Volt egyszer egy Pilvax - avagy vannak-e még kávéházak?

Minden évben keresem azokat a szimbólumokat, amelyek a magam számára gyermekkorom kedvenc ünnepét március 15-ét újra személyessé, megfoghatóvá, aktuálissá teszik.  Sok ikon-számba menő szimbólumot találhatunk, én hadd emeljek ki ezek közül egy kisebbet, amire talán csak egy mozzanat kapcsán szoktunk figyelni: a Pilvax kávéházat, ahonnan indult a forradalom, ahol a Tízek Társasága megfogalmazta a Tizenkét Pontot, ahol Petőfi  egy márványasztalon papírra vetette a Nemzeti Dalt. A magyar forradalom és szabadságharc bölcsője egy kávéház.

Több mint száz esztendővel később 1956-ban sokkal nagyobb térben, egy egyetemi nagygyűlésen kezdődött a forradalom. Számomra azért érdekes ez a különbség, mert 1956-ban azért sem lehetett az akkori fiatalok találkozóhelye egy kávéház, mert egészen egyszerűen nem voltak kávéházak. 1914-ben Kosztolányi még “Budapest, a kávéváros” címmel ír publicisztikát - megjegyezve, hogy az első kávéházi törzsvendég Petőfi Sándor volt - 1912-ben pedig még 322 kávéházat tartanak nyilván Budapesten, pár évtizeddel később azonban már egy sincs meg ezek közül. 1949-ben a kommunista hatalom szétzúzta, beszüntette a „kávéház” intézményét. Ugyanis a k

ávéház a polgári demokrácia fontos intézménye, ahová bárki betérhet, ahol szabad tere van a gondolatoknak, ahol mindent szabadon meglehet beszélni, amit éppen ezért minden diktatúra gyűlöl, hiszen a forradalmak mindenhol a kávéházakból indulnak, míg a diktatúra bölcsője pedig a városi kocsma (Saly Noémi). Állítólag 1949-ben készült egy lista a kávéházakról, melyhez hozzátűzve találtak egy szemmel láthatóan dühödten kitépett lapot, nagy, dühös betűkkel: „Miért van ezekből ennyi?? Ki engedélyezte?? Gerő”

“A Pilvax tulajdonosa Fillinger János, Petőfiék kávésa, a kedvükért kiakasztja a falra a francia forradalom nagyjainak portréit és a Bastille képét. Ő tűri békésen, hogy csizmás lábbal ugrálnak a biliárdasztal zöld posztóján, ő pörköli a kávét hajnalban az udvaron a hideg márciusi esőben, hogy friss főzettel várhassa ezt a rebellis bandát.” A kávéház, amit március 15-e után Petőfiék a Forradalom, avagy a Szabadság csarnokának neveznek el, a demokrácia színtere, ahol nem számítanak a Habsburgok – ámbár ők is tudnak a Pilvaxról, hiszen a korabeli pletyka szerint minden reggel Zsófia, Ferenc József édesanyja megkérdezte Metternichet: nem mondott-e valami mérgeset az a Petőfi a Pilvaxban?

Farkas Gergely írását teljes terjedelmében a Dunántúli Református Közélet blogon, honlapunk publicisztika rovatában olvashatja el

Kapcsolódó link:http://refkozelet.blogspot.com/2010/03/volt-egyszer-egy-pilvax-avagy-vannak-e.html