalni. Egyik oldalról Nagyi, másik oldalról én fogtam a kezét. Voltam vagy 13 éves. Csöndben imádkoztunk, nagybeteg volt már. Imádságunk közben lecsukta a szemét és átadta lelkét Megváltójának.. nem volt félelem, nem volt ijedtség.. csak békesség.. Temetésére egyáltalán nem emlékszem, nem is volt fontos, mert tudtuk, hogy hazament. Egész életében félte az Istent, számára templomba menni nem volt kötelesség. Ha rágondolok, eszembe jut az elmaradhatatlan szentséges vasárnapi készülődés: áll a nyári konyhában, körülkötve dereka, előtte a lavór, kis tükre a falon, habot kever a pemzlivel, borotválkozik.. tisztálkodott lelkileg is.. fuvaros volt és halottszállító, mindenki Fekete Imre bácsija, a héten rárakódott szénporon kívül lemosakodta a lelki szennyét is.. együtt mentünk templomba, én az unoka és ő, a Nagypapa, kezünkben a fekete énekeskönyv.. élete tükrözte hitét: nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel..
tovább
"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." (Jn. 1, 14)
Izgalommal a szívünkben, mégis nagy bizalommal az Úrban találkoztunk vasárnap, március 3-án a Faluházban a ProChrist "tesztadására". A Csapat (The TEAM): Polgár Tibor lelkipásztorunk, Baranyi Kati néni presbiterünk, Szántó Eszter kántorunk, Viniczai Józsi technikai szakemberünk és jó-rossz magam Csöngedi Nikolett. Hihetetlen volt az a lelkesedés, amely mindnyájunkban buzgólkodott. Nagyon boldogok és bizakodóak voltunk - főleg miután megtaláltuk a műholdas csatornát - és bár volt kétség a szívünkben az elkövetkezendő napokat tekintve, mégis tudtuk, hittük, hogy ölelő karok fognak át bennünket és nincs okunk félelemre.
Hétfőn, március 4-én fél hatkor találkoztunk - és ezt az időpontot kisebb-nagyobb csúszásokkal a következő napokon is tartottuk -, hogy mielőtt elkezdődik a műholdas közvetítés egy megbeszélés, imádság erejéig együtt legyünk, munkatársi feladatainkat kiosszuk egymás között, és megbeszéljük az egyéb tennivalókat.
Kérem, engedje meg a kedves Olvasó, hogy mély részletekbe ne menjek bele, hanem inkább arról az élményről adjak számot, amellyel gazdagabbak lettünk. Arról a szeretetről, amely körbevett bennünket, azokról a testvéri találkozásokról, egymás mellé állásról, amiben részesülhettünk az Úr kegyelméből. Az eltelt egy hét alatt körülbelül 300-an fordultak meg a Magyaralmási Faluházban. Sok testvérünk jött Fehérvárcsurgóról, Bodajkról, Csákberényből, Sárkeresztesről és Székesfehérvárról is. Minden nap egy kisebb szeretetvendégséggel kedveskedhettünk - legyen hála Istennek a sok dolgos kézért - és egy-egy bögre tea mellett, apró - és nagyon finom édes és sós - süteményeket falatozva beszélhettük meg a látottakat, hallottakat.
tovább
Nagy izgalommal sürögtünk-forogtunk Kovács Dorka barátnőmmel a szombati alkalom előtt a Gyülekezeti ház és a parókia között.
Gondolataink csak úgy cikáztak... "Vajon hányan leszünk?/Eljönnek a konfirmandusok?/Lesz elég pohár?/Áldott lesz az alkalom?"
Most már meggyőződéssel mondhatom, hogy a feltett kérdések mindegyikre, kivétel nélkül pozitív választ kaptunk. Legyen áldott az Úr neve! :)
A szívemre helyezett ige - "Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok én is" (Mt.18,20) - nyugodtsággal, belső békével töltött el a nagy izgalmak ellenére.
2013. 02. 16.
Budapest
Napsütéses reggelre ébredtünk szombaton. A magyaralmási gyülekezetből öten képviseltük a szervezők kis csapatát.
Lelkipásztorunk, Polgár Tibor, Baranyi Kati néni presbiter testvérünk, Szántó Eszter kántorunk, Viniczai József a szervezőgárda technikai szakembere, és Csöngedi Nikolett -mint utóbb kiderült- "beszámoló felelős".
Atyánkhoz intézett imádság után útnak indultunk fővárosunk felé. Izgalommal, kérdésekkel a fejünkben latolgattunk, találgattunk, hogy vajon milyen élményben lesz majd részünk ezen a "felkészítő tréningen". Bizton állíthatom, hogy a vártnál sokkal nagyobb élményekkel lettünk gazdagabbak.
Megérkezésünket követően szívélyes szeretetvendégségre invitáltak bennünket a szervezők. Miközben falatoztunk a meleg pogácsából és kortyolgattuk a teánkat, sorban érkeztek meg Krisztusban lévő testvéreink.
Izgalommal foglaltuk el helyünket és mindannyiunk tekintete a még üres pódiumra szegeződött.
Lupták György a magyarországi ProChrist szervező bizottság elnöke kezdte meg a felkészítést. Első sorban a ProChrist-ről mint rendezvénysorozatról számolt be nekünk. Megtudhattuk, hogy 1993-ra nyúlnak vissza a gyökerek, mikor is Billy Graham amerikai baptista prédikátor elindította nem mindennapi evangelizációs sorozatát. Németországban Ulrich Parzany evangélikus lelkészt kérte fel, aki szívesen vállalta ezt a szolgálatot.
A ProChrist különlegessége, hogy élő műholdas televíziós közvetítés felhasználásával juttatja el a Jézus Krisztusról szóló örömüzenetet Európa számos pontjára. A fesztivál bő egy héten keresztül tart, mely minden színes programot magában foglal. Bizonyságtevők, buzdító-, bátorító-, dicsőítő énekek, zenekarok, színművészek és előadók színesítik a programot.
tovább
Nem olyan rég történt meg velem, hogy teljesen megváltozott az életem. Harminc éves vagyok, tehát nem vagyok még túl idős, de a tinédzser éveimen azért már jóval túl vagyok. Három gyönyörű gyermekem van és egy csodálatos férjem. Most már tudom, hogy nem a véletlen műve. Isten ajándékai ők nekem. Sokan mondják, hogy a sors kifürkészhetetlen, de én hiszem, hogy mindig minden okkal történik. Azóta is vannak gondjaim, nehézségeim, problémáim. Azóta sem vagyok mindig egészséges, néha megbetegszem. De mikor éppen senki sincs velem, Ő akkor is ott van, és nem fordítja el a fejét. Nem lettem gazdag, nincs kastélyom sem, de van HITEM. Nyugalom a szívemben, békesség a lelkemben. Most már tudom, hogy akkor megérte a keskeny kaput választanom, és azon az úton továbbmennem. Mert hiszem és tudom, hogyha utam egyszer véget ér,
akkor az út végén vár majd engem Valaki, és a kezét nyújtja felém.
"Köszönöm Istenem, hogy megnyitottad akkor a szívemet, és azóta bennem élsz!"
Rieder Bea
tovább