Mindenkor imádkozzunk

Eredményes évet zárt az idén 25 éve újraindult Pápai Református Teológiai Akadémia. A július 1-i tanévzárón igét Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző hirdetett. Az ünnepi akadémiai közgyűlésen átvették a végzősök diplomájukat és megtörtént a hatodéves hallgatók palástos kibocsátása. A jubileumi tanévzáró ünnepségen elismeréseket is adományoztak.

Az egyházkerület életében hatalmas törés volt, amikor 1951-ben az akkori államhatalom bezáratta a Dunántúl felsőoktatási intézményét. Azok, akik még itt kezdték el a képzést, de már csak Budapesten tudták befejezni, lélekben soha nem engedték el Pápát. Sok évnek kellett eltelni ahhoz, hogy Isten akaratából, az ő emberi eszközeinek segítségével beforrjon a dunántúli reformátusság sebe, és újra induljon a Pápai Református Teológiai Akadémia. Ennek idén éppen 25 éve jött el az ideje. Hálásak vagyunk az Isten akkori eszközeiért, dr. Márkus Mihály püspök úrért, és dr. Vladár Gábor rektor úrért, akik nélkül nem lenne ma Pápán lelkészképzés, illetve nem lenne Pápai Református Teológiai Akadémia, amely több területen folytat képzéseket és továbbképzéseket.

Az Akadémia rektora jelenleg Dr. Németh Tamás. A történelmi időket nézve még fiatal intézmény elsődleges feladatának tekinti a református lelkipásztorok, katechéták és egyházi munkatársak legmagasabb szintű képzését és továbbképzését, a teológiai tudományok művelését.

Az Akadémia július 1-jén tartotta tanévzáró ünnepi közgyűlését. A jeles alkalomra a diplomájukat átvenni készülő hallgatókkal és családtagjaikkal megtelt a teológia díszterme.

A tanévzáró istentiszteleten Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző hirdette Isten igéjét: „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őbenne a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.” (2Thessz 1,11-12)

Felidézte az ige keletkezésének történetét, a thesszalonikai gyülekezet ellenséges környezetben történt létrejöttének körülményeit. Kiemelte, hogy erő feletti próbatételnek voltak kitéve a Jézus-követők, hogy ellen tudnak-e állni a támadásoknak, megharcolják-e a nemes harcot, úgy, hogy közben megtartják hitüket. Pál apostol ezért imádkozik a gyülekezetért. Azért, hogy méltóvá legyenek az üdvösségre való elhívásra, a jóra, ami ott konkrétan Isten igazságos ítéleteiben való gyönyörködést jelentett, a gyötrődésből való enyhülés reménységét, a megváltás ajándékát. Máté László úgy fogalmazott, hogy az ige üdvösségre való általános elhívását a Pápai Református Teológiai Akadémia jubileumi tanévzáró ünnepségén bátran értelmezhetjük konkrétan a lelkipásztori szolgálatra való elhívásra, mindazokkal együtt, akik szolgálják azt az ügyet, hogy legyenek felkészült, jó tanúbizonyságot nyert lelkipásztorai Krisztus egyházának. „Imádkozzunk egymásért! Tanítók és tanítványok, professzorok és teológus hallgatók! Imádkozzunk mindannyian, hogy méltókká lehessünk az elhívásra” – mondta hozzátéve, hogy az imádság nem hiábavaló, Isten meghallgatja azokat.
Máté László megszólította a kibocsátásuk előtt álló hallgatókat, hogy imádkozzanak azokért, akik közé hamarosan szolgálatba kerülnek. Adjanak hálát azoknak a hitéért – ha nehéz is olykor – akik közé küldetnek, imádkozzanak, hogy velük együtt ők is méltónak bizonyuljanak az elhívásra. Tekintsenek arra a közösségre úgy, hogy ők is elhívást kaptak az üdvösségre.

Az istentisztelet után Dr. Németh Tamás rektor köszöntötte az ünnepi akadémiai közgyűlést. „Ahhoz, hogy a teológiát jól műveljük, ahhoz Isten elé kell állni” – kezdte évzáró beszámolóját az Akadémia újraindításának 25 éves évfordulóján. Kapcsolódva az igehirdetéshez, Karl Barth svájci protestáns teológus imádságról vallott nézeteit idézte fel, miszerint minden teológiai munka első és legfontosabb része, hogy odaállunk Isten elé, és könyörgünk. A hit nem lenne hit, ha nem lenne imádság – abban a magasságba és a jövőbe tekintünk: „Imádkozni azt jelenti, hogy Istent arra kérjük, ne szűnjék meg szuverenitásában és gondoskodásában hozzánk közeledni”. Az imádság Istenre való ráhagyatkozás, reménység és bizonyosság, könyörgésében is magasztalja az Urat, hálát ad Őneki.

„Akkor, amikor az újrakezdés után 25 évet maga mögött tud az Akadémia, mindenképpen a könyörgés és a hálaadás egyszerre mozog a szívünkben” – emelte ki a rektor. Elmondta, hogy a 2022/23-as tanévben a hallgatói létszám az őszi félévben 52 aktív és 9 passzív, a tavaszi félévben 53 aktív és 3 passzív hallgató volt. Diplomát szerzett református teológiai szakon hét fő, katechéta-lelkipásztori szakon négy fő, református hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szakon három fő, homiletikai szakirányú továbbképzési szakon négy fő. Beszámolt róla, hogy az elmúlt év kiszállásai a szokásos rendben történtek. Az Erasmus-program fellendült, sok eseményt tartottak ennek keretében, több külföldi tanulmányutat tudtak megtartani.

Beszámolt a kollégiumi életről, a hallgatói önkormányzat programjairól, a legációs szolgálati lehetőségekről, lelkésztovábbképzésekről, az egyházzenei intézet szervezésében megtartott programokról, az intézményben lezajlott tudományos konferenciákról. Hálatelt szívvel idézte fel, hogy több hallgató is kiváló eredményt ért el különböző versenyeken.

A beszéd után Dr. Balla Ibolya prorektortól vehették át diplomájukat a végzett hallgatók. Ezt követően megtörtént a hatodéves hallgatók palástos kibocsátása. Hatan fogadták Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző áldását és tettek esküt.

Az ünnepi közgyűlésen elismeréseket is adományoztak.

A Pápai Református Teológiai Akadémia emlékplakettjét vehette át Dr. Anne-Marie Kool, Dr. Szabó István és Dr. Zsengellér József. Címzetes egyetemi tanár címet kapott Dr. Steinbach József, címzetes főiskolai tanár címet pedig Adorján Zoltán. Rektori dicséretet kapott a PRTA kiváló hallgatója, Busch Péter. A Dr. Huszár Pál díjat a felajánlótól Kovács Csaba vehette át.
A kitüntetettek nevében Dr. Szabó István püspök mondott köszönetet, akik az újraindulás kezdeti éveiben Dr. Vladár Gábor rektor kérésére vett részt a teológia oktatói életében.

Az ünnepi közgyűlés zárásaként Dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnok mondott köszönetet a kerület elnöksége és gyülekezeteinek nevében a PRTA tanárainak, dolgozóinak munkájukért, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy felkészült lelkipásztorok és kathetékák kerüljenek ki az Akadémiáról. A végzett hallgatókhoz szólva elmondta, hogy ne felejtsék el soha, hogy a diplomával nem egy feladatot vállaltak el, hanem az Úr Jézus Krisztus szolgálatát és ez biztonságot jelent, Jézus Krisztust szolgálva nincs mitől félni.

Steinbach József püspök az ünnepség után elmondta, hogy megtiszteltetés számára az akadémia kitüntető címe. Tizenöt éve fenntartóként is hálával éli meg, hogy a Pápai Református Teológiai Akadémiával a kerület kapcsolata építő és testvéri. Felidézte, hogy elődjének, Dr. Márkus Mihály püspök úrnak igen nagy feladatokat adott az Úr püspöki szolgálatának tizennyolc éve alatt, amit előre meg is tervezett. Az Úr kegyelmében bízva tűzte ki célul, hogy első ciklusában induljon újra a Pápai Református Gimnázium, a második ciklusában kezdje meg szolgálatát ismét a Pápai Református Teológiai Akadémia, a harmadik ciklusában költözzön vissza eredeti székhelyére – Veszprémből Pápára – a Püspöki Hivatal. Mindhárom terv megvalósulhatott. Steinbach József köszönetet mondott Istennek dr. Vladár Gábor rektor úr évtizedes vezetői szolgálataiért, aki a Pápai Református Teológiai Akadémiát magas szintű tudományos intézménnyé, ugyanakkor az egyházkerület teológiai és szellemi központjává és lelki közösséggé formálta, a református dunántúliság bázisává építette.

Egyházkerületünk számos területen együttműködik az Akadémiával. A püspök hozzátette, hogy fontos számunkra ez a kapcsolat, fontos számunkra a Pápai Református Teológiai Akadémia. Steinbach József elmondta, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület őszi, ünnepi közgyűlésén fog megemlékezni a PRTA 25 éves évfordulójáról, és hálát adni a teológiáért, az elindítókért, dr. Márkus Mihály püspökért és dr. Vladár Gábor rektor úrért, mostani rektoráért, dr. Németh Tamásért, tanári karáért, minden munkatársáért és mindenkori hallgatóiért.