Könyörülő Istenünk van

November 10-én búcsút vettünk Németh Gyula nyugalmazott veszprémi esperestől, egykori balatonkenesei lelkipásztortól, aki kilencven évesen tért haza Teremtő és Megváltó Urához. A balatonkenesei református temetőben Steinbach József hirdette Isten könyörülő szeretetét, az örökélet boldog reménységét. A beszámolónk végén a közelmúltban készült portréfilmünkkel is emlékezünk Németh Gyulára.

Iszkaszentgyörgy, kertészeti agrárium, Budapesti Református Teológiai Akadémia, segédlelkészi évek Balatonendréden és Pápán, lelkészi szolgálat 1970-től Magyaralmáson, 1978-tól 2003-ig Balatonkenesén. Számos közegyházi szolgálat: egyházmegyei tanácsbíró, jegyző és főjegyző, a Dunántúli Református Lelkészegyesület elnöke, 1999-től a Veszprémi Református Egyházmegye esperese. Iszkaszentgyörgy és Balatonkenese díszpolgára, a Dunántúli Református Egyházkerület Pro Pannonia Reformata díjazottja. Csak címszavak Németh Gyula Isten gazdag áldásában megélt kilencven évéből, amelyről ő maga beszélt a közelmúltban. Az erről készült film a beszámoló végén található.

A novemberi eső ellenére sokan érkeztek a balatonkenesei református temetőbe, hogy búcsút vegyenek Németh Gyula lelkipásztortól, egykori esperestől. A népes család gyászában osztoztak a Balatonkenese és a szülőfalu, Iszkaszentgyörgy gyülekezetének tagjai, barátok, ismerősök, szolgatársak.

Németh Gyula koporsójánál Steinbach József püspök hirdette a vigasztaló, reménységet adó evangéliumot: „„Megkönyörül az Úr az Ő szolgáin, ha látja, hogy elfogy az erő” (5Mózes 32,36).
Mózes elvezette népét az Ígéret Földjének határára, de Ő maga már nem mehetett be oda. „Mózes azonban tudta, hogy az Isten által elkészített Ígéret Földje az övé is” – emelte ki a püspök hirdetve az örömhírt, hogy nekünk is megvan az a bizonyosságunk, hogy Jézus Krisztus érdeméért bemehetünk az Ígéret Földjére.
Isten speciális könyörületének a jele, hogy egyesek – miként Németh Gyula is – az Úr hivatalos szolgái lehetnek, a látható egyházban erre felhatalmazást nyerve. Németh Gyula sokak számára tett hitelesen bizonyságot hitéről, elhívásáról, a szolgálat öröméről: „Őrajta valóságosan, minden hamis rajongás nélkül látszott a szolgálat öröme, ami életének értelmet, tartalmat, gazdagságot, boldogságot ajándékozott, és őáltala sokan megtapasztalták a krisztusi örömöt” – mondta hozzátéve, hogy Isten az Ő könyörületéből mindenkor adott erőt a szolgálatához, és hazahívta, amikor elfogyott az ereje. A püspök kiemelte, hogy Németh Gyula úgy ment el, hogy elfáradt, de nem úgy, mint aki megfáradt. Koporsójánál az örök élet reménységével állhatunk, hirdetve azt az üzenetet, amelyet ő egész szolgálata alatt boldog örömmel hirdetett: „Könyörülő Istenünk van, aki hitet ajándékozva szolgálatra hív, megerősít, ha elfogy az erő, hazahív bennünket az Ő örökkévaló országába.”
Németh Gyula mindvégig hűségesen szolgálta az Urat feleségével, Siffer Jolánnal együtt. Hat gyermeket neveltek fel, közülük ketten a lelkészi szolgálatra kaptak elhívást. Idézte az elhunyt fiának, Németh Péter nagytiszteletű úrnak a szavait: „A reformáció ünnepén távozott el e világból édesapám, úgy, ahogy azt Jóbról írták, az élettel betelve. Megkapott mindent, amire vágyott: unokákat, kilencven esztendőt, sok szolgálatot, sokak szeretetét, tiszteletét…”

Steinbach József személyes élményeit felidézve sorolta Isten könyörülő szeretetét, amelyeket Németh Gyulán keresztül tapasztalhattunk meg: hitvalló bátorságát, amivel a legnehezebb időkben is felvállalta Jézus Krisztus ügyét; a megszólító, evangelizáló, igehirdetői karizmáját; szentlelkes személyiségét, jókedvét, életörömét.
„Könyörülő Istenünk van, aki megkönyörül rajtunk, akik Őbenne bízhatunk, áldássá tesz bennünket, az Ő könyörülő szeretetének hírnökeit, haza hív bennünket örökkévaló hajlékába, ha elfogy az erő. A mi Urunk Jézus Krisztusra, a feltámadás Urára tekintve így köszönhetünk el egy gyönyörű halleluja énekkel Németh Gyulától: Isten velünk, viszont látásra! Ámen.”

Búcsúzott az elhunyttól a szülőfalu, Iszkaszentgyörgy nevében a település polgármestere, Gáll Attila, Balatonkenese nevében a mostani polgármester, Jurcsó János, a korábbi településvezető, Kuti Csaba, valamint a gyülekezet nevében Vér Lászlóné. Az iszkaszentgyörgyiek nevében Szabó Eszter verssel búcsúzott.
„Uram, bocsássad el Szolgádat békével, Szent ígéreted szerint…” A palástos szolgatársak közössége Simeon énekével búcsúzott.

A sírnál a Veszprémi Református Egyházmegye esperese, Szabó J. Róbert a feltámadás evangéliumát hirdető, vigasztaló fohászával vettek végső búcsút Németh Gyula nagytiszteletű úrtól.