„…hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére”

Október 28-án tartotta a Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlése ünnepi, lelkészszentelő istentiszteletét. Steinbach József püspök az Úr kegyelmi ajándékainak szolgálatra szánt áldását hirdette: „Apostolság, prófétaság, evangelizálás, pasztorálás és a tanítás. Isten kegyelmi ajándékai alkalmassá tesznek a szolgálatra, hogy építsétek a magatok helyén az Isten országát.” Ezen az alkalmon adták át a Pro Pannonia Reformata díjat és köszöntötték nyolcvanéves születésnapja alkalmából Dr. Márkus Mihály püspököt is.

A Tatai Református Egyházmegye, azon belül a Tatai Református Gyülekezet adott otthont október 28-án a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészszentelő istentiszteletének.

Farkas Gergely elnökségi tanácsos apostoli köszöntése után Steinbach József püspök hirdette Isten igéjét Pál apostol efezusiakhoz írt levele alapján: „És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Ef 4,11-13).

A felszentelésre váró lelkipásztorokhoz szólva elmondta, hogy ez az ige rámutat arra, Isten mindvégig velük lesz, kegyelmi ajándékaival megáldja, alkalmassá teszi őket szolgálatukra. „Apostolai, vagyis küldöttei vagytok az Úrnak” – mondta a püspök hozzátéve, hogy az Úr Jézus Krisztus tekintélyét adja nekik, amelyet az Ő szent ügyében járva használhatnak fel.

A prófétaság lelkületének kegyelmi ajándéka által a megtapasztalás valóságos csodájával hirdethetik bátran, de féltő szeretetben az Ige üzenetét. „A prófétai szolgálatnak nagy jelentősége van a mai világban! Ahol annyi minden nem jó, ahol az isteni rend eresztékei megbomlanak, ahol háborúságok vannak és tele vagyunk félelmekkel, ott kimondani bátran, hogy ez és ez az Isten rendjének ellenében van, a halált munkálja, a pusztulást” – emelte ki a prófétai bátorság fontosságát, rámutatva, hogy mindezt mindig Isten üzenetének, az Ő akaratának képviselésével kell tenni.

Az evangélisták kegyelmi ajándékáról szólva Steinbach József elmondta, hogy a megváltás örömhírének hirdetése, hiteles megélése a feladat, ezzel a lelkülettel megszólítani, örömre hangolni az embereket: „Óriási küldetés, feladat! Csak az evangéliummal! Ez az üzenet bízatott ránk, a világ legnagyobb örömhíre: van bűnbocsánat és van új élet, örök élet”.
Az Úr kegyelméből kapott pásztori, lelkipásztori szolgálat nem béres munka, emelete ki a püspök. Ismerni kell a ránk bízott nyájat, tudni róluk egyen egyenként, kapcsolatot tartani velük, imádkozni értük, bátorítani őket és előttük járni, vezetni őket.

A tanítás kegyelmi ajándéka alkalmassá tesz arra, hogy – emelte ki a püspök – a legnehezebb igéket is tudjuk megmagyarázni a gyülekezetnek, hogy az úgynevezett aha-élmény is bekövetkezzék. Az igehirdetés nem pusztán tanítás, hanem mindig meg kell szólaljon benne az evangélium. Tanítás a Biblia összefüggésében és a mai világ kihívásainak összefüggésében, hitvalló, befogadó válaszok adása.
Steinbach József elmondta, hogy ezen öt kegyelmi ajándékon túl a Biblia összesen húszat sorol fel, és ez sem teljes. A püspök arra hívta el a felszentelésre készülő szolgatársakat, az ünneplő gyülekezetet, hogy gondolják végig, milyen kegyelmi ajándékot adott nekik személyesen Isten, amellyel különösképpen tudják építeni a maguk szolgálati helyén Isten országát.

„Kedves szolgatársak, jegyezzétek meg! Mivel a krisztusi teljesség felé tart az életünk ebben a gyönyörű szolgálatban, és hit által ebből már itt részt kapunk, ezért szívünk utolsó dobbanásáig tele vagyunk örömmel, reménységgel. A krisztusi teljesség töltse be életetek, szolgálatotok minden percét. Áldjon meg benneteket az Isten. Örülünk nektek” – zárta igehirdetését Steinbach József.

Az egyházmegyei közgyűlésektől beérkezett felterjesztések alapján négy szolgálatot teljesítő lelkész kérte felszentelésre bocsátását. Az egyházmegyei közgyűlések és az Egyházkerületi Közgyűlés a kérelmeket megvizsgálta és megállapította, hogy a jelentkezők a lelkészszentelésre bocsátás valamennyi feltételének megfelelnek. A felszentelésre bocsátott lelkészek Máté László, egyházkerületi lelkészi főjegyző előtt tettek fogadalmat az élő Istenre, hogy lelkészi hivatalukban Jézus Krisztus hűséges szolgái lesznek, Isten igéjét minden időben, anyaszentegyházunk hitelvei szerint hirdetik.
Az eskütétel után a kibocsátó egyházmegyék esperesei kézrátétellel és Igével kértek áldást a lelkipásztorokra.

Kinde Zsófia a Veszprémi Református Egyházmegye esperesének, Szabó J. Róbertnek az áldását fogadta: „Ezt mondja az Úr, a te megváltód... Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézsaiás 48,17)

Kisantal Zsuzsanna az Őrségi Református Egyházmegye esperesének, Szabadi Istvánnak az áldását fogadta: „Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenbe vetem reménységemet, hogy hirdessem minden cselekedetedet.” (Zsoltárok 73,28)

Kacsora-Pethő Beatrix a Tatai Református Egyházmegye esperesének, Gerecsei Zsoltnak az áldását fogadta: „...azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam.” (János 5, 36-37)

Suhai Kristóf a Tatai Református Egyházmegye esperesének, Gerecsei Zsoltnak az áldását fogadta: „Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.” (Ézsaiás 62,10)

A Veresné Petrőcz Mária vezette, újonnan alakult Dunántúli Református Egyházkerület Kórusának szolgálatát követően átvették a Püspöki kiküldést, majd az egyházkerület elnöksége kézfogással köszöntötte a felszentelt lelkipásztorokat.
Steinbach József püspök kibocsátotta az új lelkészeket és kérte Isten gazdag áldását szolgálatukra. Ezt követően Kacsora-Pethő Beatrix felszentelt lelkipásztor imádságban könyörgött anyaszentegyházunkért.

A felszentelt lelkipásztorokat a Pápai Református Teológiai Akadémia nevében Dr. Németh Tamás rektor, a Dunántúli Református Egyházkerület elnöksége és gyülekezetei nevében Dr. Nemes Pál főgondnok köszöntötte.

Hagyományosan az ünnepi közgyűlésen adták át a Dunántúli Református Egyházkerület elismerő kitüntetését. Pro Pannonia Reformata díjat vehetett át Dr. Vladár Gábor teológiai professzor, egyetemi tanár, az 1998-ban újraindult Pápai Református Teológiai Akadémia első dékánja, majd rektora, volt soproni lelkipásztor, valamint Molnár Péter, a Neszmélyi Református Egyházközség kántora.
A kitüntetettek nevében Dr. Vladár Gábor mondott köszönetet az elismerésért: „Szolgálatunk Istentől ránkbízott kötelesség volt, ha pedig a közösség minket, haszontalan szolgákat figyelemre méltat, azt ráadásnak tekintjük, és az Istennek adunk érte hálát”.

Az ünnepi közgyűlésen 80. születésnapja alkalmából köszöntötték Dr. Márkus Mihály korábbi püspököt.
Steinbach József püspök köszöntő beszédét, valamint a két Pro Pannonia Reformata díjazott laudációját a későbbiekben teljes terjedelmében közöljük.

Az Ünnepi Közgyűlés fotói ide kattintva letölthetőek.