Reformációs programok a Pápai Református Teológiai Akadémián

A Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatói közössége ebben az évben is megrendezte szokásos reformációs ünnepségét, a reformáció elindulása 500 évfordulójának napján, október 31-én pedig csendesnapot tartottunk. 

Akadémiánkon nagy hagyománya van annak, hogy emlékünnepélyünkön nem csupán a reformációra emlékezünk, hanem mindig van egy iskolatörténeti kitekintése is az ünnepségnek. Nem volt ez másként idén sem: a reformáció hatásaként kialakult Pápai Református Kollégiumról Isten iránti hálaadással emlékeztünk meg.

 Az idei műsor fő témája a reformáció 500. évfordulójának alkalmából a megújulás volt. Az év elején a Confessio* felkérésének eleget téve teológiánk hallgatói közösen foglaltak állást a megújulás mikéntje mellett – ezen állásfoglalásból is bőven hallhattunk a műsorban. A hallgatók megfogalmazták, mit is jelent számukra a megújulás. „Az életünkben jelenlévő, mindennapi reformációnak az Igéhez kell mérnie magát, nem pedig a modern „trendekhez”, hiszen míg azok elmúlnak és folyton másra cserélődnek, addig „... Istenünk Igéje örökre megmarad.” (Ézs 40:8). Ha a forráshoz, Jézus Krisztushoz megyünk egyen-egyenként, hogy Ő elevenítsen meg bennünket, akkor ennek egyházunkon, közösségeinken is látható nyoma lesz. Mit kell tennünk? Több alázattal, szeretettel szolgálni az Úrnak és embertársainknak. De ehhez imádságra van szükségünk. Imádságra és arra, hogy hallgassunk az ÚR szavára.” – hangzott el az ünnepi műsorban.

            Az ünnepség végén a teológia kapualjában elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg. A teológia Hallgatói Önkormányzatának képviseletében Makra Zsolt István senior, Strohmajer Valéria prosenior, Kelemen Márton jegyző, valamint Imre Enikő tanulmányi felelős helyzete el az akadémia koszorúját az emléktáblánál. Majd Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője az egyházkerület és a Tudományos Gyűjtemények nevében helyezte el a megemlékezés koszorúját. Őt követte a Pápai Református Egyházközség képviselete  – ifj Márkus Mihály és Szakács Gergely Attila lelkipásztorok –, majd végül a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma részéről Gránásiné Bácsi Tünde igazgató, Lehőcz Irén gazdasági vezető, valamint két diák helyezte el koszorúját az emléktála alatt. Ezt követően nemzeti imádságunkat, a Himnuszt énekeltük.

            Az ünnepség a teológia földszinti folyosóján folytatódott, ahol dr. Németh Tamás, az akadémia rektora adta át a reformáció 500. évfordulójára készített emléktáblát, mely a hét elején került elhelyezésre az épületben. Beszédében hangsúlyozta, ez az emléktábla két fontos dolgot mond el: „Először is azt, hogy ötszáz éven keresztül embereknek hite, hűsége kellett ahhoz, hogy mi itt reformátusként állhassunk. Másrészt, hogy mindez Isten kegyelmén múlott, és az Ő kegyelme naponta újult meg. És ha az egyház megújulásra gondol, akkor pedig mindig egyetlen egy alapon újulhat meg: ez az alap pedig Jézus Krisztus. Ez a tábla ezt is hirdeti.”  – mondta el dr. Németh Tamás. Az átadó végén a 390. dicséret első versét énekeltük: „Erős vár a mi Istenünk...”

            Október 31-én csendesnappal ünnepeltünk. Reggeli áhítat után dr. Hudi József, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának főlevéltárosa tartott előadást Dunántúl és Pápa városának reformációjáról. A csendesnap programja közös ebéddel zárult.

Isten iránti hálaadással köszönjük meg mindenkinek a jelenlétét. Öröm volt együtt ünnepelni ezen a szép évfordulón. Mindenkoron Istené legyen a dicsőség!

Sárközi Gergely Antal és Tóth Cseperke
    hatodéves teológushallgatók

* Állásfoglalásunk megjelent a Confessio 2017/1. számában. Címe: „Hitvallásos keresztyénség.” Elérhető az alábbi linken: http://confessio.reformatus.hu/v/248/[2017. 10. 30.]