Megújulás? Igen, de hogyan? – Néhány szó a Reformáció aktuális üzenetéről

A modern embert valósággal elkábította a megújulás eszméje és eszménye. Visszamenőleg egészen a francia forradalomig, a kommunizmuson át el egészen napjaink woke mozgalmáig (a woke az angol wake ige alakja, azt jelenti, hogy ébred, ébreszt), mintha a forradalminak nevezett megújulás bűvöletének fogságában szenvedne a nyugati világ. Ez a kényszeres megújulási vágy egyre nagyobb agresszivitással nyomul előre, ejt rabul sokakat, s most már ott tart a dolog, hogy aki nem hajlandó azonosulni az újabb és újabb őrült eszmékkel, azt azzal bélyegzik meg, hogy a haladás gátja, maradi, nem akarja, hogy az ember élete még szebbé és jobbá váljon. Ez a megújulás-kényszer abból a hamis nézetből táplálkozik, hogy ami régen volt, az mind rossz. Amit az emberek évezredeken keresztül gondoltak a férfiról és a nőről, a vallásról, a családról, a nemzetről, Istenről, az élet értelméről, az mind rossz, s ezért fel kell ébredni az évezredes hamis álomból, mert minden, ami eddig érvényes volt, amit az emberek túlnyomó többsége magától értetődőnek gondolt, az immár értelmét vesztette. Ez a kényszeres megújulás-eszme hihetetlen erőszakkal nyomul előre, s nem véletlen, hogy egyik legnagyobb ellenfelének és ellenségének a keresztyénséget tartja. Persze, hogy azt, hiszen a mi hitünk szerint az Ige örök, Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Az evangélium üzenete bizony útjában áll minden olyan megújulási törekvésnek, amelyek az Isten Igéje által kijelentett örök igazságokat újabb és újabb, már-már őrültségekbe hajló „igazságokra” akarják felcserélni. Ma egy olyan korban élünk, amikor a keresztyének jobb, ha felkészülnek arra, hogy hitük igazságai állandó támadásoknak vannak kitéve, s azzal vádolják őket, hogy a szebb emberi jövő gátjai és akadályai. Valójában pedig az történik, hogy ennek a kényszeres megújulásnak az aktivistái egyeduralomra törnek, s mindenkit megbélyegeznek, aki nem ért velük egyet.

A megbélyegzés tartalma pedig az, hogy aki nem támogatja a mai woke mozgalmakat, például kiáll a hagyományos családmodell mellett, például azt merészeli mondani, hogy van férfi és van nő, az maradi, az kiírta magát a modern nyugati társadalmak köréből. Így lesz a keresztyénségből a megújulás kerékkötője.

Ez hazugság.

A keresztyénség igenis ismeri a megújulás fogalmát, és elismeri annak szükségességét. Csakhogy ennek a megújulásnak nem az a lényege, hogy az ember kitalál valami újat, ami még sohasem volt, hanem pont ellenkezőleg, visszatérés az eltévelyedésből az Ige igazságához.

Ha van a Reformációnak üzenete a mának, akkor az pont az, hogy a megújulás mindig visszatérés az eredethez. Nem kell tehát megrettenünk attól, ha a hitünkhöz való ragaszkodás miatt nyomás nehezedik ránk, sőt az a vád ér bennünket, hogy nem akarjuk a világ megjobbulását. Ezzel szemben azt állítjuk, hogy minden kényszeres, emberi találmányokra épülő megújulási törekvés kudarcra van ítélve, mert a valódi megújulásnak csak egyetlen útja van: Isten Igéjének újrafelfedezése.

(Megjelent a Dunántúli Református Lap 2023/3. számában.)