Szeptember első hetében tartotta meg a Dunamelléki és a Dunántúli Református Nőszövetség közös konferenciáját Balatonszárszón. A háromnapos, előadásokkal, áhítatokkal és bizonyságtételekkel lezajló összejövetel Isten kijelentését tanulmányozva azt a választ kereste, hogy megmaradunk-e?
Részletek a tovább mögött.
tovább
Ferenc pápa magyarországi látogatása megerősít bennünket az Isten kimondhatatlan ajándékában, Jézus Krisztusban, keresztyén hitünkben, kultúránkban, rendünkben és keresztyén szolgálatunkban - mondta Steinbach József dunántúli református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) elnöke vasárnap a Szépművészeti Múzeumban, ahol Ferenc pápa a MEÖT és a zsidó közösségek képviselőivel találkozott.
Ferenc pápa és Steinbach József
Steinbach József dunántúli református püspök, a MEÖT elnöke Ferenc pápát köszöntve azt mondta: a katolikus egyházfő magyarországi látogatása „megerősít bennünket az Isten kimondhatatlan ajándékában, Jézus Krisztusban, keresztyén hitünkben, kultúránkban és keresztyén szolgálatunkban".
A református püspök a MEÖT tagegyházai nevében „mennyei erőt és áldást" kért Ferenc pápa életére, szolgálataira, valamint „közös keresztyén bizonyságtételünkre és szolgálatainkra, amire vár a világ".
Ferenc pápa a MEÖT-től a vizsolyi biblia fakszimile kiadását kapta ajándékba.
tovább
„Annyira szerettek"
Első református hittanóra valahol egy általános iskolában Dunántúlon. Szóba kerülnek a nyári élmények. Kislányka mondja: „Voltam Balatonfenyvesen a református hittantáborban. Már most indulnék vissza. Olyan jól éreztem magam. Annyira szerettek."
Gyorsan megkérdeztünk pár szervezőt, csoportvezetőt, lelkipásztort (Sólyom János, Gállné Medveczky Borbála, Török Béla), ők hogy látják a nyári katechetikai tábort.
Részletek a tovább mögött.
tovább
„De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor" (Zsolt. 52.10) Ez az igerész áll Székesfehérváron egy valódi olajfa tövében. És az olajfa pedig meglepő módon egy épület előterében áll. Egy új épület előterében. Ez pedig a helyi reformátusok óvodájának impozáns új otthona. Az ünnepi istentisztelettel egybekötött átadón jártunk.
Részletek a tovább mögött.
A Magyar Református Egyház Országos Óvoda Programja keretében hatvanöt intézmény épült, illetőleg újult meg a 2021-2022-es nevelési évre. A programban 680 négyzetméteren megépült az új Olajfa Református Óvoda is, amelyet vasárnap hálaadó istentisztelet keretében ünnepélyesen adtak át. A fejlesztésnek köszönhetően az intézmény száz gyerek számára biztosít óvodai férőhelyet.
Részletek a tovább mögött.
A tűzijáték számomra felemelő pillanata volt a parlament felett megjelenő kereszt.
Megengedem, lehetnek sokan, akikben ez visszatetszést keltett, sőt tiltakozást váltott ki. Ismerjük az érveket. A magyar társadalom jelentős része nem keresztény, az emberek többsége nem jár templomba, meg különben is, a vallás magánügy. Tehát a kereszt ilyen megjelenítése provokáció azok ellen, akik semmilyen szinten nem azonosulnak a kereszténységgel.
Illő józansággal érdemes ilyenkor megnyugtatni mindenkit: Magyarországon vallásszabadság van. Szó nincs itt arról, hogy erőszakos hittérítés folyna, s erőnek erejével ebben az országban még azokat is kereszténnyé tegyék, akik nem akarnak azok lenni. Mindenki azt hisz, amit akar.
Ám illő józansággal érdemes azt is leszögezni - híven a történelmi tényekhez -, hogy a magyar államiság a kereszténység felvételével született meg. Nem úgy áll a dolog, hogy volt a magyar állam, amely mellesleg keresztény, hanem pont fordítva, a kereszténység vált a magyar államiság identitásalkotó eszmei alapzatává.
Ezzel egyszer s mindenkorra eldőlt a magyar társadalom kulturális karaktere. (Aki ezt nem így gondolná, érdemes megmártóznia más, nem keresztény kultúrákban, s majd meglátja.) Nem mellesleg, a kereszténység felvételével vált Magyarország Európa részévé.
Inkább azon kell csodálkozni, hogy a kereszténység meghatározó, ma is jellegadó kulturális szerepét a mai balliberálisnak nevezett szellemi alakzat nem látszik felismerni, s ebbéli vakságában épp a keresztnek, mint az európai kulturális identitás legerősebb szimbólumának a kiiktatásán buzgólkodik.
Ez nyilvánvalóan önmegsemmisítés, hiszen minden, ami az európai szellemtörténetben lezajlott, ideértve a felvilágosodást is, keresztény talajon nőtt ki. Ezt nem látni történelmi vakság. Talán vissza kellene találni az eredethez.
S ez nem erőszakos hittérítés, hanem a kereszténység történelmi érdemének fel-és elismerése. Nem elhallgatva bűneit, talán itt lenne az idő a kereszténység civilizációalkotó szerepének méltányosabb megítélésére, még mielőtt teljesen a történelem bűnbakjává tennék.
Számomra a kereszt megjelenése az égen augusztus 20-án ezt a gesztust jelentette.
Szép volt, felemelő volt. Köszönjük.