„Íme, én perlem peredet…”

Steinbach József, 2019-02-03 04:00:00

Szíven ütött ez a mondat. Mivel Babilon bűnéről és büntetéséről, vagyis a fejezet szövegösszefüggéséről már szóltunk, ezért most bátran kiemelem ezt a sort. 

Egy idősotthonunk hálaadó ünnepén, az udvaron egy fából készített alkotást is átadtak. Az alkotás egy alakot ábrázolt, amely megőrizte a fa törzsére és koronájára emlékeztető formáját is, kezei levelekben végződtek és fején is korona volt, nagy mellkasán, „nagy szívén” egy virág. Az idős férfiarc szíve felett a virág a nő szimbóluma, a teremtés rendje szerint. 

Igen, mire megidősödünk: – megkötöz bennünket a betegség, helyhez kötöttek leszünk, mint a fa; – kezeink megerőtlenednek, már nem képesek megragadni a dolgokat, de simogathatnak, mint a puha levél; – és letehetjük a terheket, sérelmeket is, azaz nagy lehet a szívünk, tele szeretettel; – mert Jézus Krisztusban miénk az életnek koronája. 

Az Úr kifaragott bennünket az üdvösségre, perelte perünket, harcolt érettünk (36). Így mi megbocsáthatunk, megbékülhetünk, hálaadással engedve el azt, amit az Úr elvesz. Így boldog magasztalással tekinthetünk a múltba, reménységgel a jövőbe.

 

Február 3. – A teljes igemagyarázat

 

(36) „Íme, én perlem peredet…” (Jeremiás 51,20–40) 

 

Szíven ütött ez a mondat. 

 

Mivel Babilon bűnéről és büntetéséről, vagyis a fejezet szövegösszefüggéséről már szóltunk, ezért most bátran kiemelem ezt a sort. 

 

Egy idősotthonunk hálaadó ünnepén, az udvaron egy fából készített alkotást is átadtak. 

Mi minden rejlik egy szabálytalan fában, ha a „Mester” nyúl hozzá, és áldott pontossággal lefejti róla azt, ami nem odavaló. 

Pont ezt teszi népével, és az egyes hívő emberrel is az Úr. 

Mire megöregszünk, sok fájdalmas „vésés, csiszolás” nyomán, de kiábrázolódik bennünk az Úr arca, a Krisztus (Galata 2,20). 

Ezek az idős emberek olyan hiteles ihletettséggel vallottak erről saját verseikben, amelyben az idős kor emlékező megadása mellett ott ragyogott a hit, a remény és a hálaadás. 

 

Az alkotás egy alakot ábrázolt, amely megőrizte a fa törzsére és koronájára emlékeztető formáját is, kezei levelekben végződtek és fején is korona volt, nagy mellkasán, „nagy szívén” egy virág. 

Az idős férfiarc szíve felett a virág a nő szimbóluma, a teremtés rendje szerint. 

 

Igen, mire megidősödünk: 

– megkötöz bennünket a betegség, helyhez kötöttek leszünk, mint a fa; 

– kezeink megerőtlenednek, már nem képesek megragadni a dolgokat, de simogathatnak, mint a puha levél; 

– és letehetjük a terheket, sérelmeket is, azaz nagy lehet a szívünk, tele szeretettel; – mert Jézus Krisztusban miénk az életnek koronája. 

 

Az Úr kifaragott bennünket az üdvösségre, perelte perünket, harcolt érettünk.

Így mi megbocsáthatunk, megbékülhetünk, hálaadással engedve el azt, amit az Úr elvesz.

Így boldog magasztalással tekinthetünk a múltba, reménységgel a jövőbe. 

 

Egy madárrajban nem tudjuk megszámolni, hányan vannak. 

Az Úr tudja, hányan vagyunk, és hogy az övéi vagyunk.

 

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/



Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2019. February 22., Friday,
Gerzson napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 3272
Összesen 2009. június 2. óta : 15613050

Ige Mellett
REPOSZT

"Keresem a szót, keresem a hangot..."

A kormány 1046/2019. (II. 18.) határozata – amely a vallásos alkotó közösségek, zenei együttesek és zenészek hosszú távú működését biztosító forrásbiztosításról szól – támogatja a vallásos ...
... Tovább

Dokumentumtár

Siessetek, hamar lejár!

Formátum:.doc
Méret: 26.5 KB

[ Saját anyagok feltöltése ] Dokumentum letöltése

Hangtár

Az Isten-kérdés teológiai és filozófiai alapjai

Formátum:.mp3,
Méret: 59.0 MB

Dr. Szabó István előadása a Dunántúli Református Akadémián, a Pápai Református Teológiai Akadémia dísztermében, 2015. szeptember 19-én

Hanganyag letöltése